Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

Gere László: Bácskai avar leletek

9. Lapos, ívben hajló vasdarab (VI.t.10.). 1,5 cm széles, a két végpont között mért hossza 21,5 cm. (Roediger szerint fapajzs szélpántja.) 10. Vas kopjacsúcs (Vl.t.ll.). Teljes hossza 20,2 cm, ebből 8,2 cm a köpű hosszúsága. A köpű nyílásának átmérője 4 cm. A kopjaél alsó része kb. 1 cm vastag. 11. Vassarló (Vl.t. 12.). Nyele 9 cm hosszú, az ív átfogója 20 cm. A vaskard (?) töredékeit a Vl.t. 12. számú ábrája mögött sejthetjük, a vödörvasalásokat pedig a Vl.t. 13-14. mutathatja. A sírban valószínűleg két sarló volt, ugyanis Roediger a következőket írja: „A kutatás nem volt azonnal tovább folytatható, mivel a sírgödör a szomszédos területre átnyúlt, és annak tulajdonosa nem tartózkodott honn. (...) Ifjabb Hol linger György pár nap múlva a sírt teljesen átkutatta, és onnét egy rozsda által nagyon megtámadott lándzsát (...) és egy rozsda által nagyon megtámadott vassarlót küldött be. " 9 A másik sarlót viszont— ahogy fent említettük — Roediger találta meg a lókoponya alatt; hogy a két sarló közül az archív felvételen melyik szerepel, azt ma már eldönteni nem lehet. Hollinger ugyanitt egy durván formált agyagedényt is talált, erről azonban fénykép nem maradt meg. Magassága 13 cm, szájátmérője 9,5 cm, fenékátmérője 7,5 cm volt.

10 A leletek értékelése Végigtekintve a fent ismertetett leleteken, első pillantásra szembetűnő a hurkosfülű kengyelek, csikózabiák és a nádlevél alakú lándzsák gyakorisága. Mielőtt azonban magukkal a tárgyakkal kezdenénk foglalkozni, vizsgáljuk meg azok előkerülési körülményeiket. Sajnos a szeghegyi lelet kivételével egyiket sem régész tárta fel. így a temetkezési rítusra vonatkozóan pontos adataink nincsenek, azonban, ha kellő figyelemmel olvassuk az egykori publikációkat, bizonyos következtetéseket levonhatunk. Bátmonostor lelőkörülményei teljesen ismeretlenek; Bácsszentivánon kis mélységből került elő a kengyelpár és a zabla, valamint a lándzsa, körülöttük semmi sírra utaló nyom nem volt; Baján a kengyeleken égésnyomok voltak megfigyelhetők. Bácsfeketehegyről csak annyit tudunk, hogy temetőből, vagy legalábbis annak közvetlen közeléből kerültek elő a tárgyak. Dávodon tizenhárom sír közül négy lovastemetkezés volt. A kishegyesi leletek csontváz mellől kerültek elő, de ennek a temetőhöz viszonyított helyét nem tudjuk, csak annyi biztos, hogy annak vagy a szélén, vagy közvetlen közelében volt. Szeghegyen egy lovával eltemetett harcos nyugodott. Garam Éva szerint egy nagyobb sírszámú temető lovastemetkezésével állunk szemben. Szerinte a kengyelek a ló két oldalán természetes helyzetben voltak." Az elmondottakból két dolog állapítható meg. A leletek egy része temetőből került elő, ahol a halott mellé eltemették lovát is, a lószerszámokat pedig a sírba helyezték. Ez utóbbiak pontos helyére azonban nincs feljegyzés (Szeghegy, Kishegyes, Dávod). A másik típust Bácsszentiván és Baja képviseli. Itt a leletek csekély mélységből kerültek elő, temetkezésre utaló nyom nélkül. Valószínűleg olyan esettel állunk itt szemben, mint amit Csallány Dezső figyelt meg Szeged-Csengelén, ahol a 30-40 cm mélyen eltemetett — megégett — lószerszámoktól 22 méterre egy homokos földháton találta meg a sírt.

12 Ezt a jellegzetes avar temetkezési rítust ugyancsak ő figyelte meg részben a bácsújfalusi, részben a szeged-csengelei leletek kapcsán. A lószerszámokat és lószerszámdíszeket máglyán hamvasztották el, és csak a tűzben el nem égő, ellenállóbb maradványokat temették el egy kis gödörben a csontvázas sírhoz közelebb vagy távolabb.

13 Ide kapcsolható talán a bajai lelet is. Bár mint a fentiekben láttuk, a leletek egy részéről feltételezhető, hogy temetőhöz kapcsolódnak, mégis valószínűsíthető, hogy a temetési rítus hasonló lehetett — vagy ennek valamilyen változata. Ugyanis mindegyik leletben a kengyelek és a zabiák rendkívül jó állapotban vannak, ez pedig csak akkor képzelhető el, ha tárgyakat földbekerülésük előtt erős hőhatás érte, s így olyan oxidréteg keletkezett rajtuk, ami a további oxidációtól megóvta őket. A vastárgyak jó állapotát nem lehet csak a talaj bázikus vagy semleges voltával, vagy a nagy mélységgel magyarázni. Erre a legjobb bizonyíték a szeghegyi lelet, ahol a kengyelpárt leszámítva a többi vastárgy elég rossz állagú, pedig valamennyi azonos kémhatású talajban volt. Ezért nem valószínű, hogy a kengyelek eredeti helyükön lettek volna a ló két oldalán. Sőt felmerül az a kérdés is, hogy vajon az egész lovat eltemették-e. Roediger Lajos ugyanis ezt írja: „A sír keleti végénél a partlemetszésből kilátszó lábszárcsontoknál kezdtük a kutatást, (...) a felszín alatt 130 cm mélyen lókoponyára buk9 ROEDIGER 1904, 275. 10 ROEDIGER 1904, 276. "GARAM 1982,76-77. 12 CSALLÁNY 1939, 129. "CSALLÁNY 1953, 135. 53