Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

V. Kápolnár Mária: Tejüzemek Dombóváron

vezetők egyikének és három segédmunkásnak az anyanyelve német volt. 1912-ben 28 munkás évi 1 millió korona termelési értéket állított elő. Szőke Sándor szerint 1910-ben bővítették ki a gyárat, ekkor épült fel a jelenleg is meglévő tejátvevő és kannamosó helyiség.

65 1912-1914 között a berendezési számlán a telep értéke kb. 110.000 koronával, a géppark 18-20.000 koronával szerepelt. A vidéki tejtelepek berendezése többmint 60.000 koronát ért és a Dombóvár környéki csarnokok üzemben tartása 212.000 koronát emésztett fel.

66 A háború előtti néhány év nyereséget hozott ugyan, de ez a Dániából importált vaj forgalmazásából eredt. 1912-ben a Somogy megyei tejcsarnokok okoztak nagy deficitet a rendszertelen és rossz minőségű tejszín szállításával. A hazai piacot egyre inkább sújtotta a dán vaj beáramlása, így a drágábban előállított dombóvári és temesvári vajat csak veszteségesen tudták eladni. 1914 jól indult, de a háború kirobbanása mindent gyökeresen megváltoztatott.

67 A háború kitörésével véget ért az a félévszázados fejlődési folyamat, melynek során Magyarország gazdasága a hagyományos keretek közül a tőkésedés útjára lépett. Néhány iparágban ugyan háborús konjunktúra bontakozott ki, de a gazdaság legtöbb területén a nyersanyag- és munkaerőhiány miatt súlyos visszaesés következett be. Különösen nehéz helyzetbe került a mezőgazdaság, ahol a lóállomány katonai mozgósítása az igaerő nagy részét igénybe vette. Az állatállomány fogyása, a földek műveletlenül hagyása miatt a hozamok rohamosan csökkentek; a háború végére Magyarországon katasztrofális élelemhiány lépett fel.

6 A takarmányozási gondok és járványok miatt leromlott tehénállomány csökkenő tejhozama, különösen a háború kitörése okozta termelési nehézségek tejhiányt, ezzel együtt igen magas tejárakat idéztek elő. A további drágulás megakadályozására 1915. május 6-án a Közélelmezési Hivatal maximálta a tej árát, olyan alacsony szinten, ami nem fedezte a termelési költségeket sem. Budapest tejellátása veszélybe került, hiszen a termelők helyben és közvetlen környékükön drágábban adták el termékeiket. Ráadásul a tej sokkal jobban értékesült sajt formájában; hiány volt édes tejből, mégis egyre többen rendezkedtek be sajtkészítésre. Ezért differenciálták a tejárakat, legtöbbet a Budapestre szállított tejért fizettek.

69 A háború előtt 100 km-es körzetből szállították a tejet a fővárosba, ez most többszörösére nőtt; még 1927ben is 47% 150 km-nél messzebbről érkezett.

70 A termelés hanyatlását mutatja, hogy a tisztiorvos 1915-ben a dombóvárijárásban már csak néhány működő tejcsarnokot tudott ellenőrizni.

71 A főváros tejellátását 1883 óta megszervező Központi Tejcsarnok Szövetkezet működésével kapcsolatban egyre több kifogás merült fel, ami miatt a város vezetése 1916-ban a felszámolásáról döntött, s fővárosi részvénytöbbséggel részvénytársasággá alakításáról.

72 Szerepét a Budapesti Központi Tejcsarnok Rt. vette át. A háborús évek alatt az Országos Közélelmezési Hivatal legfőbb teendője Budapest lakosságának élelmiszerrel, közte tejtermékekkel való ellátása volt. Ez olyan nehézségekbe ütközött, hogy a 98/1917. ME. sz. rendelet alapján elrendelték Somogy, Tolna, Baranya tejtermelő községeiben a házi szükségletek feletti tejmennyiség zárolását és Budapestre szállítását a maximált ár megfizetésével.

73 A tejgyűjtéssel megbízott társaságoknak nagy feladatot jelentett kisgazdáktól begyűjteni a tejet, amelyhez szükségessé vált gyűjtő- és tejkezelő telepek felállítása, a szállító eszközök modernizálása. A Budapesti Központi Tejcsarnok Rtnek Újdombóváron, Szakályban, Andocson, Felsőiregen, Pécsváradon és Nyitrán volt modern, artézi kúttal és gépi hűtőberendezéssel rendelkező gyűjtőtelepe, ahova több mint 80 község tejtermelő gazdái szállították a tejet.

74 A háború miatt sem a régi kannák javítására, sem újak beszerzésére nem nyílott lehetőség, ezért 12 db vasúti hűtőkocsit szereltek fel tejszállító tartályokkal.

75 A székesfőváros tanácsának megbízottja Nagymányok, Mórágy, Szakály, Duzs, Gyulaj, Kurd, Csibrák, Kalaznó, Regöly, Murga, Diósberény, Keszőhidegkút, Mucsi, Závod, Szakadat, Felsőireg és Nagyszokoly községekben a Budapesti Központi Tejcsarnok Rt. volt. Majos, Apar, Belacz, Bonyhádvarasd, Széptölgyes, Mucsfa, Szálka és Grábóc községekben a Budapesti Általános Tejcsarnok Rt. gyűjtötte a tejet. Mőcsény és Kakasd tejfeleslegének elszállításáról 64 MSK 1910. évi népszámlálás, foglalkozási adatok 65 SZŐKE, 1971. 162. p. 66 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. 1912. 1913. és 1914. évi mérleg adataiból 67 BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1912. május 19., 1913. május 25., 1914. május 31., 1915. jún. 27. 68 BEREND-RÁNKI, 1972. 105. p. 69 VÁRHIDY, 1978.179 p., BFL. VII. 2. e. Cg. 596. Jkv. 1916. ápr. 2; BFL. VII. 2. e. Cg. 4602. Bp. Közp. Tejes. Rt. jelentése 1916/17-ről 70 WELLMANN, 1934. 16. p. 71 TML Tisztiorvos i. gyárvizsg. jkv. 1915. júl. 10. és dec. 15. 72 BALATONI, 1986. 361. p.; VÁRHIDY, 1958. 179. p. 73 TML Alisp. i. 14.227/1922. Orsz. Közéleim Hiv. 1917. ápr. 14. 74 TML Alisp. i. 5.943/1917. Az Újdombóvári vasútállomás második artézi kútjának engedélyezéséhez szükséges volt mindazon érdekeltek beleegyezése, akiknek a környéken már volt kútjuk, így a tejhűtőtelepé is. 75 BFL. VII. 2. e. Cg. 4602. BKT Rt. jelentése 1916/17-ről 315