Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Beszédes József: Adatok az 1599. évi „Tolnai” csata lokalizálásához

„...Hanem Péter és Ábrahám és a szabad gyalogos hajdúk többi vezérei a Duna partja mentén Tolnára mezérkeztek /Tolnám pervertissent/, társaikat akik Kanizsán Babócsán és más végházakban, valamint Illyricumban voltak, értesítették a jövetelükről és bizonyos dunai szigetre parancsolták őket /ad certum in insula Danubii locum adesse iussere/, hogy vegyenek részt a vállalkozásban és a zsákmányban egyaránt. Nem sokkal később Prodanus Trox a kanizsaiakkal és a barcsiakkal megjelent és magával hozott sokakat is máshonnan, akik zsákmányra éhesen csapatostul hozzá özönlöttek. Rövid idő alatt a számuk összesen 1258 katonára nőtt. Eközben a Bíbor Ibrahim, aki már megérkezett Nándorfehérvárra, parancsára a török gabonafelügyelő mindenféle élelmiszert gyors teherhajókra rakott és a Dunán felfelé Szendrőről és Nándorfehérvárról kezdték elszállítani. A hajóhad Nándorfehérvárnál megszokott állni, bízva egy három evezősoros hajóban és a szárazföldön őket kísérő ötezer török védelmében. Ezt miután a gyalogosainknak kéme, akik az ellenség között voltak és akik az ellenség számáról és szándékairól minden bizonyosat jelentettek, jelezték, azután egy Kalocsától nem messze lévő dunai szigetre, amelyen most az erdődi vár romjai látszanak, húzódtak azzal a szándékkal, hogy bármelyik parton vonul is az ellenség, arról a szigetről a hajókkal amelyeket erre az alkalomra mindenünnen összegyűjtöttek, ellenük támadást intézzenek, / mox in insulam Danubii, haud procul Colocia dissitam, in qua arx Erdodia déserta iam nunc, et diruta conspicitur, concesserunt, eo consilio ut quamcunque fluminis ripam hostes tenerent, ex ea insula, navigiis, quae in hunc usum undique conquisita sibi comparaverant, impetum facerent /. Miközben a törökök a jobb parton jöttek az a sok és nagy hajó, valamint a szárazföldi csapatok valódi hadsereg látványát nyújtották a messziről szemlélőnek, ezért jónak látszott a gyalogosoknak, hogyha csapataikat kétfelé osztják, úgy hogy egyik része a szárazföldön a másik része pedig a folyón támadja meg az ellenséget. Mikor közelebb jöttek, Prodanus, akire a szárazföldi csapat irányítása volt bízva, megadta a jelt a szárazföldön közeledő török megtámadására, Ábrahám és Péter pedig hatalmas csatakiáltással bátran a hajókra rohantak. Hatalmas harc kezdődött mind a törökök, s mind a hajdúk részéről, ám mikor a gyalog hajdúk az ellenségre golyózáport zúdítottak és két kis ágyút, amelyeket nemrég a törököktől vettek el és a mezei csatározásokra magukkal hozták, a partról többször elsütötték, amivel a hajón lévő ellenségnek nagy kárt okoztak, ráadásul a súlyosan sérült hajókat kilukasztották. Prodanus, aki a hadban járatos volt, az ellenséget, miután több mint ezret levágott belőlük megfutamította, amely mind a győzelmet, mind a különböző élelmiszereket odahagyta a gyalogos hajdúknak és rútul elmenekült. A győztesek közül pedig alig száz katona hiányzott..." (ÉVSZÁZADOKON ÁT, I kötet, 174.) Sem az idézett szövegrészletben sem a krónika további soraiban nincs szó arról, hogy maga az ütközet Tolnán lett volna, éppen ellenkezőleg; egyértelmű utalás történik arra, hogy a hajdúk innen elvonultak és az ellenség megtámadására alkalmasabb terepre, egy szigetre húzódtak (concesserunt). Tolna városával kapcsolatban tehát azonkívül, hogy megfordultak itt a hajdúk a csata előtt és talán valamiféle gyülekezőhelyként is szolgált, semmi egyebet nem közöl a krónika. Sajnos arra vonatkozólag sem nyújt bővebb információt, hogy az ellenség megtámadására alkalmasabb dunai sziget, ahol az erdődi vár romjai látszottak és ahová a hajdúk a csatát megelőzően elvonultak, pontosan hol feküdt. Az azonban bizonyos, hogy Tolna város közvetlen környékéről nem lehet szó, hanem csakis ettől „följebb" eső Dunaszakaszról. Különben nem a Tolnától csaknem 20 km-rel É-K-re lévő Kalocsához viszonyított volna Istvánffy Miklós a sziget földrajzi elhelyezkedésének megjelölésekor („haud procul Colocia dissitam")

25

. Tehát az Istvánffy Miklós krónikájában olvasható adatok ellentmondanak a csata Tolnához történő helyezésének, míg a fajszi térséghez való lokalizálást, ha nem is bizonyítják, de valószínűsítik. A csata egy másik, szintén korabeli leírását Illésházy István nádor naplóföljegyzései adják, amelyről két kivonatos másolat maradt ránk; az egyik Wadasi Jankovich Miklós hagyatékából került 1836-ban vétel útján a Magyar Nemzeti Az erdődi vár lokalizálása máig nem megoldott. Talán a Fadd és Fájsz közötti egykori Bóvár/Bolvár/Belvár nevű településsel és Árpád-kori földvárral azonosítható. Elhelyezkedéséhez lásd az 5. képet. Győrffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. (Budapest, 1987) 420., térkép: 329.; CSÁNKI 1897, 321. Bolvár falu még a XVI. század 2. felében is biztosan lakott település volt (VASS 1980, 9.kép), valószínűleg a török alóli felszabadító háborúk során pusztult csak el. BÁRTH 1997, 10. A XVIII. században Várszeg néven települt újjá. Magyarország történeti helységnévtára. Pest-Pilis-Solt megye és a Kiskunság /1773-1808/ (szerk.: Szaszkóné Sin Aranka, Budapest, 1988) lásd a térképet (szerkesztette és rajzolta: Palovics Lajos és Palovicsné Tihanyi Éva). 274