Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)
Czövek Attila: Topográfiai adatok a limes Fadd menti szakaszához
Constantinopolis és Cyzicus. Két esetben azonban nem volt megállapítható a kibocsátó verde, ezek a korábbi dinasztia érméi közé sorolhatók. Az érmeanyagról azt mondhatjuk, hogy részben eltér a 4. század második felére jellemző pannóniai pénzforgalomtól, mivel itt nem az I. Valentinianus- és Valens-érmék vannak túlsúlyban, hanem II. Constantiusé. Abban viszont, hogy a vizsgált anyagban a sisciai verde a meghatározó, valamint 375 utánról nem származik egyik érme sem, megfelel az eddigi tapasztalatnak. 55 A leletek tehát igazolják a hasonló formájú Intercisa-6. jelzőtoronynál megfigyelteket 56 és a burgus használatának idejét a 4. század közepére, második felére datálják, így megépítésének hátterében valóban a II. Constantius vagy Valentinianus idejében zajló erődítési kampányt láthatjuk. 57 Faddtól északnyugatra húzódik egy több kilométeres északnyugat-délkeleti irányú hátság, amelynek a ma szőlővel beültetett legmagasabb részén ível át a limes-út. Mivel az előző burgus és a római út további szakasza között a gerinc akadályozza a beláthatóságot, ezen a helyen joggal sejthetünk egy jelzőtornyot (l.kép 4). A torony létezését azonban eddig még nem sikerült igazolni a terület beépítettsége, a feltöretlen kaszálók, továbbá az igen jelentős feltöltődés 58 miatt. A következő és egyben a tárgyalt szakasz utolsó ismert jelzőtornyáról már jóval részletesebb képet festhetünk. A Csendülő délkeleti végén, a falu temetőjétől 500 méterre északnyugatra lévő dombok között egy laposabb magaslaton találtuk meg a burgus maradványait (l.kép 5). Épülettörmelékeken (tegulák darabjai, habarcsos kövek) túl a felszín enyhe domborulata is megőrizte az őrtorony nyomát, ugyanis a fossák jól látható sötétebb feltöltődését kevésbé pusztítja az erózió, mint a lazább, homokosabb talajt. Már ez alapján is feltételezhető a burgus típusa, amit a publikált légi felvétel 59 teljesen egyértelművé tesz; kettős, kissé lekerekített sarkú árokkal övezett toronyról van szó. Jellegéből adódóan Visy Zsolt az általa Lussonium-10-nek elnevezett jelzőtornyot későrómainak tartja és fa szerkezetűnek gondolja. 60 Azonban a felszíni leletek bizonyos mértékű kőépítkezésre is utalnak. A datálást megerősíti a torony északi részében előkerült 4 darab érme (2.táblázat). Ezekből 3 darab I. Constantinus idejéből való és kibocsátásuk 319 és 321 közé esik, míg a negyedik II. Constantius nevéhez köthető, lényegesen későbbi (353-354). A verdéket megvizsgálva a szokásos képet kapjuk; Siscia túlsúlya figyelhető meg (a három korábbi veret készült itt). Az érmek szórványjellegét szem előtt tartva, valamint utalva a torony fossájának egyediségére, 61 ha kérdőjelesen feltételezzük is azt, hogy a bodzás-dülői hasonló burgusnál esetleg valamivel korábban is épült, az bizonyos, hogy a 4. század közepén és valószínűleg a második felében is használatban volt. A megtalált és a biztosan sejthető tornyok szükségessé teszik, hogy a burgusok Visy Zsolt által felállított számozását 62 kiegészítsük. Ennek megfelelően a Wosinsky-féle nyomvonalhoz tartozik a Vetle-puszta közelében lévő Lussonium-6., a tőle 1 kilométerre délre leletek alapján feltételezett Lussonium-8., a Bodzás-dülőben megtalált Lussonium-11., a Faddi szőlők magaslatára elképzelt Lussonium-12., valamint a Cseri-dűlőből ismert Lussonium-10. burgus. A 6-os főúttal párhuzamosan futó, a légifotókról előtűnő út mellé a 126,5 km-hez a Lussonium-7. burgust, a Hencsei-út vonalába rekonstruált úthoz pedig a Lussonium-9. burgust helyezi a kutatás. Ezek őr- és jelzőtorony jellege azonban egyelőre kérdéses. Wosinsky nyomán a terepen megtalált és fentebb leírt limes-szakasz a kiépített úttal és a hozzá tartozó burgusokkal a leletek és a jelzőtoronytípusok tanúsága szerint a 4. század közepén, második felében volt használatban és megépítése II. Constantius vagy Valentinianus erődítési munkálataihoz kapcsolódik. A kérdéses időszakban ezért kizárhatunk bármiféle másik nyomvonalat, ami a limes szerepét betöltené. Joggal gondolhatjuk persze, hogy a korábbi századokban használt római út nem feltétlenül haladt a bemutatott sávban. A légifotókról jól ismert 6-os főút melletti világos sáv kapcsán elképzelhető egy régebbi út, amely a Dunaújváros és Kisapostag közötti limes-darabhoz hasonlóan a 4. század közepét megelőzően földút volt. 6 ' 55 LÁNYI 1990, 212. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az érmék felszíni gyűjtésből származnak, így nem ismerjük pontos rétegtani helyzetüket és minden bizonnyal korántsem jelentik a burgus teljes éremanyagát. % VISY 1980, 168-171. 57 VISY 1980, 174. 58 A helybéliek elbeszélése szerint a többnyire északról, északkeletiöl fújó szél itt rakja le hordalékát, aminek eredményeképpen az utóbbi 50 év alatt helyenként 20-30 cm homok rakódott le. 59 VISY 1999, 254. 3.kép, 256. 5.kép. 60 VISY 1999, 246, 248. 61 VISY 1999. 246. 62 VISY 1999, 247-248. 63 VISY 1980, 174. 137
