Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)
Gere László: Bácskai avar leletek
I. KORAAVAR LELETEK A leletek előkerülési körülményei és leírása Bácsfeketehegy-Feketic A téglagyárnál 1906-ban föld kitermelésekor kerültek elő leletek. Kozma Dezső jegyző közlése szerint a téglagyárban a „munkások minduntalan sírokra bukkannak, amelyekben — emberi csontvázak mellett — elvétve lócsontvázakra akadnak". 1 A leletek leírása: 1. Kengyelpár, mindkettő hurkosfülű, talpuk ívben hajlik, alul bordás. Méreteik: magasság 13,5 cm, szélesség 12 cm, talpszélesség 2,5 cm (I.t.ll.); magasság 15,5 cm, szélesség 13,5 cm, talpszélesség 2,9 cm (I.t.12.). 2. Nádlevél alakú vaslándzsa (I.t.13.). Teljes hossza 20,5 cm. A köpű 9,5 cm hosszú, átmérője 2,5 cm, egyik széle sérült. 3. Háromélű vas nyílhegyek. Hosszuk: 6 cm (I.t. 14.), 12 cm (I.t.15.), 8,5 cm (I.t.16.). 4. Töredékes vaskarika (I.t. 17.). Átmérője 4 cm. 5. Bronzcsat (I.t. 18.). Karikája ovális, vastüskéje hiányzik. Pajzsalakú szíj szorítólemezét két aklaszeggel ütötték át. Teljes hossza 4,8 cm. Bácsfeketehegyről ugyanerről a lelőhelyről származik még négy darab szalagfonatos díszítésű szíjvég (I.t.3.), ugyanakkora sima, díszítés nélküli szíjvég (I.t.4.), egy bizánci stílusú csat (I.t.7.), valamint egy ehhez hasonló csatnak a karikája. Az I.t.9. és 10. számú gombjai bronzból ill. ezüstből készültek, s valószínűleg lószerszámdíszek voltak. Az I.t. 1. számú függesztőkarika csontból készült. Fettich szerint a lelethez tartozik még egy bronzpityke (I.t.8.) és egy hosszúfülű kengyel 2 . Bácsszentiván-Prigrevica 1898. novemberében rönkkiszedés alkalmával találták meg a lószerszámokat és a lándzsát. Rauschenberger A. prigrevicai jegyző értesítette a Bács-Bodrog Vármegyei Történeti Társulatot, a további kutatás során azonban semmi sem került elő. 3 A leletek leírása: 1. Nádlevél alakú lándzsa (II.t.3.). Középbordával ellátott hegye 9 cm hosszú. Köpűje csonka, jelenlegi hossza 8,7 cm, átmérője 3 cm. 2. Hosszúfülű kengyel (II.t.L). Füle nagyobbrészben letörött, mai magassága 13,8 cm, szélessége 13 cm. Talprésze 11 cm hosszú, és 2,2 cm széles. 3. Hurkosfülű kengyel (II.t.2.). Magassága 14,2 cm, négyszögletes átmetszetű szárainak vastagsága 1,8 cm. 4. Csikózabla (II.t.4.). Teljes hossza 19 cm, karikáinak átmérője 3 cm. 5. Bronz csatkarika (II.t.5.). Félkör alakú, mérete 4 x 3,3 cm. 1 MNM. Jel. 1906. (1907.) 40.; GUBITZA 1908, 418-121.; HAMPEL 1905, 718-719.; DIMITRIJEVIC-KOVACEVIC-VINSKI 1962, 40-41.; VINSKI 1958, 13. VII.t.1-19.; További irodalmi említését lásd: RIC 1979, 30. 2 Az I.tábla 1-10. szám alatt ismertetett leleteknek első írásos említését megtaláljuk a Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1906. évi állapotáról Bp. 1907 40., a rajzukat megtaláljuk az Arch.Ért. 28 (1908) évfolyamának 318.oldalán. A leltekről szóló első tudósítás még négy sima, s ugyanennyi szalagfonatos szíjvéről szól. A leírásban szó van még egy bronz fülbevaló karikáról és egy kengyelvas darabjairól. Fettich Nándor. Az avarkori műipar c. munkájában (Archaeologia Hungarica I. Budapest 1926.) a 30. oldal 21. ábráján l:larányú fényképen újra közli bácsfeketehegyi leleteket Fettich N. itt több szalagfonatos szíjvégről (a 21. ábrán csak három van) és három sima szíjvégről (a 21. ábrán két sima kisszíjvég és egy sima nagyszíjvég van) A kengyel töredékeit a gátéri 212. sír kengyeléhez hasonlítja. A Fettich Nándor által közzétett leleteket Kellner József bácsfeketehegyi tanító ajándékozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak, míg a kengyeles-lándzsás leleteket Kozma Dezső adta be a zombori múzeumba. így bár lelőhelyük kétségtelenül azonos, nem biztos, hogy egy sírból kerültek elő. 1910 előtt, ugyanerről a lelőhelyről a Kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumba is kerültek leletek, közöttük lemezes szüst szíjvég. ENM II. 3933-84. sz. közzétett leletek. 3 ROEDIGER 1904, 261-262. A rajzokat az ArchÉrt 23 (1903). évi kötetében a 273. oldalon közli.; KOVRIG 1955, 36.; VINSKI 1958, 14. VHLt.ll15. 50
