Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Beszédes József: Adatok az 1599. évi „Tolnai” csata lokalizálásához

Beszédes József ADATOK AZ 1599. ÉVI „TOLNAI" CSATA LOKALIZÁLÁSÁHOZ A tizenötéves háború egyik legnagyobb magyar győzelmet hozó Tolna-megyei csatáját 1599 júniusában vívták, melynek során a zömmel szabad hajdúkból álló magyar csapatok Pálffy Miklós esztergomi főkapitány utasítására mintegy 1200 fővel - sikeresen megtámadták és megfutamították a Nándorfehérvárról Budára tartó, élelmiszert és egyéb utánpótlást szállító, szárazföldi katonai egységek által is kísért török hajókaravánt.

1 A témával kapcsolatban eddig megjelent tanulmányok, összefoglalások az ütközetet Tolna városhoz, vagy annak közelébe helyezték.

2 A következőkben ezt a helyszínmeghatározást kívánom cáfolni és a rendelkezésre álló források, valamint földrajzi adatok vizsgálatának bevonásával új színhely kijelölésére teszek kísérletet. Az ütközetről számos egykorú krónika, napló, levél, továbbá rézkarc és képes illusztráció ad hírt, de későbbi történetiföldrajzi munkákban is találkozunk említésével, ill. grafikákon ábrázolásával.

3 A korabeli források közül több, igen értékes földrajzi adatokkal szolgál az ütközet helyszínével kapcsolatban, ahhoz azonban, hogy topográfiai szempontból pontosabban értelmezni tudjuk ezeket, meg kell vizsgálni a Paks és Tolna városok közötti vidék egykori és mai vízrajzi és részben úthálózati viszonyait. Napjainkban a Duna, egy még Dunaföldvárnál kiinduló nagyobb, kelet felé kiöblösödö ív megtétele után Paksot érintve, számottevőbb kanyarulatok nélkül folyik tovább nagyjából É-D-i irányba, elkerülve 4-5 km-rel Kalocsát és mintegy 7-8 km-rel Tolna városát (l.kép). A múlt századi folyamszabályozási munkálatokat megelőzően, azonban ettől jelentősen eltért a vízrajzi kép az említett szakaszon (2.kép). Paksnál a folyó egy észak-déli irányú, élesen kitüremkedő kanyarulatot alkotott, amely Dunakömlődöt is érintve részben a mai 6-os számú műút helyén haladt (3.kép). Ezt az imsósi kanyarulat néven ismert folyamszakaszt csak az 1840-es évek első felében vágták át egy mesterséges csatornával.

4 Az imsósi kanyar és a környezetéből 141 méterrel kiemelkedő, keleti oldalával akkor még közvetlenül a Dunába omló kömlődi Bottyán-sánc (Sánchegy) természetes akadályai miatt, a Buda - Eszéki út ezen a szakaszon nem a mai 6-os út nyomvonalán haladt a törökkorban. Nyugatról kerülte meg a Bottyán-sáncot - a mai Vayer völgyön keresztül - és egy kisebb kerülő után, csak Paks északi határában, - nagyjából a mai Halászcsárdánál - ért ki ismét a Duna partjára

5 (4.kép). Innen az országút Tolnáig többé-kevésbé megegyezett a mai út nyomvonalával. A következő fontosabb, maitól eltérő vízrajzi szituációt Pakstól délre, Foktőnél találjuk, ahol egy a középkor folyamán még hajózható mellékág, az ún. Vajas ágazott ki a Duna főmedréből és közvetlenül Kalocsa mellett elhaladva, Korpádnál (Szekszárddal nagyjából egyvonalban) tért csak vissza ismét a főágba.

6 (5.kép). A Duna főága, Foktő és Tolna között négy kiterjedt hajtükanyart alkotott, érintve Fadd, Fájsz, valamint Tolna településeket. Ezen a szakaszon két, valamivel nagyobb hordalékszigetet alakított ki a folyó; a Fajszi és a Hármas szigetet (ó.kép). Az óriáskanyarulatok átvágására az 1850-es években került sor, ekkor került el a Dunától a három említett település (Fadd, Fájsz és Tolna).

7 1 Az ütközet időpontjához Pálffy Miklós, II. Rudolf császárhoz intézett levele szolgál támpontként, amelybenjúnius 21-re teszi az általa kiküldött csapatok törökök feletti győzelmét. PÁLFFY 1859, Nr.313, 109.2 Horváth Mihály, Magyarország történelme I-VIII (Pest 1871, 2.bővített kiadás)lV. kötet 463.-; Csorba Csaba, A Sárvíz mente településtörténete a XXVII. században, in: Tanulmányok Tolna megye történetéből III. kötet (szerk.: Puskás Attila, Szekszárd 1972) 73.Sinkovics István, A tizenötéves háború, in: Magyarország története I-X (főszerk.: Pach Zsigmond Pál, Budapest 1985) III/l, 684.; Vass Előd, Szekszárd az apátság alapításától a török kiveréséig, in: Szekszárd város történeti monográfiája I-II (szerk.: K. Balog János, Szekszárd) I. kötet, 82.; Szakály Ferenc, Források Tolna megye XVII. századi történetéhez. SZBBÁMÉIV-V (1973-1974) 259.; SZAKÁLY 1992, 151.3 PÁLFFY 1859; ORTELIUS 1664; ISTVÁNFFY 1758; ILLÉSHÁZY 1863; SZAMOSKÖZY 1876; CSELEBI - KARÁCSON 1916; BÉL 1979. 4 Erről részletesebben: Somogyi György, Paks története 1848-tól az eis!) világháborúig, in: Paks nagyközség monográfiája (szerk.: Németh Imre, Paks 1975) 64.5 VISY 1989, 110. Uő., Ujabb adatok a limes Paks és Tolna közötti szakaszának kutatásában, in: Pannóniai kutatások. Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai, Bölcske 1998 (Szekszárd 1999) 243. A dunakömlődi Bottyán-sáncon fekvő rómaikori erőd és település keleti felének pusztulását is az imsósi Duna-szakasz folyamatos partromboló tevékenysége okozta. VISY 1989, 108. 6 VASS 1980, 11.; A Vajas további kiágazásairól: Győrffy György, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Budapest, 1963) I. kötet, 695; VASS 1980, 11.7 LEHMANN 1992, 25. 271