Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei
Az 1535-ös leírás szerint Lak Kesztölc „szabad város" alatt volt, ami ebben az esetben nem a gyakran használt alul, alatt = délen, délre és felül, fölött = északon, észkra irányjelölésnek felel meg, hanem a dombos terület és az „alatta" lévő mélyebb rész viszonyát jelzi. Ez megfelel az oklevélben leírt határkapcsolatnak is, mely szerint Kesztölc és Lak határosak voltak egymással. Kissé bonyolult módon, de ugyanezt az irányt mutatja a Decsi János féle leírás is, amikor azt mondja, hogy Lak Pilis mellet, Decs felől (tehát nem felé!) van egy puskalövésnyire. A képzeletbeli lövést tehát Decs irányából, azaz Decsnek háttal állva kell megtennünk. Úgy jutunk el arra a területre, amely ma sárpilisi határ és ahol a XrV. század végi oklevél helyneveinek nagyrészét egy jól körülhatárolható területen belül találhatjuk meg (8.kép 1) Az 138l-es oklevélben előforduló nevek: Ferrekes halasó, Tapolca tó, Westnentelek, Huszynér, Rygyou fok és halastó, Fyzesér, Kesztölc birtofc, Keszteulche halastó, Sár folyó, Nagy út, Lak erdeje, Berek erdő, Olaszó halastó, Ménesút, Kerekthou halastó és mocsár, Korlathfoka fok és halastó, Kovachfoka fok és halastó, Malumszegh fok és halastó, Gykenus fok és halastó, Elevyz fok és halastó, Tekerés halastó, Akathaszegfoka, Akathafoka halastó. 81 Az ismétlődés miatt úgy tekinthetjük, hogy 21 nevet tartalmaz a határleírás, ebből tizenkét helynév ma is felismerhető vagy azonos formában ismert, illetve a kataszteri térképeken szerepel Sárpilis határában. 82 A fenti adatok alapján tehát Lakot a mai Sárpilistől délnyugatra, a Sárpilis-várdombi közút déli oldalára tehetjük nagyjából arra a területre, ahol korábban néhányan a Sárköz északkeleti részén lévő Ság helyét feltételezték.(8.kép 2 és lO.kép) A régészeti leletek szerint a falu területe kiterjedt az ötvenes években épített gépállomás területére is. 83 Valószínűleg itt kereshetjük Mindenszentek tiszteletére szentelt templomát is, mely 1351-ben „pontosan a falu közepén" állt és amelyet ugyanúgy gondosan kétfelé osztottak a felek között, mint magát a falut és annak határát. 84 A falu közepén a Pilisről jövő út haladt át, mely a falu szélén kétfelé ágazott. Egyik ága a Lakot a Kesztölc város határától elválasztó „Kesztölc birtokra" vezetett, mely a cikádori apátságé volt. Ez az ág nyilván tovább haladt—talán a mai Szekszárd-Bátaszéki út nyomvonalán—Bátaszékre, míg a másik ág a dombok felé haladt és feltehetően elérte, vagy metszette is a domb alján futó Királyi Utat, mely a mai Várdombnál jött ki a hegyek közül a dombszélre, azaz mai nyomvonalára. Ez utóbbi ág az elődje annak a későbbi közútnak, mely máig is létezik összekötve Sárpilist a szőlőheggyel. Ezen a szőlőhegyen a nagy út keleti oldalán, de a párhuzamosan futó két út közötti domboldalakon lehettek a lakiak szőlői is, bár a határleírás csak az úrnők szőlőit említi a „Székről Lakra vezető út mentén". 85 (Sümegi József főként az 1381. évi határjárás adatait értelmezve úgy véli, hogy a falu eredetileg a domboldalon volt és csak később, a török háborgatásának idején költözhettek le a mocsarasabb környezetbe. 86 Tekintve, hogy a leletmentési leletek között Árpád-kori cserépbogrács töredékeket is említ Mészáros Gyula ez a megoldás csak a település kétszeri helyváltoztatásával lenne elképzelhető. Vagyis a falu a középkor idején először terasz széli helyéről a domboldalra, majd a XVI. században újból vissza a „régi" helyére települt volna. Magunk részéről ezt túl bonyolult és túl elméleti megoldásnak talárjuk.) A Lak faluról és elhelyezkedéséről így kialakított kép, (noha jórészt XIV. század végi adatokon alapul) nagyjából azonos lehet a XVI. század első felében is, beleértve természetesen a többszöri felégetéssel, újjáépítéssel, lakóinak fluktuációjával járó változásokat. A falu 1627-ben feljegyzett puszta állapota úgy tűnik véglegessé vált és ugyanerre a sorsra jutott a közeli környék jónéhány kisebb települése is. Erre utal az 1669 decemberében Pozsonyban tartott tanúkihallgatás 87 jegyzőkönyve is, mely szerint a bátai apátság birtokát képező falvak közül addigra már Nana és Lak mellett az 1627-ben még rácok Ebes Ötével határos, Ráczok lakják. Almás falu ez is még Ebesen kivül hegyek között van. Rát zok lakják. Ny i rs tó Öthének ellenében vagyon a hegyek között fél mérföldnyire három kutyával Rát zok lakják. N á n a, ez is ezen hegyek közbe vagyon puszta. Farkasa Báttya mellett vagyon az országút mellett - puszta. Báttaszékhez esik, a földje a Báttaszékieké, fegyverrel szolgálnak a töröknek. Szeremlyén város volt Pest felől, másfél mértföldnyire vagyon Déczhez a Dunán, de a háborúságba Duna szigetébe szállottak, és kevesen vannak mintegy 15 vagy 16 házas ember, de jól bírják magukat, - molnárok. -Asszon y fa Iva, Duna szigetibe volt a Décztől egy mértföldön ott alul, de régen elpusztult, hanem a Décziek élik gyümölcsös kertjeit, és a templom is fenn van most is. A p á t h i ez is hegy közben vagyon - puszta. Eeken kivül vannak az Borda András bizonyságából : K ö v e s d, M ó rágy ,U jfalu, Sinigh, Kürtös, Szanka, Östör, Mány ok, N á d a s d. - 1-ső Kövesd Lángfőn alól puszta. - Mórágy Lángfőn fölül nagyon közel, jó falu, ráczok lakják. - Újfalu az hegy között vagyon, puszta határát élik az mórágyiak. - Kürtös, közel Mórágyhoz jó falu, ráczok lakják. Mányok, jó falu magyarok lakják. - Nádasd, török lakja magyarral együtt. - Sinigh, ráczok lakják." (SZÉKELY 1889, 31-33. Kiemelések: Sz.F.) 81 A visszaazonosítható helyneveket emeltük ki a felsorolásban. E téren nyújtott segítségéért is Balázs Kovács Sándornak tartozunk köszönettel. 82 TMFN 1981,496-499. 83 MÉSZÁROS 1960. - Amennyiben az általa említett csontvázak valóban középkori sírokból származnak. Erre vonatkozóan csak egy újabb leletmentés, vagy feltárás nyújthat biztos támpontot. 84 Lásd a Sümegi József által fordításban, teljes terjedelmében közreadott oklevél ide vonatkozó részét. (SÜMEGI 1997,417.) 85 Az utakra vonatkozó részt v.o. SÜMEGI 1997, 105-108. 86 SÜMEGI 1997, 109. 8. jegyzet 87 HEGEDŰS 1997, 203-204. 191
