Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Berta József: A mözsi XVIII–XIX. századi pénzleletről
A hosszú ideig pusztán álló Mözs első lakói főként Nyitra megyéből származó szlovákok lehettek. A Felvidék földben szűkölködő szlovák lakosai szökve, tömegesen telepedtek le a töröktől felszabadított néptelen területeken. Felvidéki származásukra 1815-ben így emlékeznek a mözsiek: „Több száz Esztendőktől fogva, miólta mi Elleink Tekintetes Nittra Vármegyéből ide szakadván, ezen Helységet meg szólottak..." 33 Az 1720-as években német családok is laknak Mözsön, letelepedési idejük azonban ismeretlen. 34 A bevándorlás folytatódik a későbbi időkben is, szisztematikus telepítéssé válva Mária Terézia és fia II. József idejében. Az 1782-ben kiadott telepítési pátens értelmében Mözsön minden ideérkező család kapott egy fél telket, az iparosok pedig telek helyett 50 forintot kaptak szerszámaik beszerzésére. 35 A betelepülő németek házai ekkor 3 új utcával megnagyobbították a falut. A hivatalosan irányított, elősegített telepítés csak 1787-ben szűnik meg. Pesthy Frigyes Helynévtárában az „5. Honnan népesített?" kérdésre a mözsiek az alábbi választ adták: „5. A tótok ide származtak Nyitra megyéből legtöbben, — kevesebb számban Trencsénből — (ma már beszélnek különbség nélkül, magyarul és németül is) — utánnok a németek Schwarzwald; Würtenberg, Franconia, Thüringia, Bamberg, Walsberg, Donaue selling; és Bajorországból s. a. t. azok N. Leopold alatt — emezek I. József, és III Károly alatt." 7,6 A szlovák, magyar és német telepesek jól megfértek egymás mellett. Semmi jele sincs, sem akkor, sem később, hogy a lakosok között bármiféle nemzetiségi viszály támadt volna. Közös munkájukkal újra termővé tették a hosszú időn keresztül csak Mözs pusztának hívott területet. A határt két részre osztották, ezeket felváltva vetették be, az ugaron hagyott terület legelővé vált. Mivel a falu határában különböző termékenységü talajok vannak, a határt több járásra, táblára, dűlőre osztották, majd ezeket annyi egyenlő részre parcellázták, ahány igénylő volt rájuk. A falu ezeket a parcellákat minden ősszel sorsolással osztotta fel egymás között. A gyarapodó népesség idővel müvelés alá fogta a szekszárdi apátság tulajdonában álló szomszédos pusztákat is. A török hódoltság idején még népes falvak, mint például lese, Ság, Fehérvíz egykori területei ekkor válnak végérvényesen dűlőnevekké. Trautsohn apát 1732-ben a mözsiek kérésére így rendelkezik lese ügyében: „...Miután értésünkre esett, hogy apátsági helységünk Möös már annyira népes, hogy jelenlegi népességének megfelelő szántóföldje kevés és a legelője sem elegendő: ugyanezen Möös helység (pagus) alázatos kérelmére a folyó 1732. évi Szentgyörgy naptól kezdve lese pusztát évi 60 forintért további engedélyig bérbeadjuk (a helységnek) ily feltételek mellett: Mindenekelőtt Möös falu és lese puszta között határjelek állítandók fel, amennyiben szükséges lesz Möös és lese puszta közti állandó elkülönülésre. Hogy a falu az általa bérelt pusztán minden haszontalan gyomot kiirtson, a szántóföldeket és réteket a tüskétől tisztítsa ki; a rendes időben bevetni szokott szántóföldeket bevetetlenül ne hagyja. Az összes terményekből, mint tiszta búzából, kétszeresből, árpából, kukoricából és hajdinából és más terményből, amelyből tizedet adni szokásos, nem kevésbé a disznókból (amelyekből azelőtt is köteles volt tizedet adni) tizedet adjanak, s ugyancsak halászatból az lese pusztához tartozó vizekből negyedet adjanak a szekszárdi uradalomnak.'"' Egy 1739-ből származó adat szerint 19 hospes és 10 zsellér élt Mözsön, 18 lovuk, 40 igavonó ökrük és 20 kecskéjük volt. 38 A későbbiekben Mözs lakossága az alábbiak szerint alakult: 1767 39 1776 40 1795 4 ' 1829 42 Telkes jobbágy 50 50 138 184 Házas zsellér 63 75 70 71 Hazátlan zsellér 26 27 14 48 Összes család 139 152 222 303 Leletünk értékelése szempontjából minket most csak a táblázat utolsó oszlopában szereplő, úgynevezett regnicoláris összeírás adatai érdekelnek közelebbről, mert ez viszonylag pontos képet ad Mözsről éppen abból az időből, amikor az edénybe tett pénzek valamilyen ok miatt 170 éven át rejtve maradtak. Az összeírás 1829. február 18. keltezéssel maradt ránk és ezt a korábbiakkal ellentétben már nem a község földesura készíttette, hogy jobbágyai vagyoni állapotáról tájékozódva rögzíthesse kötelezettségeiket, hanem az 1825-27-es országgyűlésen elrendelt országos összeírás biztosai érkeztek ekkor Mözsre. 33 VARGA-BODA 1973, 96. és 221. 34 VARGA-BODA 1973, 103. 35 VARGA-BODA 1973, 108. 36 GAÁL-KŐHEGYI 1975, 335., VARGA-BODA 1973, 468. 37 VARGA-BODA 1973, 110. 38 VARGA-BODA 1973, 110. 39 Mözs 1767-es úrbéri összeírása. Közölve: VARGA-BODA 1973, 389-399. 40 Mözs 1776-os úrbéri összeírása. Közölve: VARGA-BODA 1973, 402-415. 41 A mözsi lakosok úrbéri szolgáltatásai 1797-ben. Közölve: VARGA-BODA 1973, 419-437. 42 Mözs 1828-as (regnicoláris) összeírása. Közölve: VARGA-BODA 1973, 440-463. 303
