Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

A sajtgyártás negyedévenkénti bontásban a következőképpen alakult: az első negyedévben készített 3.103 darab 5.356 kg súlyú sajt annak ellenére, hogy a korábbiakhoz képest 10%-kal több volt, a partnerigények kielégítésére nem bizonyult elegendőnek, így még 2.116 db 3.308 kg súlyú mennyiséget venni kellett továbbértékesítésre. A következő három hónap alatt kielégítette a vásárlói igényeket a Dombóváron termelt 6.258 karika trappista (9.605 kg), melyért átlagosan 1,62 P/kg-ot kaptak. A nyár végén újra kevés lett az ekkor készített 9.543 kg súlyú (6.526 db) sajt, ezért továbbértékesítésre 1.170,9 kg-ot szereztek be. Év végén 8.856 db sajtot gyártottak 14.349 kg súlyban, ehhez csak 80 db-ot kellett vásárolni. Az eladási ár 1,68 P-re emelkedett. A gyártott kazein mennyisége az év első negyedében 17.562 kg volt, amit főleg Ausztriában adtak el. A következő hónapokban viszont csak 1999 kg, 7912,2 kg, majd 7547,6 kg-ot állítottak elő. A megtermelt nyereség nagy részét a közelmúltban vásárolt gépkocsik amortizációjára számolták el. Ebben az évben nem fizettek osztalékot, inkább tartalékképzésre használták fel a nyereség megmaradó részét.

185 1938-ban a vajtermelés terén az év első háromnegyed évében a korábbiakhoz képest 8-10%-os növekedést regisztráltak, de az év végére ebben a dombóvári tejtermelő körzetben is megjelent Dunántúlon hónapok óta pusztító száj- és körömfájás, ami az alapanyagtermelés jelentős mennyiségi és minőségi visszaesését okozta. Összességében 3%-kal kevesebb vajat állítottak elő 1938-ban. Év elején a földművelési kormányzat a feldolgozásért levonható költségeket 36ról 30 fillérre szállította le, és 2,9 P-re csökkentette az exportvaj támogatott árát azzal a kikötéssel, hogy a tíz filléres áresést a gyártók nem háríthatják át a termelőkre. Ezért az exportot a gyár vezetői minimálisra igyekeztek leszorítani. A Dombóvári Vaj terme lő Központ Rt. 1938. évi termelése Megnevezés 1. n.év 2. n.év 3. n.év 4. n.év átlagár VAJ (kg) 137.413,5 kg 134.072,8 kg 124.099,1kg 127.493,55 kg Ebből belföldi értékesítés (kg) 77.470,9 kg 110.874,7 kg 114.977,2 kg 121.056,6 kg 3,2 P/kg SAJT 7.019 db 10.457 kg 8.643 db 12.559 kg 7.978 db 11.232,5 kg 6.309 db 9.157,5 kg 1,7-1,85 P/kg CASEIN (kg) 7.342 kg 3.836 kg 6672 kg 9.400 kg Ebből értékesítés 1.378 kg 4.533 kg 11.323 kg 908 kg 1,3 P/kg Év végi készlet: 15.038 kg A sajttermelés mennyiségi emelkedése és fogyasztói ár 5%-os növekedése ellenére sem tudták kielégíteni a felmerült igényeket, ezért a hiányt társvállalati vásárlásokkal pótolták. A szövetkezeti vajjal való kereskedés jó ötletnek bizonyult, mennyisége megduplázódott. Dobi István szekcsőligeti üzeméből is átvették az elkészített vajat, majd év végén a nagymányoki csarnokossal is megállapodtak másnaponként 40 kg szállításáról. A kazeintermelés mennyisége jelentősen csökkent, bár minden beszállított túrót feldolgoztak, ám az értékesítés jóval alatta maradt a korábbinak, és év végére tetemes raktárkészlet halmozódott fel. Ezért a túrót pogácsasajt gyárosoknak és piaci kofáknak igyekeztek eladni. A pénzügyi kormányzat is újabb terheket rótt a vállalatra: a beruházási hozzájárulások összegét 34.765 pengőben határozta meg, amit negyedévente 1743 pengős részletekben 5 évig kellett fizetni. A belföldi árak emelkedésével és a termelés növelésével minden nehézség ellenére jó eredményt könyvelhettek el a gazdasági év végén, így évek óta először ismét fizettek osztalékot a részvényeseknek.

187 Az 1939-es év több szempontból válságos volt a vállalat számára. A zsidótörvények súlyosan érintették a Dombóvári Vajtermelő Központ fő részvényeseit. Márciustól Egres Izidor javaslatára Németh Ferencet nevezték ki ügyvezető igazgatónak, 700 P fizetéssel, amit a következő év elejétől 1.000 P-re emeltek. Egres Izidor halála után a részvények felének Németh Ferenc lett a tulajdonosa. Az igazgatóság tagjává Csamogurszky Dezsőt, dr. Rogyák Ernőt és Németh Ferencet választották a közgyűlésen. A vállalat könyvelő-pénztárosa, Molnár Sándomé is egyre nagyobb szerepet kapott az irányításban; 1942-ben cégvezetővé lépett elő. Az 1939-es volt az első év a megalakulás óta, amelyik tényleges veszteséggel zárult. A TTSZ-szel kötött tejszállítási megállapodások a vállalatot hátrányosan érintették, mely szerint a 2,9 pengős vajárból csak 26 fillér feldolgozási költséget vonhattak le. A száj- és körömfájás valamint a takarmányhiány miatt a vajtermelés 5%-kal csökkent, a három évvel korábbi szintre esett vissza. Külföldi piacra egyáltalán nem szállítottak, a belföldi partnerek igényeinek kielégítését is csak másik márkázó üzemtől való vásárlással tudták biztosítani. A szövetkezeti vaj eladott mennyisége 70%-kal volt kevesebb a korábbinál, mert november 1. után a tejszínt kellett beszállítani a központba, ezzel a szövetkezeti vaj értékesítése megszűnt. A termelés csökkenésével párhuzamosan emelkedett a belföldi fogyasztás. A veszteségek miatt egyes nagykereskedőknek adott kedvezmény visszaTML Dombóvári Vajtermelő Közp. i. lg. ü. jkv. 1937. ápr. 3.; júl. 8.; okt. 10.; 1938. jan. 7. Közgyül. jkv. 1938. ápr. 24. TML Dombóvári Vajtermelő Központ i. Ig.ü.jkv. 1937-1938. TML Dombóvári Vajtermelő Közp. I. lg. ü. jkv. 1938. ápr. 6.; júl. 12.; okt. 12.; 1939. jan. 10. Jelentés az 1938-as évről. 338