Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

vonták, a szövetkezeti vaj eladását beszüntették, minden tejszínt a dombóvári üzembe szállítottak feldolgozásra. A pasztőrözött vaj ára 3,3 P körül mozgott. A trappista gyártása a kereslet visszaesése miatt 15%-os csökkenést mutatott. A casein-termelés az előző évi maradvánnyal együtt 40%-kal volt kevesebb. Nemcsak a termelés mennyiségének csökkenése, hanem a rezsi emelkedése és a megemelkedett közterhek - beruházási hozzájárulás, gyermeknevelési támogatás stb. - miatt már az első negyedévben 6-8.000 pengő veszteség keletkezett. A vajtermelés csak a harmadik negyedévben közelítette meg az előző évit. Egyes körzetekben olyan magas tejárak alakultak ki, hogy a vaj önköltségi árát sem fedezte, ezért Mórágyon, ahol korábban napi 1.000 liter tejet fölöztek, megkezdték az ementáli sajt gyártását. Az építkezés és az üzem berendezése 10.000 pengőbe került. Napi egy sajtot gyártottak, az első 32 és fél darabot Budapestre vitték, amelyből 20 db-ot el is adtak (2557,7 kg-ot) 2,4 pengős áron. A trappista ára az év eleji 1,88-ról az év végére 1,68 P-re csökkent. A kazeintermelés visszaesését az okozta, hogy a sovány túró zömét egy pogácsasajt-gyárosnak adták el, és így magasabb árat kaptak érte mintha kazeint készítenek a túróból. A háború kitörése miatt - számolva a beszerzési nehézségekkel - nagyobb mennyiségű pergament, sztaniolpapírt, vegyszert rendeltek. A MC Cormick-International tehergépkocsit 1940. április l-jén ideiglenesen kivonták a forgalomból, majd egy évvel később a honvédség számára ismét üzembe helyezték. A személygépkocsit 1940 őszén vizsgáztatták újra, 1941. június 30-án ennek a járműnek is kérték forgalomból való ideiglenes kivonását.

188 A veszteség nagy részét az eredménytartalék terhére számolták el, így is közel 10.000 P hiánnyal indították az 1940-es üzleti évet.

189 A tejszállítási szerződéseket a korábbi feltételek szerint kötötték meg, csak a sovány tehéntúró ára lett magasabb, de ezt is csak az ármegállapító bizottság engedélyével érvényesíthették. Az értékesített vajért 50 fillérrel, a sajtért 20 fillérrel lehetett többet kérni. 1940-ben és 1941-ben a termelés újbóli növekedése fokozta a rentabilitást, így mindkét esztendő jelentős nyereséggel és kisebb osztalékfizetéssel zárult. 1940-ben 441.618,85 kg vajat termeltek, melynek átlagára 3,554-4,783 pengő között mozgott (évi átlag 4,014 pengő/kg). A vaj árát októberben emelték 3,8-ról 4,7 pengőre. Trappistát 22.537 karikát gyártottak 35.455,27 kg súlyban, s ezt 1,95-2,83 pengő között értékesítették. Ementáli sajtból 21.462, 5 kg készült, 2,31-2,86 pengő között adták el kilóját. Göllén is sajtkészítésre rendezkedtek be, ahol óvári sajtot gyártottak november-decemberben 504 db-ot 1976 kg súlyban, ennek ára 2,87-2,99 pengő között mozgott. Kazeint mindössze 7.662,35 kg-ot készítettek, inkább eladták a túrót (53.484 kg-ot) 40 filléres áron sajtgyárosoknak. 19

° A két világháború közötti időszakban Dombóváron a vajtermelő központon kívül egy másik tejüzem működött is 1923tól a Bezerédy u. 34. szám alatt. Spitzer Károly vaj- és túrókészítésre kért iparengedélyt erre e telephelyre,

191 majd a következő évben Diósberényben létesített fölözésre is szánt tejgyűjtő üzemet.

192 A termelés kibővítésére és nagyobb városi tejellátó üzem iparengedélyének kiadására 1929-ben Spitzer Károly és Lipót kérelme alapján került sor.

193 1933-ban a vegyvizsgáló állomás előterjesztését az üzem további bővítésére a járási szolgabíró és a gazdasági felügyelő jelentése alapján az alispán nem hagyta jóvá. Bár a napi tejforgalom a 2.500 litert meghaladta, a helyiségek elhelyezését és méretét, az üzemben dolgozó munkások számát és az üzemi berendezést figyelembe véve megfelelt az elvárásoknak. Elsősorban azért nem kötelezte az alispán építkezésre a tulajdonosokat, mert „a válsággal tejgazdaságok helyzetét feltétlenül nem szükséges építkezés elrendelésével megnehezíteni".

194 Egy évvel később ismét felülvizsgálták a tejüzemet, s a földművelésügyi minisztérium államtitkára a következő pótlások elrendelésére utasította az alispánt: 1. Az üzem előtti udvar kövezetét hézagmentesen javítsák ki úgy, hogy déli és nyugati irányban megfelelő lejtése legyen; 2. az üzemhelyiséggel szembenálló raktárépületet esőcsatornával kell ellátni; 3. az udvar hátsó elkerített részén földbesüllyesztett, kellően szigetelt, jól záródó fedéllel csukódó trágyatelepet kell készíteni és a trágyát naponta ki kell hordani; 4. a munkások által az üzemben használt munkaruhákat nem szabad otthon mosni, hanem az üzemben a tulajdonos költségén kell mosatni; 5. az üzem teljesítő képességét maximum napi 1600 liter tejszínben állapították meg. 188 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. Üzleti levelezés l89

TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü.jkv. 1939. máj. 5.;júl. 15.;okt. 15.; 1939. jan. 15. Jelentés az 1939-es évről. 190 TML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü.jkv. 1940. ápr. 15.;júl. 10.; 1941. jan. 6.; Közgyüljkv. 1941. márc. 23.; 1942. márc25. 191 TML Alisp. i. 18695/1923. 192 TML Alisp. i. 5043/1924. 193 TML Alisp.i. 4746/1936. 194 TML Alisp.i. 7004/1935.; 1934 márc. 10. 339