Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Czövek Attila: Topográfiai adatok a limes Fadd menti szakaszához

1). Ugyanerről a toronyról ír Visy Zsolt, aki a felszíni leletek és a jelzőtorony helyzete alapján feltételez ide egy burgust (Lussonium-6.).

45 A lelőhelyet már korábban sikerült elhatárolni a vele kétségtelenül kapcsolatban lévő Vetle-puszta környéki 2-4. századi római településre utaló nyomoktól,

46 a kőtörmelék, a tegula- és habarcsdarabok azonban nem tették lehetővé, hogy pontosabb képet fessünk a toronyról. A legújabb légi felvételeken viszont jól felismerhető egy jellegzetes, kissé rombikus forma, az árok vonala (2.kép 1-2). Az általa közrezárt mintegy 30x30 m-es terület közepén lévő folt pedig magára a toronyra utal, ami a felszíni leletek tanúsága szerint legalább részben kőből épített lehetett. Ha abból indulunk ki, hogy a légifotókon hasonló látványt nyújtó burgusok azonos tervek alapján, egy időben készültek,

47 akkor jelzőtornyunk esetében a fényképről leolvasható jegyekből következtethetünk az építésének, illetve használatának korára. A többféle forrásból származó adatok összevetésével Visy Zsolt ezt a típust a Diocletianus kori építési munkákhoz kapcsolja, használatát pedig a 4. század közepéig tartja valószínűnek.

48 Az általunk vizsgált légifotón egy másik építmény szabályos alakját is felfedezhetjük, ami szinte hozzásimul a burgus északi árkához. Valószínű a római eredete, amit néhány tegulatöredék is megerősít, formája egy kisebb menettáborra emlékeztet.

49 A limes-út nyomvonalán dél felé haladva egy kilométerre az előző helytől újabb jelzőtornyot valószínűsíthetünk az egykori ártér szélén lévő kisebb magaslaton (l.kép 2). Építményre főként az út nyugati oldalán, részben annak sávjában megtalált néhány tegulatöredékből, habarcsos felszínű kődarabból következtethetünk. Légifotós adatok híján csupán feltételezzük a torony létét, hiszen az említett építőanyagmaradvány a korábban már részletezett megfigyelések alapján akár lehet az út feltöltése is. Visy Zsolt, aki ugyancsak ismeri a lelőhelyet, a Lussonium-8. burgust helyezi ide.

50 Újabb egy kilométerre a Bodzás-dülőben a sertésteleptől nyugatra lévő jelentősebb kiemelkedés déli magaslatán már 1995 óta kerültek elő tegula- és kődarabok, viszonylag nagyobb mennyiségű római edénytöredék, sőt néhány érme is. Mivel a hely 15-20 m távolságra van csupán a mélyebb részen futó limes-úttól, annak a nyugati oldalán, így a lelőhely burgus jellegét már korábban feltételeztük {l.kép 3). Majd 1998 tavaszán egy vihar során a szél mintegy 10-20 cm vastagságú homokréteget fújt le a halom platójáról, ezzel újabb leletek kerültek a felszínre, továbbá megfigyelhetővé vált egy kettős, kissé lekerekített sarkú négyzetes árok, amely körülöleli a dombtetőt (3.kép 1-2). A területről készült légifotón világosan látszik a jelzőtorony fossájának sötétebb vonala, amely a felszíni megfigyelés alapján mintegy 3 m széles, a külső négyzet 65 m oldalhosszúságú, míg a belső oldalai 45 m körüliek (4.kép 1-2). Magának a toronynak nem figyelhető meg foltja, a jelentősebb mennyiségű épülettörmelék alapján azt azonban feltételezhetjük, hogy legalább részben kőből épült, tétjét pedig tegulával fedték. A burgus korának meghatározásában egyrészt a típusa segít, ami alapján építményünk jellegzetesen későrómai.

51 Ezt a datálást megerősítik a felszínre került leletek is. Negyedik századi tömegcikknek tartja a kutatás a szív alakú szíjvéget,

52 amelynek általunk talált példánya vékony bronzlemezből készült és az egy rögzítőszegeccsel ellátott felső része profilált kiképzésű (5.kép 1). A folyamatosan gyarapodó kerámiaanyag több jellegzetes darabja, egy ólommázas töredék (5.kép 2) és számos, nagyobb fehér kvarcszemcsékkel soványított szürke edény darabjai (5.kép 3-6) a 4. század közepére, második felére tehetők.

53 A burgus használati idejére még pontosabban következtethetünk a négy év alatt gyűjtött római pénzek segítségével

54 (1.táblázat). A 14 darab érme két dinasztiának a véreiéiből kerül ki: A Constantinus-dinasztia hosszabb időszakot felölelő 9 darab pénzéből 8 darabot 351 és 361 között bocsátottak ki, ebből II. Constantius 7 darabot, Constantius Gallus 1 darabot és Julianus Caesar is 1 darabot. A Valentinianus-dinasztiát képviselő 5 érme 364 és 375 között került forgalomba, ezek közül 4 darab Valens, 1 darab pedig Valentinianus nevével. Az előkerült érmék 7 verdéből származtak, ami alapján egyértelmű a sisciai műhelyek túlsúlya, ahonnan 3-3 érme származik mind a két dinasztia időszakából. A többi verde l-l pénzzel képviselteti magát: A Constantinus-dinasztia érméi Nikomediában, Sirmiumban, Aquileiában és Heracleában készültek, a Valentinianus-dinasztia pénzeinek további verdéi pedig 45 VISY 1999. 247. 46 WOSINSKY 1896, 688; VISY 1999, 247. A település inkább a limes-út nyugati oldalán, a burgus pedig a keleti oldalán volt. 47 VISY 1978a, 243. 48 VISY 1978a, 243-244; VISY 1980, 166-168, 171-175. 49 V.o. VISY 1978a, 235-236, 249-250. Csak a terület további kutatásával döntheß el az objektum funkciója. Méretei: a nyugati oldala mintegy 1

10m, a keleti felének elpusztulása miatt a töredékes északi és déli oldala megközelíöleg 50-50 m. 50 VISY 1999,247. 51 FITZ 1955, 77; VISY 1980, 168-170, 174. 52 R. ALFÖLDI 1957, 463-464; SZ. BURGER 1977, 190; GAÁL 1977-78, 57-58; SZ. BURGER 1979, 54; V. PÉTERFI-VÁRADY 1988, 183. 53 PÓCZY 1957, 76; B. VÁGÓ-BÓNA 1976, 190; V. PÉTERFI 1984, 72. A kerámiaanyag értékelésében nyújtott segítségéért Gaál Attilának tartozom köszönettel. A leletek részletesebb leírását a készürj szakdolgozatban teszem meg. 54 A pénzeket Berta József határozta meg, akinek segítségét ezúton is köszönöm. 136