Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Beszédes József: Adatok az 1599. évi „Tolnai” csata lokalizálásához
16-17 km, amennyiben a Buda - Eszék-i országúton mérjük, a Pakstól délre fekvő Dunaszentgyörgy és Csámpa falvak közé esne, azonban sokkal valószínűbb, hogy a Duna kacskaringós vízi útjának vonalát vették figyelembe a távolságadat megadásánál, hiszen a török szárazföldi csapatok - köztük a keresztény kémekkel - a folyam mentén kellett hogy kísérjék a hajókaravánt. Ebben az esetben Fadd és Fájsz közötti Duna szakaszt (szakaszokat) kapjuk, ami megerősíti a Fájsz mellé történő lokalizálást és további érvet jelent a tolnai színhellyel szemben. 29 Hasonlóan bő terjedelemben számol be a csatáról a XVI-XVII. század fordulójának kiemelkedő erdélyi történetírója Szamosközy István is. 30 „...Eközben a törökök hajói nagy igyekezettel jöttek felfelé, s Tolnához, Baranya megye legtekintélyesebb s a Duna partján fekvő mezővárosához közeledtek /ad Tolnám Baroniae oppidum amplissimum ad Danubii ripam situm appropinquaverant/; a jöttüket a környéken leső magyarok úgy gondolták, hogy nem lesz célszerű az, ha megvárják a többi, különféle irányban szétszórt csapataik gyülekezését, s hogy el ne mulasszák az alkalmat, 1258-an - mert ennyien jöttek össze addigra - hajnali derengéskor megtámadták a törököket, mégpedig a szárazföldön és a vízen váratlanul egyszerre rohanva meg őket...A szárazföldön s a folyón egyaránt győztek a mieink..." (Kenéz Győző fordítása) Szamosközy István leírása, - noha sok adatot közöl és számos rokon vonást mutat Istvánffy Miklós krónikájával, 31- a csata színhelyének kutatásánál nincs segítségünkre, mivel azon kívül, hogy Tolna városához közelednek a törökök, semmiféle földrajzi utalással nem szolgál. Az erdélyi történetírónak a vidék földrajzi viszonyairól való tájékozottsága egyébként is meglehetősen hézagos lehetett, különben nem helyezte volna Baranya megyébe Tolna városát. A fenti eseményekről tudósító további történeti források között van egy, amelynek értelmezése jóval problematikusabb. Ez a tudósítás Kjatib Cselebi, a XVII. század első felében élt török történetíró, geográfus és természettudós tollából származik, aki a „Fezleke-i Kjatib Cselebi" címen ismeretes, a török birodalom történetét 1591-től 1654-ig tárgyaló alapos és részletes munkájában ugyancsak megemlíti az 1599-es évvel kapcsolatban, hogy a keresztények megtámadtak egy Budára tartó utánpótlást szállító török hajókaravánt. 32 „Az előbbi szerdárnak, Mehemed pasának Belgrádba érkezése után a Buda őrizetére lévő katonaság számára összegyűjtött élelmiszereket hajókra rakták s Moharrem agát szerdárra rendelvén, elegendő számú puskás katonával együtt a hajókat elindították. Mikor Szekszár [Szekszárd] és Togana [Tolna] városok felé vontatták a hajókat, Egri irmak [Görbe folyó] néven ismeretes szigeten a kanizsai ellenség és a környékbeli palánkok rablói összegyülekeztek és Paks palánka alatt az Altun-oluk [Aranysáv] torkolatánál néhány ezer hitetlen a reggeli imádság idején sajkákkal a hajókat megtámadta. A szigetre puskás katonaság ment s a mint a szárazföldön is harcolni kezdtek, az iszlám katonaság gyorsan támadott és a hitetleneket visszaszorította. A sziget ellen is rohamot intéztek, s az ellenség erre megfutamodott. Redseb hó elején ezt az akadályt elhárítván, szerencsésen keresztülmentek. Budán élelem dolgában szükség volt, azért Deli Naszuh bég Szigetvár, Koppan és egyéb várakból elegendő élelmiszert küldött..." (Karácson Imre fordítása) A török történetíró tudósításának számos eleme tökéletesen megegyezik a fentiekben ismertetett keresztény források beszámolóival. Nála is egy 1599-ben - Redseb hó, vagyis június-július elején - Budára utánpótlást szállító török hajókaraván megtámadásáról olvashatunk, ő is egy dunai szigetet említ a zömmel kanizsaiakból álló hajdúk gyülekezőhelyeként és ugyanarra a napszakra (hajnali imádság ideje) teszi a harc kitörését, ami szerinte is két színhelyen: szárazon és vízen folyt. Azonban néhány ponton a magyar forrásoktól teljesen eltérő, ellentétes adatokat nyújt Kjatib Cselebi. Közülük az egyik legfontosabb, hogy nála egyértelműen török győzelemről, az utánpótlást szállító hajók sikeres továbbvonulásáról van 29 A pontosabb földrajzi meghatározást itt is lehetetlenné teszi, hogy becsült, kerekített távolságadatról van szó, valamint hogy a XVI. század végi magyarországi mérföldek mai méterrendszernek megfelelő átszámítása problematikus. Az irodalmat lásd a 12. jegyzetben. 30 SZAMOSKÖZY 1876, 255-260.; A csata leírásának magyar fordítása: Magyar történeti szöveggyűjtemény H/1, 1526-1790 (szerk.: Sinkovics István, Budapest 1968) 209-213, Kenéz Győző fordítása. 31 Az ütközetben résztvevő hajdúk létszámát pl. mindketten 1258 föben adták meg. 32 CSELEBI-KARACSON 1916, 287.-; Kjatib Cselebiről: u.o., 197.-; Egyes török kifejezések értelmezésében Tóth Andreának tartozom köszönettel. 276
