Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

4.A második világháború évei. Helyreállítás és kisajátítás 1941 nyarán a háborúba való bekapcsolódás új szakaszt nyitott a magyar nemzetgazdaság történetében. A harcok folytatásához az állam hatalmas megrendelésekkel látta el a nagyipart, elsősorban a nehézipart, de a könnyűipar is profitált a hadsereg ellátásából. Az állami beavatkozás a mezőgazdaság területén is nagymértékű volt. Először a terménykészlet elosztására, majd a háborús érdekek kiszolgálására, szerkezeti változtatásra törekedtek. A mezőgazdasági termények zárolásáról szóló 1940. évi FM. rendelet a legfontosabb termékekre terjedt ki, amelyeknek a körét tovább szélesítették 1941-ben. Elrendelték a zsírbeszolgáltatást, fejadagot állapítottak meg sertészsírra, zsiradékra és szalonnára, gabonára. 1942-ben pedig a termények újabb körére írtak elő beszolgáltatási kötelezettséget. A kivetés alapja a szántóterület kataszteri tiszta jövedelme volt, amelynek 1/5-1/5 részét kenyérgabonában és zsírban, 3/5 részét szabadon választott terményben lehetett teljesíteni. Ez a kötelezettség a termelés szerkezetének változását is előidézte.

198 Előírták ipari növények termelését, korlátozták a keresletet, csökkenteni igyekeztek az inflációt, de a keresetek mind jobban elmaradtak az árak mögött. A jegyrendszer bevezetésével a piacot a termékek adagolás útján történő elosztása váltotta fel. A német gazdasághoz való csatlakozás, a mezőgazdasági és ipari termékek egyre nagyobb arányú kiszállítása miatt Magyarország egyre kiszolgáltatottabbá vált. A mezőgazdaságban a háború alatt a vetésterület arányainak megváltozása jelentős; az ipari növények javára módosult a kapásnövények és gabonaneműek vetésterületének csökkenésével egyidejűleg. A terméseredmények javulása is csak az ipari növényeknél mutatkozott. A szarvasmarha-állomány 1942ig gyarapodott, ezután jelentősen csökkent: 1943-ban 10,6%-kal, 1944-ben pedig 11,7%-kal kevesebb, mint 1942ben.

199 Az állami intézkedések következtében a mezőgazdaság belterjesebbé vált, viszont termelési értéke összességében nem nőtt, a nemzetgazdaságból való részesedése csökkent. A haditermelés emelkedése 1943 végéig tartott, majd a hanyatlás rohamos dezorganizálódáshoz vezetett a német megszállás után, amit fokoztak az angol-amerikai légitámadások. Legnagyobb kárt azonban az ország hadszíntérré válása okozta. A szarvasmarha-állomány 44%-a, a sertésállomány 79%-a pusztult el a gépekkel, felszerelésekkel együtt. A mezőgazdaságban lévő nemzeti vagyon 1/5-e megsemmisült.

200 A korábbi évek száj- és körömfájás járványai, sorozatos takarmányhiányok, árvizek következtében már a háború kezdetére csökkent a tejtermelés, ami miatt a legnagyobb tejipari vállalatok között egyre éleződött az alapanyag megszerzéséért folytatott verseny. Ezért 1941-ben állami nyomásra egyesült az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ és a Bp. Központi Általános Tejcsarnok Rt., amelynek eredményeként a tejfeldolgozó ipar 50%-a egy cég kezébe került. Egyidejűleg az iparigazolványok, iparengedélyek megújítását is elrendelték. Az egy évtized óta Tolna megye tejtermelő gazdáit szervező Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetkezete 1941-ben legsúlyosabb válságát élte át. A német falvak szövetkezetei kiléptek a központból, jelentősen csökkentve a feldolgozó vállalatokkal szembeni közös fellépés adta lehetőségeket. Állami utasításra a 7.240/1942. ME. sz. rendelettel 1942 végétől a tejszövetkezetek központja a Tejtermelők és Tejszövetkezetek Országos Központja (TETEOSZ) lett, vezetője dr. Wellmann György. A rendelettel átcsoportosították a tejtermelő körzeteket, több üzemet megszüntettek. A vaj árát júliusban 5 pengőre emelték, a feldolgozási költségeket pedig 45 fillérben állapították meg. Október l-jén megjelent miniszterelnöki rendelet korlátozta a tejszerződések felbontását oly módon, hogy 1942. szeptember 30-ig a korábbi megállapodások szerint minden termelőt köteleztek arra, hogy tejét oda szállítsa, ahová 1941. szeptember 30-ig szállította. A határozat alól felmentést is lehetett kérni, amit a TTSZ meg is tett és részben meg is kapott azzal a feltétellel, hogy a budapesti vállalatokkal szembeni kötelezettségének eleget tesz. A tejtermelés Tolna megyében 1942-ben az előző évihez képest 29%-kal csökkent. Az első félévben tapasztalt kisebb emelkedés után hónapról hónapra visszaesett a tejmennyiség, főként a szárazság okozta takarmányhiány miatt. 1942ben Nagyszokoly kivételével a TTSZ szövetkezetei saját feldolgozó telepükre szállították a budapesti kötelező kvótán felüli tejet. 1942/43-ra a vaj elszámolási ára 6,314 pengőre emelkedett s korlátozták a helyben eladható tej mennyiségét is, melyet az 194l-es forgalomhoz viszonyítottak. Az ellátás egyre fokozódó nehézségei miatt a tejgazdálkodást teljes egészében állami felügyelet alá helyezték. Irányítására Tej- és Tejtermék Forgalmi Központot állítottak fel 1943 elején.

201 Azokat a tehéntartó gazdákat, akiknek két, vagy több tehene volt, tejbeszolgáltatásra kötelezték, s évi 270 napon keresztül napi 2 liter tejet kellett beadniuk tehenenként. A begyűjtés zökkenőmentes lebonyolítása érdekében összeírták azokat az üzemeket, amelyek a leadandó tej 8 BEREND-RÁNKI, 1972. 208. p. 9 BEREND-RÁNKI, 1972. 219. p. 0 BEREND-RÁNKI, 1972. 221. p. 11 BALATONI, 1986. 373-374. p. 343