Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Solymár Imre: „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós elejtetett, áldozata lőn a vallási-politikai harcnak"

57 magyar állam, a kinevezést a vallás- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja. Január 6-án a „Pécsi Figyelő" kiszivárogtatta a hírt: a püspök ugyan Mikót ajánlja, de a miniszternek is megvan a maga jelöltje, „...nem más, mint a tudományos működéséről eléggé ismeretes Wosinszky Mór apari plébános, akit Apponyi Albert gróf is melegen ajánlott Csáky gróf kegyeibe." Ők tehát a kéziratos plébániatörténetben felemlített „magas pártfogók". Amikor a Perczel Dezső elleni „reverzális hajszában" Wosinsky kompromittálódik, a „Magyar Állam" a maga módján megüzeni: Pécsett mértékadó körök a színvallását várják. Vagy azt, hogy „.. .viselt egyházi hivatalairól lemondva, egészen a kormány politikájának szenteli magát." Ezzel egyidejűleg a „Szekszárd Vidéke" a belvárosi javadalom betöltésének „különböző combinatióit" emlegeti. Ezek egyike, hogy a tudós pap „halasztást", mások szerint a püspök kért volna „gondolkodási időt". Egyesekben felvetődött, hogy Wosinsky országos lejáratása netán szándékosan is a Mikó-párt malmára hajtotta a vizet. Mikó tiltakozik a kíméletlen gyanúsítás ellen, „.. .mintha az a gyászos emlékű, s eléggé nem sajnálható bonyhádvidéki affair az én érdekemben történt, vagy, ami még borzasztóbb, általam kezdeményeztetett volna!" Ám az, hogy pozícióharc is motivált egyeseket, nem volt tagadható amikor István áldozár, Vajay István országgyűlési képviselő „Hadd tudjam, ki a gazember!" - felkiáltással leutazott Bonyhádra. Felháborodása nem önzetlen: ha Wosinskyt kigolyózzák, Mikó elnyerné a parókiát, ő lehetne Mikó után a Szekszárd-újvárosi plébános. Február 8-án már köztudott volt: a kultuszminiszter aláírta Wosinsky szekszárdi kinevezését. Ő azonban meghurcolt neve becsületéért küzd. Sajtópert szándékozik indítani a „Magyar Állam" ellen. Ügyeiben eljárva nem tér vissza esperesi kerületébe, hanem Budapestről egyenesen Pécsre utazik, s audenciát kér püspökétől, miközben fennen hangoztatja: „Ha elégtételt nem kapna, úgy ezen állást nem foglalja el, hanem külföldre megy." Nem mást akar, minthogy a püspök a kerületi testvéreket „hallgattassa el", s hogy a tényállás kiderítése végett - számára teljes elégtételt adva vizsgálatot rendeljen el. A válasz diplomatikus: „...A kedélyek felkorbácsolása, amelyet a megindítandó vizsgálat nagy mértékben vonna maga után, feltétlenül nagyobb baj lenne, mintha az iránt maradna fenn kétség, hogy a kérdéses ügyben Főtisztelendőséged, vagy pedig a kerületi Testvérek követtek-e el hibát." Miután a kormánypártiak „istentelen támadóknak" neveztetnek, a kerület papsága pedig „harcosoknak", a püspöki levél önvizsgálatot ajánl Wosinskynak. Nagyobb legyen szeretete az egyház, mint önmaga iránt! Tanácsolja, „térjen vissza a kerületével való régi jó indulatba és barátságba", a „Magyar Állam" című lappal felmerült ügyét pedig intézze el békésen, ne sajtóperrel, és „.. .kapcsolja össze régebbi érdemeinek dicséretét ezután kifejtendő buzgalmával." A Perczel Dezső-féle „...affaireből származó incidensek és támadások..." után a Völgységbe való visszatérés reménytelennek látszik. Ha maradna is, az esperességről le kell mondania. Wosinsky „elejtetett", az eseményeket elindító Anderle kakasdi plébános - bár felelevenítették kaszinójegyzőkönyv hamisítási históriáját - szervez, szónokol, „megkezdte a heczcz káplán karriert." Wosinsky tehát távozik. A kultuszminisztertől kapott kinevezés után 1894. február 28-án teszi le hűségi esküjét a pécsi püspök kezébe , március 11-én búcsúzik el apari híveitől. 57 A küldöttség tagjai, az általuk vitt levél szövege: TVM., 1893. nov. 5., 5. p.; nov. 12., 3. p.; nov. 19., 3. p.; okt. 22., 4. p., Tolnamegyei Közlöny, 1893. nov. 19., 2. p. 58 A szegszárdi belv. plébános jelöltek. = Pécsi Figyelő", 1894. jan. 6., 2-3. p. 59 A kéziratos plébániatörténet a következőket írja: „...Utána különösen két erős rivális versengett egymással a belvárosi plébániajavadalomért, az egyik Mikó György újvárosi plébános, Dulánszky Nándor püspök jelöltje, ki jótékonysága, s kellemes, lebilincselő modora, úgyszintén szellemessége miatt Szekszárdon rendkívül nagy népszerűségnek örvendett - a másik Wosinsky Mór závodi plébános, országos nevű tudós régész, előkelő pártfogók révén a minisztérium jelöltje. Bár a szekszárdi hívek mindenáron Mikó Györgyöt óhajtották plébánosuknak, a győztes 1894. év elején mégis Wosinsky Mór lett 39 éves korában. Bár lelkipásztori kötelességének is lelkiismeretesen eleget tett, mégis különösen a régészeti tudományosság terén fejtett ki nagyarányú tevékenységet, s e működésével nevét külföldön is ismertté tette." (24. p. - dr. Szilágyi Mihály szívességéből.) 60 M.Á., 1894. jan. 23., l.p. 61 A szekszárdi plébános. = Sz. V., 1894. jan. 20., 2. p. 62 Mikó György: Nyílt szózat a szekszárdi róm. kath. hívekhez. Sz. V., 1894. mára 11., 3. p. 63 Kibújik a szög a zsákból. = Pécsi Újság, 1894. febr. 2., 3. p. 64 A szegszárdi belv. plébánost kinevezték. = Pécsi Figyelő, 1894. febr. 8., 3. p. 65 Wosinszky Mór Pécsett. = Pécsi Újság, 1894. febr. 2., 2. p.; A megyés püspök és Wosinszky Mór. = Sz. V., 1894. febr. 17., 2-3. p. 66 A püspök válaszlevelének szövegével: M.Á., 1894. febr. 8., 1. p. - Lásd még: Egyházpolitikai mozgalom. A Wosinszky-ügy befejezése. = Budapesti Hírlap, 1894. febr. 8.4. p.; A pécsi püspök Wosinszky Mórhoz. = Magyarország, 1894. febr. 8.; A megyés püspök válasza. = Tolnamegyei Közlöny, 1894. febr. 11., 5. p.; TVM., 1894. febr. 11. 2. p. 67 A megyés püspök és Wosinszky Mór. = Sz. V., 1894. febr. 17., 2-3. p. 68 Köregylet jkv. hamisítás históriáját megírta: Sz. V., 1890. szept. 11., 1. és 3-4. p. - Felelevenítik: Pécsi Újság, 1894. febr. 1., 1-2. p.; Pesti Hírlap, 1894. jan. 23., 7. p.; Sz. V., 1894. febr. 17., 1-2. p. 69 A „káplánhecz, heczkáplán" kifejezések több korabeli lapból. - Szekszárdi szóvicc: Wosinszky áskál, mint régész, Anderle meg már régen áskálódik. Lásd: Perczel Dezső ügye. = Pesti Hírlap, 1894. jan. 22., 2. p. Nagygyűlés Tolnán, majd liberális ellentüntetés: Pécsi Közlöny, 1894. mára 1., 3. p.; mára 13., 2. p. 70 A politika áldozatai. = Pécsi Újság, 1894. febr. 9., 2-3. p. - Ugyanez a lap már február 2-án megírta, hogy lemondását követelik, döntési alternatívája: kenyér - vagy becsület! Nem lehet közömbös, mit fog tenni „.. .nem a pap és plébános, hanem a közélet embere, a hazafi és tudós." - Eskütétele: TVM., 1894. mára 11., 2. p. 71 „... a nemrég politikai szenvedélyességből ártatlanul meghurcolt volt apari esperes... tegnap búcsúzott apari híveitől..." Pécsi Újság, 1894. mára 13. 53