Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Gere László: Bácskai avar leletek
A dévényújfalusi kapa D-függesztőfüles szablyával, széles, lapos, ívelt aljú kengyellel és nagy, kerek falérákkal együtt került elő. 78 A dévényújfalusi 79. sírt a VIII. század második felére lehet keltezni. Az adorjáni kapa a sír földjéből, a koponya feletti részből, 90 cm mélységből került elő. Ezt értelmezhetném úgy is, hogy a kapa nem tartozik a halotthoz, hanem véletlenül került a sír földjébe. Ezt azonban kizárja az a tény, hogy korábbról ez a kapaforma ismeretlen, tehát mint a felszínen kallódó értéktelen tárgy, vagy mint egy korábbi, bolygatott sír melléklete nem kerülhetett az avar sírba. Az adorjáni kapa avar voltát ékesen bizonyítja az a tény, hogy a dévényújfalusi párhuzamát közvetlenül a ló fölött — nyilván arra felmálházva találták. 79 Kerámia. A két adorjáni temető leggyakoribb leletanyaga. A síroknak 65,9%-a tartalmazott kerámiát. Két edény kivételével valamennyi kézzelformált, korong felhasználása nélkül készült. Sajnos mindmáig folytatás nélkül maradt az az út, amelyen az első lépéséket Csallány Dezső tette meg az 1940-ben megjelent tanulmányában. A szőregi kút leletei kapcsán azt a megállapítást teszi, hogy a durva, kézzel készült edényeket nemcsak a halotti szertartás számára készítették, hanem azok használati edények. 80 Az edények formáját igyekszik visszavezetni a fémedények formájára, s ennek kapcsán arra a megállapításra jut, hogy azok az avarkor jellegzetes leletei közé tartoznak. A kézzel formált edények az avarkori leletanyag egy jelentős hányadát alkotják, indokolt részletesebb elemzésük. Az alábbiakban az adorjáni avar temető húsz, általam is lerajzolt és megvizsgált edénye alapján igyekszem fényt deríteni ennek az edénytípusnak a készítési technológiájára. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez a húsz edény nagyon is kis esetszámot jelent, s hogy ebből általános érvényű következtetést levonni nem szabad. Magam sem tekintem ezt másnak, mint egy megkezdett munka első lépésének. A zombori múzeumban az adorjáni temető edényein megfigyelt technikai jegyeket a sírleírások után következő tárgyleírásoknál ismertetem. Korábban úgy gondoltam, hogy ezeket az edényeket, hasonlóan a kézikorongon készült edényekhez, keskeny agyaghurkából, csigavonalszerűen építették fel. 81 Az első, amit tapasztalnom kellett, hogy az adorjáni bögrék nem így készültek. Minden olyan esetben ahol a „hurkák" — a továbbiakban agyagszalagok — összeillesztése kivehető volt, azt tapasztaltam, hogy azok 3-5 cm szélesek, s egymásra gyűrűsen vannak felhelyezve. Az edények vizsgálata után fő vonalaiban tisztán láttam készítési technikájukat, egyes részletek azonban csak a néprajzi párhuzamok megismerése után váltak számomra értelmezhetővé. Az avar fazekasok korong felhasználása nélkül készített edényeiket rosszabb minőségű, rövid ideig iszapolt agyagból készítették, általában szerves anyag hozzáadásával. De gyakran alkalmaztak apróra tört edénytörmeléket és apró kavicsot is soványító anyagként. A következő lényeges dolog, amit az edényeknél észrevettem, hogy vannak köztük olyanok, ahol az edényfenék és az oldal egy darabból készült. Ezen a részen semmiféle összeillesztésnek nem találtam nyomát, ebből arra következtettem, hogy ezek egyszerre készültek. Az edények másik csoportjánál észrevettem, hogy az alsó agyagszalagot az edényfenékre ragasztották fel, ennek pontos menete azonban nem volt ekkor még egyértelmű számomra. A fent elmondottak alapján a megvizsgált edényeket az alábbi csoportokba sorolhatjuk be: „A" csoport: Azok az edények tartoznak ide, ahol az edényfenék és az oldalkezdemény egy agyagtömbből készült. Ilyen volt az Adorján-út 20.,29.,32., Adorján 5. tanya 8.,9.,16. sírjainak edényei. ,3/1-" csoport: Ebbe a csoportba azok az edények tartoznak, amelyeknél egy sima agyagkorongra építették fel az edényt, s az edényfenék széle lekerekített. Ilyenek voltak az Adorján 5. tanya 3., 13.,41. és 45. valamint az Adorján-út 16.,25.,30. sírok edényei. 78 EISNER 1952, 24-25. XlII.t. 79 EISNER 1952,24 80 CSALLÁNY 1940, 127. 8I PARÁDI 1954,37-47. 75
