Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Zalai Gaál István: A lengyeli kultúra sírjai Pári–Altackerben (Torma István ásatása 1968-ban)

sírcsoportban (362. sír) talált lelet is jó párhuzama lehet a pari korsónak. Az 57. sír (VI/A. sírcsoport) edénye archaikus formai jellegeket mutat.

45 Poharak: Azok az edénytípusok kerültek ebbe a kerámia csoportba, melyeket a mórágyi tipológiai rendszerünkben „Becher" elnevezés alatt foglaltunk össze és melyek között 10 tipológiai sorozat (Serie) volt megállapítható.

46 Leggyakrabban az ún. „háromrészes edénykék" fordulnak elő a DK-dunántúli leletanyagban, ellenben Pariban csak két háromrészes pohárral találkozhatunk: A 2. sír edénye (4.kép 2) és a T.5 (8.kép 4) jelű poharak alacsony és szélesen kónusos alsórésszel, boltozatos és magas vállal, rövid, kihajló nyakrésszel leginkább a mórágyi lb7a típusnak felelnek meg („bauchiger niedriger Becher mit gedrücktem Körperbau"), melyek általában a korábbi lengyeli betelepültség időszakát jellemzik. A pari síredény vállán bekarcolt vonalmintázat látható, ami pedig a legkorábbi betelepültség kerámiáját jellemzi a lengyeli kultúrának ezen a viszonylag zárt földrajti elterjedési területén. Ennek az edénytípusnak a legközelebbi párhuzamai a zengővárkonyi VI/C (174. sír)

47 és XIII/A (360. sír)

48 sírcsoportokban találhatók meg. A formai jellegeken kívül még a díszítés technikája és mintázata is hasonló a pari síredényéhez. A négy pari „kétrészes edényke" („niedrige Becher mit doppelkonischem Körperbau") közül dokumentálhatóan csak egy volt sírlelet. Kónusos alsó része befelé ívelten szélesedik ki az éles hasi törésig, felső része pedig ugyancsak enyhén befelé ívelten szűkül a rövid, henger alakú nyakrészig (ó.kép 1). Mórágyon az lb9a edénytípus a megfelelője a 49. sírból ismert.

49 Zengővárkonyban a 17. sírban (II/B. sírcsoport) találtak párhuzamként kezelhető kerámiát,

50 míg a 272. sír példánya (XI. sírcsoport) formailag kissé eltér ettől a típustól. ' A T.4 jelzésű pohár Pariból zömökebb testfelépítésével tér el az előzőtől, alsó része enyhén profilait (8.kép 2). Leginkább a mórágyi lb9b edénytípussal mutat formai rokonságot.

52 A zengővárkonyi 185. (VI/C)

53 és a villánykövesdi 10. sírokból

54 előkerült példányok tekinthetők a típus legközelebbi párhuzamainak. A T.2 edénynek (9.kép 2) nincsenek közeli analógiái a mórágyi leletanyagban: alsó része kónusos, felül enyhén befelé ívelt. Zengővárkonyban a 252. sír (VI/D) pohara a legjobb párhuzama.

55 A T.3 jelzésű pohár voltaképpen egy miniatűr Butmir-típusú edényke alacsony aljrésszel, kónusosan kiszélesedő ívelt alsórésszel és kissé boltozatos vállal (8.kép 1). A DK-Dunántúlon csak a lengyeli sáncról ismerünk hasonló típusú kerámiát.

56 A poharak harmadik csoportját alkotják az „egyrészes gömbölyded edénykék" („niedrige Becher mit kugeligem Körperbau"),

57 melyek ugyancsak nagy számban fordultak elő a mórágyi sírokban. Pariból csak egyetlen egy példányukat ismerjük: a T.l jelzésű pohár alacsony aljrésszel, ívelten kiszélesedő kónusos alsórésszel, legömbölyített hasi felülettel és hengeres nyakkal (9.kép 1) a mórágyi lblO tipológiai sorozatot képviseli,

58 A DK-Dunántúlról nem ismertek a párhuzamai. A pari 5. sírban talált kónusos alsórészü henger alakú, befelé ívelt nyakú pohár (ó.kép 2) a mórágyi lblOc típusú (változatú) kerámiáknak felel meg tipológiai jellegeit tekintve.

59 Egy párhuzamát ismerjük Lengyelről. Zengővárkonyban a 311. sírban (XIII. sírcsoport) találtak olyan edényt, mely távolabbi analógia lehet.

60 44 U. o. 154., T. 82.2-3. 45 DOMBAY 1939, 23., T. 16.9. 46 ZALAI-GAÁL 1999a. 47 DOMBAY 1960, 103. 48 U. o. 152., Abb. 26., T. 81.8. 49 ZALAI-GAÁL 1999a. 50 DOMBAY 1939, 13., T. 7.11. 51 U. o. 133., T. 70.9. 52 ZALAI-GAÁL 1999a. 53 DOMBAY 1960, 109., T. 55.19. 54 DOMBAY 1959, 63., T. 16.3. 53 DOMBAY 1960, 128-129., T. 47.5. 56

WOSINSKY 1888-1891.11., T. 43.332; 1885-1890. IL, T. 15.15. 57 ZALAI-GAÁL 1999a. 58 U. o. 59 U. o. 00 DOMBAY 1960, 140., T. 77.15. 13