Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Beszédes József: Adatok az 1599. évi „Tolnai” csata lokalizálásához
26 Múzeumba „Gróf Ilié sházy István magyar Diáriuma 1585 esztendőtűi fogva" címmel. ' Jankovich Miklós ugyan 27 eredetinek tartja e példányt, a szöveg közreadója Kazinczy Gábor azonban kétségbe vonja ezt. A másik kivonat, amelyet történeti munkájában Horváth Mihály tett közzé először, stílusában és helyesírásában némileg eltér a Jankovich-példánytól, tartalmát tekintve pedig részletesebb és több adattal szolgál. 28 „Jankovich-féle" példány: „Ezen(ben török) császár az fővezért Ibrahim passât nagy hadával megindétá, élését, porát, (golóbisát), az végekre való fizetést hajóra rakatá és elindétá Buda felé, egy passáját két emberrel vele bocsátó, naszádokat, gályát is ada nekik hozzá, (kik kisérték). És mikor immár Tolnára jutottak volna, ott megnyugodván; sok áros (ember) is vala vélek, kik marhát hoznak vala fel hajókon. Az szabad hajdúk ez időben bőven valónak; azokból támadtak vala az jobbágyságból, az kiknek hazájok elpusztéttatott vala az hadak miatt; ezek sok kárt tesznek vala az törökökben gyakorlatossággal. Egyben gyűlének 1152, hajókra készülének, taraszkokkal, szakállosokkal, mert ezelőtt Erdődöt, Tolnát és egyéb kastélokot is vettek vala meg, és azokból port, golóbist, lövőszerszámot hoztak ki, az kastélokat elégették. Egy hajnalban megüték azért az éléshajókat, az gályát, az kiben az passa volt, megvevék, az passának fejét vevék. Az törököknek egy s jobb része az szárazon volt, más része az hajókon; megfutamék az török, ki az szárazon volt, azután az sajkák is megfutamának, sokat bennek levágván, minden hajókat elnyerek, marhástul, élésestül és gályástul. Az mit lehordhattak az marhában, élésben, két napig mind hordották, földbe, hova hásták, azután mindeneket elégettek és az Dunába hántak. Ez dolog az török császár hadát két hónapig megkéslelé, míg más hajókat s más élést szerzének; bizonnyal mondták, hogy öt való százezer [5*100.000] forint érő kárt vallottak az törökök akkor. Annakutána ezek a szabad hajdúk ismég felgyülének harmadfél ezerén, és az eszéki hidat kezdték égetni..." „Horváth-féle" példány: „Kikeletre a török nagy hadat indíta, és előttök a fővezér bassát, Ibraimot bocsátó, a kinél őnéki húga vala feleségéül. A Zaterczi Memhet bassa is egy falka népével LándorEejérvárnál telelt vala. Hajókon sok élést, port, golyóbist, pénzt a végbelieknek indíta a török Buda felé, vele bocsáta egy bassát, és a lándori-fejérvári vízerőt, egy gályát és 32 sajkát. Ez időben sok szabad hajdúk támadtak vala a parasztság közül a kiknek lakóhelyeket török német elpusztította vala; ezek a hegyekben és erdőkben laktak Baranyában és Somogyban, sok vitézséget míveltek, és sok károkat tettek a pogányoknak, Erdődöt és egyéb sok kastélyokat csak szablyával megvettek; a végbeli törökök egynehányszor reájok gyűltek és vélek megvíttak, de mindenkor megverték a törököket. Ezek Pálffy Miklós izgatásából reá vigyáztak az élésre, az kit a török a Dunán fölvonatott; kísérte ezt az élést gyalog török is ötezer, a vizi erő is volt két ezer, sok áros ember is marháival securitásért egyesültek ezekkel. Tolnán megszállott a török, mert féltek a szabad hajdúktól, ott hozzá készültek és elindultak; Tolnáiul két mérföldöt jöttek Buda felé, ott megszállottak, strázsál mind vízen mind szárazon vetettek. A hajdúk 13 százan voltak, mert a többit nem várhatták meg; hajókra készültek ezek is, mely hajókat ott a kastélyok alatt nyertek volt, kiket megvettek; taraczkok is volt a hajókon és a sajkákon. Hajnalban reájok ütöttek, legelőször a gályát megvették, a hassanak benne fejét vették; mindjárást megfutamodott a vízi erő, a szárazon a gyalog is megindult, a hajdúknak egyik része a gyalognak szállott, a másik része a vízi erőnek, és így igen megverték őköt, és le is vágtak sokat bennek. Ott számtalan sok marhát nyerének, a hajókat mind megégették, mert sok faolaj is volt a hajókon, azzal öntözték, és mindenben zsákmányt tevének, egy millió pénznél több kárt tevének a törököknek, kin a török hada igen megrémült, és ismét új hajókat és új élést kelleték nekiek szerezni, kiben két holnapig elmulata a török császár hada. Azután ismét reá indíta Pálffy Miklós a gyalog szabad legényeket, és fizetett népet is ada melléjök, és az eszéki hídnak égetésére és hányására bocsátó őköt..." A csata pontos helyszínével kapcsolatban a „Jankovich-példány" nem nyújt egyértelmű adatokat. Csupán annyit közöl, hogy Tolnán kikötött a török sereg és egy későbbi hajnalon következett be a hajdúk támadása, de hogy ez a hajnali rajtaütés még Tolnán érte volna a hajókaravánt, vagy már egy másik - a Dunán följebb fekvő - helyen, erre vonatkozólag semmiféle biztos utalás nem olvasható ki a szövegből. Vagyis Illésházy István diáriumának „Jankovich példányként" ismert kivonatát nem lehet az ütközet lokalizációjával összefüggő problémák megoldásánál felhasználni. Nem így a „Horváth-féle" példányt, amely sokkal konkrétabban tudósít az eseményekről és számos olyan kiegészítéssel, magyarázattal szolgál, ami hiányzik a „Jankovich-példány" olykor kissé szaggatottnak tűnő soraiból. Legfontosabb közlése, hogy Tolna városától a törökök továbbindultak, két mérföldet haladtak Buda felé, majd újból kikötöttek. Itt (és nem Tolnán) érte őket hajnalban a rajtaütés. A Tolnától mért két (magyar) mérföld, vagyis mintegy 26 ILLÉSHÁZY 1863,65.27 ILLÉSHÁZY 1863, V.-, különösen: VII. 28 ILLÉSHÁZY 1863, 67.- (kisbetűs megjegyzés) 275
