Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Gere László: Bácskai avar leletek
Gere László Bácskai avar leletek Az alábbi tanulmány az ELTE BTK Régészeti Tanszékén 1983-ban készült szakdolgozat lényegében változatlan formában történő közreadása. Magától adódik a kérdés, miért kellett 15 évnek eltelnie a mű megírása és közlése között. Mielőtt erre válaszolnék, ismerjük meg a feldolgozott leletanyag előtörténetét. A tanulmány első részében feldolgozott koraavar leletek a XIX. század utolsó éveiben illetve századunk első évtizedében kerültek elő. A bátmonostori leletek kivételével mindegyikről megjelent egy hosszabb, rövidebb anyagközlés. Az 1943-ban feltárt adorjáni avar temető teljes egésze publikálatlan volt. A leletanyagot a zombori múzeumban, az embertani anyagot a Szegedi Egyetem Embertani Intézetében őrizték. A leletanyagról még 1943-ban fényképfelvételek készültek Korek József: Bácska a népvándorlás korában c. készülő tanulmánya számára. Véget ért azonban a II. világháború, s ezután már az időközben elkészült tanulmány nem jelenhetett meg. „ Valószínűleg politikum miatt nem engedték meg a két temető közlését. Nekem sem a mokrini avar temetőét" véli Csallány Dezső Bartucz Lajoshoz írt levelében. Ezután a hallgatás hosszú évtizedei következtek. A leletanyag a zombori múzeum raktárában, a dokumentáció a MNM Adattárában és az MTA Kézirattárában volt. Az Embertani anyagot Bartucz Lajos és Farkas Gyula dolgozta fel és publikálta 1957-ben. Az adorjáni temető több sírjának leltanyagát 1962. D. Dimitrijevic, J. Kovacevic, Z. Vinski publikálta egy zemuni népvándorláskori kiállítás katalógusában. Bóna István professzor úr az 1980-as évek elején úgy ítélte meg, talán itt az ideje megkísérelni újra feldolgozni és publikálni a Korek József által egyszer már összegyűjtött anyagot. A munka elvégzését illetően rám esett a választása, s ebben minden bizonnyal szerepe volt annak is, azon kívül, hogy népvándorláskor-középkoros régésztanhallgató voltam, hogy magam is e tájékról származom, így rendelkezem a szükséges hely- és nyelvismerettel. Minderre szükségem is volt, sokkal inkább, mint amennyire az a tanulmány alapján vélhető lenne. A szakdolgozat elkészült, ismét együtt volt a bácskai leletanyag. Publikáció mégsem lett belőle. Annak ellenére nem, hogy a két ország kapcsolata sokkal jobb volt, mint 1957-1962. közötti években. A szakdolgozat megírása óta eltelt másfél évtizedben sok minden megváltozott ebben a térségben, s talán ma olyan időket élünk, amikor a kutatók megengedhetik maguknak, azt, hogy egy avar temetőben ne lássanak mást mint a múlt egy dokumentumát. Eltelt 15 év, s valóban sok minden változott, az avar kutatás is. Magamra nézve is igaznak érzem azokat a gondolatokat, amivel Korek József zárja Bartucz Lajoshoz írt levelét: „Sajnos 14 éve annak már, hogy a temetővel foglalkoztam, s azóta a népvándorlás kora távol esett tőlem. Fiatalon a problémák kis részletét látva a leírtakat tudom adni. " Minden bizonnyal érezhető az eltelt tizenöt év ezen a tanulmányon is. Úgy vélem azonban, hogy amiként Roediger Lajostól Korek Józsefig a kutatók hosszú sora megtette azt, amit tehetett azért, hogy ezek a leletek fennmaradjanak, nekem is megkell tennem azt, amire lehetőségem van: közreadom az összegyűjtött dokumentumokat. A korszakkal ma is aktívan foglalkozó kollégáimra hagyom azt a feladatot, hogy az avarkor kutatásának legfrissebb eredményeit felhasználva újraértékeljék ezeket a leleteket. Végül, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani Bóna Istvánnak és szakdolgozatom megírása óta elhunyt Korek Józsefnek, hogy lehetővé tették számomra, hogy ezzel a leletanyaggal foglakozzam. Bóna Istvánnak a feldolgozás során adott tanácsait, segítségét külön is köszönöm. 49
