Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gere László: Bácskai avar leletek

,3/2." csoport: Az ebbe a csoportba tartozó edények készítése lényegében azonos módon történt, mint a ,3/1" csoporté, azonban az edényfenék széle profilait. Ide tartoznak az Adorján 5. tanya l.,6.,36. és az Adorján-út 11.,21., 34. sírok edényei. Az „A" csoportba tartozó edények készítési módja: Itt a fazekas az edény fenekét és a 2-4 cm magas oldalkezdeményt egy agyagtömbből alakítja ki. A tádzsik fazekasnők edényeik megformálását még ma is így kezdik el.

82 Itt szeretném megjegyezni, hogy Bobrinszkij megfigyelt olyan eseteket is, amikor ezt a monolit kezdeményt hurkából alakították ki, azonban ezekben az esetekben soha nincs nyoma hurkák vagy szalagok összedolgozásának. Ennek menetét azonban nem részletezi. Az így kialakított monolit kezdeményre építik fel azután az edényt átlagosan 2-5 cm széles agyagszalagokból. A szalagokat gyűrűsen helyezik egymás fölé, amikor elérik a kívánt magasságot, az utolsó agyagszalagból kialakítják a peremet. A ,3" csoportba tartozó edények készítési technikája: Ezeknél az edényeknél a fazekas először egy sima agyagkorongot alakít ki, ez képezte az edény fenekét, majd erre helyezte a széles agyagszalagból már megformált edénytest alsó gyűrűjét. A fenék és az oldalkezdemény összeragasztása kétféleképp történhetett. Az egyik módszer szerint az edény belseje felől agyaghurkával összeragasztják az aljat és az edénykezdeményt. Ez a megoldás jellemzi a B/l. csoportot. A másik megoldásnál a leendő edény fenekét valamivel nagyobbra készítették, mint az edényoldal első agyagszalag gyűrűjét, s a szélesebb fenékrészt erősítették hozzá az oldalgyűrűhöz. így jellegzetes profilait aljú edényt kapunk, s gyakran a fenék felhajtásából „csipkézett" díszítés alakul ki, olyan, mint amilyent az Adorján-út 11. sír esetében is láthatunk. Ez képezi a mi ,3/2." csoportunkat. Igen figyelemreméltó az a tény, hogy a fent leírt módon készítette edényeit P. N. Rubbo belorusz fazekas ükapja is. Rubbo elbeszélése szerint az ő apja is ismerte azt a módszert — igaz, már nem használta — s amikor őt tanította az edénykészítésre, ezt a módszert megmutatta neki is.

83 Az Adorján-út 11. sír edényének leírásánál azt állítottam, hogy ennek az edénynek is egy tömbből kialakított alsó része volt, s később mégis a ,3/2." csoportba soroltam be. A ,3/2." csoportba való sorolást indokolja, hogy a profilait, csipkézéssel díszített aljrész jellemzője ennek a csoportnak. Az edény vizsgálatánál az tévesztett meg, hogy felületét elsimították, majd engobe-bal vonták be, így eltüntetve az illesztés nyomait, a profilait alsórész magyarázatát viszont akkor még nem ismertem. A másik számomra érdekes kérdés az volt, hogy vajon mire használták ezeket az edényeket. Itt vetődött fel az űrtartalom problémája, közvetlen térfogatmérésre azonban nem volt lehetőségem. Ezért felkértem Takács Antal matematikus barátomat — akinek ezúton mondok köszönetet szíves segítségéért — egy olyan képlet kidolgozására, amellyel a forgástestek térfogata kiszámítható. Számításaim eredményét az edények leírásánál mindig feltüntettem, azonban az ott közölt adatok az edény teljes űrtartalmát jelentik. Az edények hasznos térfogatát akkor kapjuk meg, ha a teljes űrtartalomnak csak 75-80%-át vesszük figyelembe. Az edények űrtartalma 0,4-0,6 liter között változott, de vannak egészen kisméretűek is, mint pl. az Adorján-út 11. sírjának és az Adorján 5. tanya 6. sírjának edénykéi. A kis méretek eleve kizárják annak lehetőségét, hogy ezek mint főzésre szolgáló edények jöjjenek számításba. Viszont az is tény, hogy sohasem találunk bennük állatcsontokat. Valószínűbb az, hogy valamilyen folyadékot tároltak bennük. Látva azonban porózus voltukat, csakis nagy zsírtartalmú, pépes ételekre gondolhatunk (az edények falára lerakódó zsír ugyanis eltömi az edények pórusait). Sokkal nehezebb azonban az adorjáni kerámia kronológiai helyzetének meghatározása. Az Adorján-út 13. sír „csücskös" fazekának jó párhuzamát ismerjük a dunaújvárosi 42. házból. Ez a típus jellegzetes közép-ázsiai forma. A Tuva területén fekvő kukeli kurgánokból az avar honfoglalást megelőző időből ismerjük párhuzamait. A Kárpát-medencében kora a VII. századra tehető.

84 Az Adorján-út 16. sírjának benyomkodott peremű edényének párhuzamát szintén megtaláljuk Dunaújvárosban. Bóna István megállapítása szerint Dunaújvárosban a VII. század végi középavar periódusban nem jellemző a perem díszítése,

85 azonban a későavar korban az általánosan elterjedt típusok közé tartozik. Sajnos a 16. sírban más melléklet nem BoöpMHCKMM 1978, 124-125., 134. Bo6pnHCKMÍ4 1978, 128-129. BÓNA 1973, 77. BÓNA 1973, 78. 76