Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)
területen a fiatalabb jellegű kerámia dominál, ugyanakkor a fehér pasztózus festés nem eléggé ismert. 66 J. Lichardus és J. Vladár úgy vélték, ennek alapján Zengővárkonyban is létezett egy idősebb horizont, melyet a szlovákiai lengyeli kultúra idősebb csoportjával lehetne kronológiailag párhuzamosítani. 67 J. Pavúk véleménye szerint a karcolt díszítés ritka előfordulása az általa feltételezett I. dunántúli fokozatban nem oldja meg ezt a kérdést. 68 Abban mindenesetre egyetérthetünk vele, hogy a lengyeli kerámia reletaívkronológiai tagolásához a DK-Dunántúlon is meg kellene találni a helyi kritériumokat. 19 Az A. Tocik, J. Lichardus, J. Vladár és S. Siska által kimutatott öt szlovákiai fokozaton belül három fő időbeli szakaszt lehet elkülöníteni: az elsőbe sorolták az I-II. fokozatokat, a másodikba a III. fokozatot, a harmadikba pedig a IV-V. fokozatokat. 70 Feltételezhető, hogy az első két fokozat folyamatos fejlődés eredményei, akárcsak a III-V. fokozatok. 71 Ez a fejlődési rendszer a DK-Dunántúl területére is érvényesnek tekinthető, annak ellenére, hogy a korai szakasz kerámiája itt lényegesen eltér a szlovákiai, morvaországi és ausztriai kerámia tipológiai jellegeitől. A legfontosabb kérdést az jelenti mindmáig, hogy a zengővárkonyi, mórágyi és a többi DK-dunántúli temetőt csak az A.Tocik - J. Lichardus és J. Vladár I-II. fokozatai, illetve a J. Pavúk által feltételezett I-fokozat ideje alatt használták-e, vagy pedig használatuk folytatódott-e az un. Santovka-fázis időszakában is, párhuzamosan az MBK Ib-fokozatával. 72 A lengyeli kultúra kétféle szlovákiai kronológiai rendszerével összefüggésben feltételezték, hogy a Tocik-LichardusVladár-féle Lengyel II fokozat népessége a Kárpát-medence nagy részén megtelepedett: Ide sorolták a Zengővárkonyban, Lengyelen, Villánykövesden, Pécsváradon feltárt kerámiát is. 73 Ez a megállapítás megegyezik J. Pavúk véleményével is, aki szerint az ő I. fokozata nagyon jól kimutatható Zengővárkonyban a kerámia alapján, míg II. fokozatának itteni meglétét a fehér festésű kerámia előfordulása és a plasztika jellegei bizonyítják. 74 Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az országonként különbözőképpen nevezett fázisok, alfázisok, átmeneti fázisok, fokozatok tulajdonképpen azokat az erős helyi hatásoknak kitett leleteket (kerámiát) képviselik, melyeket A. Tocik, J. Lichardus és J. Vladár II. fokozatukban foglaltak össze 75 : ezt a fokozatot valójában a karcolt edénydíszítés jelentőségének csökkenése és a vörös, sárga, illetve fehér, de még nem igazi pasztózus festés továbbélése jellemzi. 76 A Mórágyon feltárt síredények relatívkronológiai helyzetét elemezve a santovkai kerámia leleteknek tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Santovkán a vörös és fehér festés együtt fordul elő: J. Pavúk szerint kétségtelen, hogy ez a leletanyag önálló fázist képvisel az ő I és II. fokozata között, mely a morva festett kerámia Ib-fázisával párhuzamosítható időben. 77 Santovkán összesen két időbeli horizontot (szubfázist) különítettek el: az idősebbet a bekarcolt minták szórványos előfordulása és a sárga festés megléte, a fiatalabbat pedig a fehér festés előfordulása alapján. 78 A lengyeli kultúra magyarországi kronológiai felosztása során korábban három fokozatot (Stufe) különített el a kutatás, melyben az I. fokozat kerámiáját a bekarcolt díszítés, vörös és sárga festés, illetve a spirál- és meandermotívumok jellemzik. A fehér edényfestés a II. fokozatban meghatározó, míg a III. fokozatban már nem festették a kerámiát. 79 A Dél-dunántúli kerámia korábbi elemzései alapján feltételeztük, hogy a lengyeli kultúra korábbi szakaszában folyamatos, törés nélküli volt a fejlődés, melynek kezdeti és végső időszaka világosan elkülöníthető. 80 Az akkoriban még csak kis részében feltárt mórágyi B r sírcsoport kerámiáját a Tocik-Lichardus-Vladár-féle I-II, illetve a Pavúk-féle I-fokozatokkal tartottuk egyidősnek. A Bi-sírcsoport edényein nem találunk bekarcolt díszítést. Az általánosan alkalmazott vörös festés mellett szórványosan fellép a vörössel kombinált fehér festés is, mely azonban nem azonos a vastag és széles mintákban felvitt pasztózus fehér festéssel. 81 66 LICHARDUS - VLADÁR 1964, 77. 67 U. o. 68 PAVÚK 1994, 175. 69 U. o. 70 L1CHARDUS-VLADÁR 1964; TOCÍK-LICHARDUS 1966; TOCÍK 1969; LICHARDUS-SlSKA 1970; LICHARDUS 1974, 50. 7l U.o. 72 TOCÍK-L1CH ARDUS 1966; PAVÚK 1994, 175. 73 LICHARDUS-VLADÁR 1964, 175. 74 PAVÚK 1965, 49. " LICHARDUS-VLADÁR 1964; TOCÍK-LICHARDUS 1966; TOCÍK 1969; LICHARDUS- SISKA 1970. 70 LICHARDUS-LICHARDUS-ITTEN 1997, 184. 77 PAVÚK 1994, 175, 204. 78 PAVÚK 1994, 175. 79 BOGNÁR-KUTZIÁN 1966a; 1966b; KAL1CZ 1969; 1985; 1988; 1989b; RACZKY 1974. SÜ ZALA1-GAÁL 1981. 81 ZALAI-GAÁL 1986, 139. 15
