Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gaál Attila–Lőrincz Barnabás: Maximinus Thrax mérföldköve Alsónyék határából (Tolna megye)

Gaál Attila-Lőrincz Barnabás Maximinus Thrax mérföldköve Alsónyék határából (Tolna megye) A mérföldkő előkerülési körülményei és a térség hasonló leletei A mélyszántást végző traktoros gépe egy nagyméretű, fehér színű kőben akadt el 1980 őszén a Tolna megyei Alsónyék határában. Mivel az akadály meglehetősen nagynak tűnt, értesítette az ágazatvezetőt, aki a helyszínre rendelte a termelőszövetkezet vagyonőrét és körbeásatta vele az ismeretlen eredetű követ, majd egy másik traktorral kivontatták a közelben lévő földút szélére.

1 Nagy valószínűséggel ekkor tört ketté a kő, amelyre végül Izsák Gyula, a bátaszéki termelőszövetkezet akkori elnöke hívta fel a helybeli amatőr régész és műgyűjtő, Dr. Csanády György orvos figyelmét. Egyben jelezte, hogy amennyiben „érdekes", ingyen elvihető a helyszínről, mert ott útban van. Az ezután történteket az egyszerűség kedvéért Dr. Csanády György 1981. május 24-én keltezett, hozzánk írott leveléből idézzük: „Szerencsére még aznap délután kimentem megnézni és így rögvest a szívbaj kerülgetett a gyönyörűségtől. Ekkor kezdődött a mi megizzasztásunk, el- és megáztatásunk a Gubachegyén mulató társaság által, akik szintén a „KO"-ért jöttek „alapba". Végül is beletörődtek (ivódtak), hogy az én Gaz kocsimba tesszük a „KÓ"-t és nem az ő traktorjukba. Amint kiértünk a műútra, eleredt az eső és egy hónapig el sem állt. A „KO" nehezebb tuskó darabjáért már csak egy hónappal később, a fagy beálltával tudtunk kimenni az erdészet darus kocsijával. így hát nálunk telelt MAXIMINUS, aki élő korában sem lehetett egy könnyű gyerek ... ". IN MEMÓRIÁM DR.CSANÁDY GYÖRGY 1 .kép: Dr Csanády György és családja a mérföldkő felső darabjával bátaszéki otthonuk udvarán. (Bátaszék, 1981.) A fenti információkat is tartalmazó levélváltásra azonban csak azután került sor, hogy 1981 tavaszán a szekszárdi múzeum Csanády-gyűjteményt tanulmányozó munkatársa, Dr. Zalai-Gaál István felhívta figyelmünket a vendéglátójának az udvarán látott — akkor még két darabban lévő — 107-es mérföldszámot viselő kőre, amelyet a tulajdonossal egyetértésben két napon belül beszállítottunk a múzeumba (3.kép 1-2). Szerencsénkre egy történelmet kedvelő mérnök, Riegler Gyula (f) már korábban bemérte és térképre vitte a lelőhelyet, így csaknem két évtized múltán ismét felkereshettük azt, és pontosíthattuk a korábbi adatokat.

2 A visszamérés során a szántásban megtaláltuk a kő eredeti helyét, s annak húszméteres körzetéből összegyűjtöttük azokat a kőtöredékeket, melyek még a vontatás során törtek le arról. (2.kép 1-2) A lelőhely az Alsónyékhez tartozó „Gubac-hegy" nevű szőlőhegy alatt, a hegyet a Sárvíz által tagolt síkságtól elválasztó teraszon, az úgynevezett „Gubac-alján" található.

3 Az említett út pedig, amelynek szélére a követ kivontatták, azonos azzal a földúttal, amely az eddigi kutatások szerint a római limes-út, s a középkori ,,Nagy út" nyomvonalán halad, néhány száz méternyire nyugatra a Szekszárd-bátaszéki főúttól (2.kép 1 és 3.kép 4).

4 Visy Zsolt, valamint az ő adatát átvevő Csanády György szerint nem zárható ki annak a lehetősége, hogy ugyaninnen származna az a mérföldkő, amelyet Septimius Severus uralkodása alatt Kr.u. 199-ben állítottak fel valahol a limes-út 1 A követ Bodor Lajos traktoros találta meg, Bogár Dezső ásatta ki Kőkúti István vagyonőrrel, végül Észig László traktoros vontatta ki az út mellé. 2 Köszönettel tartozunk a szekszárdi MERIDIÁN Geodéziai Gmk vezetőjének, Szenté Károlynak és munkatársainak a lelet feldolgozásával kapcsolatos mérések elvégzéséért. 3 TMFN 1981, 502-503, valamint a 106. sz. térkép 126. és 127. pontok. 4 VISY 1988, 120-122 = VISY 1989, 115-116. Az ott említett Bátaszék határában talált mérföldkő azonos az általunk tárgyalt darabbal. 7