Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

A mórágyi kerámia jellegtipológiai rendszerében külön edényfajtát képviselnek a „bögrék" („Näpfe"), ezekhez sorolható a pari 2. sír edénye kónusos alsórésszel, lekerekített hasi felülettel, befelé húzódó vállal és kihajló nyakkal (4.kép 1). Pontos formai párhuzamai nem ismertek a mórágyi sírokból, ellenben közeli analógiája lehet a zengővárkonyi 60. sír edénye.

61 A 6.3. „zsákformájú edényke" alacsony alsó része kónusosan szélesedik ki, hasán szélesen lekerekített, felső része befelé húzódik. Nyakán két, vízszintesen átfúrt, függőleges bütyökfül ül egymással szemben (7.kép 3). Méretarányai és formája alapján a mórágyi „bögrék" csoportján belül egy új típusba lehetne besorolni. Formai párhuzamai nem ismertek a DK-dunántúli lengyeli leletanyagban. A pari 8. sír edénye a mórágyi rendszeren belül a kétrészes, kettős kónusos tálak 2b 1 sorozatába tartozik („runde Schüssel mit doppelkonischem Körperbau")

62 és új típust képvisel kifelé ívelten kiszélesedő alsó részével, lekerekített hasi törésével és befelé szűkülő nyaki részével (9.kép 3). Közeli párhuzamát a zengővárkonyi 355. sírban (XIII/A) találták meg.

63 A pari 6. sírból került elő egy ovális tál alacsony aljrésszel, kónusos alsó résszel, behajló nyakkal (7.kép 1). Pontos megfelelője nem került elő Mórágyon, de Zengővárkonyban sem. Lehetséges párhuzamát Lengyelről ismerjük. A pari sírkerámia, illetve a lengyeli kultúra DK-dunántúli csoportjának relatívkronológiai viszonyai szempontjából legfontosabb kerámia lelet a 6. sírból került napvilágra: A 6.4. nagyméretű hordóalakú edényt a kónusos alsó és felső rész, a szélesen legömbölyített oldalfal és a nagyon rövid hengeres nyak jellemzi ugyancsak két függőlegesen felrakott, vízszintesen átfúrt bütyökfüllel (W.kép). b. Kerámia díszítések: A Pári-altackeri síredények esetében jellemző a fényes felületű, feketeszínű, sima felszín, a rendkívüli alapossággal kidolgozott, nagyon vékony edényfal. Égetés után felvitt vörös festés nyomait hat kerámia esetében lehetett megfigyelni (2.2, 2.4, 2.5, T.3, T.4, T.5), a geometrikus mintázat azonban csupán a 2.4. edény falán rekonstruálható. Bekarcolt minta vörös festéssel kombinálva a 2.2. poháron fordul elő. A plasztikus díszítés az előzőknél sokkal változatosabb képet mutat. Találunk lapos, vízszintes bütyköket (4.kép 3), kisméretű gömbölyded bütyköket (ó.kép 3), kettős bütyköket (ó.kép 2). A 6.1. csőtalpas tál falán négy elhegyesedő bütyök ül (7.kép 2), míg a 6.2. ovális tálon ferdén felhelyezett lapos nyúlvány látható (7.kép 1). 2-2 vízszintesen átfúrt, lapos bütyökfül van a 6.3. csésze falán (W.kép). Az apró bütykök között találunk elhegyesedő példányokat is (9.kép 3). 4.2. A lengyeli kultúra kronológiai problémái DK-Dunántúlon A lengyeli kultúra tipológiai és relatívkronológiai elemzését a dunántúli elterjedési területén belül eddig csak a Mórágytűzkődombi B1-sírcsoport esetében végeztük el.

64 A korábbi temetőelemzési kísérletek csak részleges eredményeket hoztak ennek a területnek a kronológiai fejlődésével kapcsolatban, a többi temető beható jelleganalitikai vizsgálatát most végezzük. A lengyeli kultúra kronológiai problémáit a DK-Dunántúlon már többen is tárgyalták azt követően, hogy a kultúrát morvaországi és DNy-szlovákiai elterjedési területén belül zárt régészeti objektumok alapján tagolták. Főként a korábbi, festett kerámiával jellemzett időszak fejlődése vetett fel problémákat. Ebben az időszakában a lengyeli kultúra a Dunántúlon, Budapest környékén, illetve ettől ÉK-re, Ny- és Közép-Szlovákiában, Kislengyelországban és FelsőSziléziában, Alsóausztriában, Burgenlandban és Karintiában terjedt el.

65 Magyarországon annyival masabb a fejlődés, hogy itt a fejlődés nem úgy ment végbe, mint Morvaországban és Szlovákiában, főként, ami a karcolt edénydíszítéssel is jellemezhető idősebb szakaszt illeti, noha ennek a szakasznak néhány lelete Zengővárkonyból is ismert. Ezen a 61 DOMBAY 1939, 25., T. 17.4. 62 ZALAI-GAÁL 1999a. 63 DOMBAY 1960, 151., T. 81.2. 64 ZALAI-GAÁL 1999a. 65 LICH ARDUS 1974,31. 14