Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Beszédes József: Adatok az 1599. évi „Tolnai” csata lokalizálásához

szó. Tudósításának ez az eleme már csak azért is érdemel kiemelten figyelmet, mert Cselebi alaposan és gondos kritikával írta meg munkáját," nem titkolta el a török vereségeket sem. Szintén lényeges eltérés, hogy a csatát is teljesen máshová, a paksi palánk közelében lévő ,Jútun Óluk" torkolatához lokalizálja. De nemcsak a keresztény források tudósításának egyes elemeitől nyújt lényegesen eltérő képet a török történetíró, hanem saját magával is ellentmondásba kerül, amikor arról ír az idézett szövegrész utolsó soraiban, hogy a „sikeresen" lezajlott ütközet után „Budán élelem dolgában szükség volt" és ezért több hódoltsági várból kellett ide élelmiszert szállítani. Továbbá szintén nála olvasható néhány sorral lentebb, hogy amikor nem sokkal később egy újabb hajókaravánt szereltek föl a törökök és küldtek Budára, ez „Buda lakosságát egészen új életre keltette"?

A Nyilván nem lett volna Budán ekkora élelmiszerhiány és nem kellett volna egy újabb hajókaravánt felszerelni, ha néhány héttel korábban „az akadályt elhárítván, szerencsésen keresztülmentek" volna az utánpótlást szállító török hajók. Kjatib Cselebi tudósításában tehát számos ellentmondás mutatkozik. Kérdés, hogy ezeket fel lehet-e valamilyen módon oldani. Az Illésházy kivonatok és Kjatib Cselebi ezen a ponton egybehangzó tudósításai alapján biztosnak vehetjük, hogy 1599-ben két hajókaravánt szereltek fel a törökök Nándorfehérvárnál a budai helyőrség ellátására.

35 Az is egyértelmű, hogy a második szállításra, amely valamikor augusztusban-szeptemberben történhetett, azért volt szükség, mert az előbbi nem jutott célba a hajdúk fajszi rajtaütése miatt. A második utánpótlás azonban már épségben megérkezett Budára, különben nem írta volna Cselebi, hogy ez „Buda lakosságát egészen új életre keltette". Véleményem szerint könnyen elképzelhető, - ha teljes biztonsággal nem is igazolható, - hogy Kjatib Cselebi, aki a tárgyalt események után csaknem fél évszázaddal írta meg munkáját összekeverte, vagy összevonta az 1599-es év két budai utánpótlás-szállításának eseményeit, így sikkadhatott el az első szállítás csúfos kudarca és ezért szerepelhet nála török győzelem. A másik fontos kérdés amire ki kell térni, a mindezidáig bizonytalan fekvésűnek tartott, törökül Altun Óluknak nevezett földrajzi hely lokalizálásával kapcsolatos (Kjatib Cselebi szerint itt zajlott le a hajókaraván megtámadása). Először tisztázni kell ennek földrajzi elhelyezkedését, majd arra kell választ keresni, hogy szinkronba hozható-e a keresztény források által megadott csatahelyszínnel. Az Altun Óluk lokalizálására egy nemrégiben közreadott, 1626-ból származó útleírás

36 segítségével nyílik mód. Az útleírás szerzője Athanasio Georgiceo dalmát származású Bécsben élő humanista volt, aki egyben II. Ferdinánd császár diplomatájaként is szolgált. A törökül is jól beszélő Georgiceo úti célja a boszniai Olovo kolostora volt, ahová II. Ferdinánd nevében kellett elzarándokolnia és a császár számára az itteni csodatévő Szűz Mária kegyképéről készült másolatot magával hoznia. Utjának volt azonban egy másik, titkos célja is; a török hódoltság állapotáról kellett minél pontosabb, naprakészebb jelentést készítenie.

37 Feljegyzéseiben, - amelyeket Buda és Bánja Luka között készített miután Dunaföldvárt elhagyta és továbbhaladt déli irányba (11.kép) a következőkről számolt be Georgiceo: „Fuduarról [Dunaföldvárról] elindulva eltávolodtunk a Duna partjától mintegy egy mérföldnyire, és a fent mondott helytől [Dunaföldvártól] mintegy másfél mérföldnyire újra a Dunához értünk és beértünk egy völgybe, amelyet a törökök Altun Óluknak, azaz Aranycsatornának neveznek, ahol a balra fekvő domb oldalán egy tető nélküli templom volt, mind ennek a fekvése, mind a házak nyomai, mind pedig az innen nem messze folyó patak azt mutatták, hogy itt a múltban egy igen nagy falu volt. Mivel a háborúkban, amelyeket kezdetben vívtak a magyarok a törökökkel, ebben a szorosban a magyarok gyakran legyőzték a törököket, és egyszer akkora zsákmányra tettek szert, hogy kalappal osztogatták az arany dukátokat, emiatt ezt a helyet Aranycsatornának nevezik. Innen egy fél mérföldnyire találtunk egy nem túl magas, sem pedig nagyon széles hegyet... Elhagyva ezt a hegyet, közvetlenül ezután egy Pana [Paks]'

8 nevű faluba értünk, amely szintén a Duna partján fekszik" (Tóth István György fordítása) 33 CSELEBI-KARÁCSON 1916, 199. 34 CSELEBI-KARÁCSON 1916. 288.33 ILLÉSHÁZY 1863, 66.,68.; CSELEBI-KARÁCSON 1916, 288.36 Tóth István Györgyé az érdem, hogy ennek a számos új adatot tartalmazó, olasz nyelven írt forrásnak Magyarországra vonatkozó részeit lefordította és a törökkor kutatói számára ismertté tette. TÓTH 1998, 837-852.; Az új forráskiadványra Kernné Magda Irén hívta fel a figyelmemet, akinek ezért köszönettel tartozom. 37 TÓTH 1998, 838.38 Eredetileg a Paxa névalakot írhatta Georgiceo, amit a másoló minden bizonnyal félreolvasott. TÓTH 1998, 852., 36.j. 277