Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Gere László: Bácskai avar leletek
kantunk. " További lócsontokról azonban nem tesz említést. Igaz ugyan, hogy a sír keleti végének feltárását Hollinger György fejezete be, de innen csak a fent már ismertetett három tárgy került a múzeumba, további lócsontokról nem esett szó. Egy azonban biztos. Azt a kérdést, hogy teljes vagy részleges lovastemetkezéssel van-e dolgunk, eldönteni már nem lehet. Az viszont szerintem így is kétségtelen, hogy a kengyelek nem a ló mellett voltak, mert a sír korábban megbolygatott nyugati részében kerültek elő. Kétségtelen tény, hogy a koraavar korszakban mind a teljes, mind a részleges lovastemetkezés megtalálható, sőt egyes helyeken — mint pl. Szegvár-Sápoldal — ugyanabban a síregyüttesben mindkettő előfordul. 15 A bajai nádlevél alakú lándzsa a legszebb avar fegyverek közé tartozik. Jó párhuzamait ismerjük a bácsujfalusi és esztergomi leletekben. 16 Csallány Dezső a bácsujfalusi leletet— főként történeti meggondolások miatt 640-re keltezi. 17 Ezt a keltezést Bóna István és Kovrig Ilona is túl későinek tartja. 18 A bajai lelet másik lándzsájának formailag jó analógiáját a környei temető szórványleletei között találjuk, az utóbbinak pedig Salamon Ágnes Aradkán (Aradaci) és az itáliai langobárd temetőkben találta meg párhuzamait. A környei 125. sír nádlevél alakú lándzsája a bajai hasonló példánnyal rokon. 19 A bácsfeketehegyi, dávodi, kishegyesi és bácsszentiváni nádlevél alakú lándzsák a bajainak díszítés nélküli változatai. Míg a másik dávodi lándzsa (IV.t.6.) ugyanúgy középborda nélküli, mint a szegvár-sápoldali, attól annyiban különbözik, hogy hiányzik köpűjének mandzsettaszerű megvastagodása, s a mandzsettából kinyúló kis nyelv. Ez utóbbit viszont éppen a bajai lándzsán találjuk meg (III.t.6.). A bajai lelet hosszúfülű kengyeleivel (III.t.1-2.) formailag tökéletesen azonosak a kishegyesi (V.t.2.), a bátmonostori (II.t.6.) és a bácsszentiváni (Il.t.l.) darabok. Ez utóbbiaknak azonban már hurkosfülű párjuk van. Kovrig Ilona szerint a két kengyeltípus elterjedési területe megegyezik. A két típus egyidejű használatára legjobb bizonyíték a két forma egyidejű megléte ugyanabban a sírban. Amint azt a törökbálinti 1. sír is bizonyítja, a hurkosfülű kengyelek a koraavarkor elején is megvannak. Kovrig Ilona megfigyelése szerint: „a hurkosfülű kengyelek inkább a préselt, álszíjvéges, rozettás lószerszámok kísérői, míg a rojtmintás szíjveretek és a félgömb alakú pitykék nagyobbára a hosszúfülű kengyelekkel együtt voltak használatban. " 20 A hurkosfülű kengyeleket viszont még a Tótipuszta-Igar csoportban és ennek korában is használják. Ilyen az iváncsai valamint a dunapentelei I (7). és III (11). sír kengyele is. 21 Abból, hogy a dávodi leletben csak hurkosfülű kengyelek vannak, a lelet korára semmilyen következtetést levonni nem lehet, hiszen itt tizenhárom sír közül négy lovastemetkezés volt. így csak egy lelőhelyről, de nem egy síregyüttesből való származásuk biztos, s egyébként sem került velük együtt múzeumba olyan tárgy, amely pontosan datálná őket. A csikózabiák mint láttuk, a fent ismertetett leletegyüttesek mindegyikében megtalálhatók. E zablatípus általában jellemző a koraavar korban. Kétségtelenül velük egyidoben használták a csont oldalpálcás zabiákat, gyakran azokkal együtt is kerülnek elő. A bácsujfalusi leletben két oldalpálcás és három csikózabla van. Csikózabiát találunk azonban a szegvár-sápoldali lovassírban is, amit Mauritius Tiberius (582-607) arany solidusának egykorú hamisítványa keltez. 22 A bajai lelet háromkaréjos vereteinek jó párhuzama került elő a kunszentmártoni ötvössírból. A bajai példányok csak 2 mm-rel nagyobbak a préselőmintánál, formailag azonban tökéletesen azonosak. A kunszentmártoni ötvössír a bizánci exagiumok alapján a VI: század harmadik harmadára ill., a VII. század elejére keltezhető. 23 Azonban ennek a verettípusnak önmagában túl nagy kronológiai jelentőséget nem tulajdoníthatunk. Ugyanis mint azt a Tihanyi téri temető 3. sírjában lévő két teljesen azonos példány is bizonyítja, használatuk igen sokáig tart. A Tihanyi téri temető az OzoraIgar-Dunapentele körhöz kapcsolódik. 24 A bajai háromkaréjos, rojtmintás végű veret pontos analógiáját Ártándról ismerjük, de megtaláljuk a főnlaki préselőminta leletben is. 25 A kisszíjvégnek párhuzamát a környei temető 104. sírjából ismerjük, ahol sima, rojtosvégű, háromkaréjos, valamint félgömbös véretekkel együtt fordul elő. Ezen utóbbi formáknak párhuzamai a főnlaki és a kunszentmártoni préselőminta leletek között találjuk meg. A préselőminta leletek keltezéséről fentebb már szóltunk. I4 ROEDIGER1903,274. 15 BÓNA 1979, 15-22. 16 CSALLÁNY 1953, 136.; KOVRIG 1955, 36. X. t. 17 CSALLÁNY 1953, 140. 18 KOVRIG 1955,43-44. 19 SALAMON-ERDÉLYI 1971, 56. XVIII.t. 7. 20 KOVRIG 1957, 129., valamint: KOVRIG, 1955.41. 21 BÓNA 1970,255. 22 CSALLÁNY 1953, 133. XXXI.T.7, 8, 9-11.; BÓNA 1979, 10. 5. kép "CSALLÁNY 1933,47. 24 LÁSZLÓ 1941, 112. 25 HAMPEL 1905, T. 363-365.T.274.; FETTICH 1926, V. tábla 54
