Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Solymár Imre: „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós elejtetett, áldozata lőn a vallási-politikai harcnak"

72 Megmondotta: ha elégtételt nem kap, külföldre megy. El is megy - de Lourdes-be! Régi vallásos-misztikus titka ez, látni kívánja a csodálatos gyógyulásokat, s a barlangban fakadt szent forrást. Wosinsky 1854-ben született, a Szeplőtelen Fogantatás „évében", amikor IX. Pius pápa március 25-én kihirdette annak dogmáját. Az Egyház Anyja, a Szent Szűz pedig 1858. február 11-én jelenik meg először a 14 éves Bernadettnek, s a március 25-i jelenés alkalmával háromszori kérésre kimondja a nevét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás". Talán éppen ezért, Wosinsky első miséjét Lourdesben, a jelenés helyszínén akarja elmondani. Útitársa lebetegedése miatt azonban csak Maria-Zellig jut el. 1884-ben pedig Romaisz Ferenc plébánossal lefordította H. Lasserre „Lourdes csodaeseményei" című könyvét. Elmegy, de zaklatott lelke így is alig talál nyugalmat. Soha nem érdekelte a politika, minden idejét egyházi teendői és a régészet ügye töltötte ki. - Most egy eddig ismeretlen világ tárul fel előtte, „az emberi gyöngeségek, önzés, irigység és rossz szenvedélyek világa". 1894 húsvétjának nagymiséjén iktatják szekszárdi hivatalába. Beszéde „jó benyomást tesz". A díszebéd elmarad, árát a szekszárdi szegényeknek juttatja. Mind ő, mind vetélytársa, Mikó György újvárosi plébános keservesen megszenvedi az első hónapokat. A nép, a megyés püspök nem Wosinskyt akarja, s a javadalom valóban gazdag... Idő kell, míg mindketten eljutnak odáig, hogy már „krisztusi szeretettel viseltetnek egymás iránt". Éljen mind a kettő boldogul! - sóhajt fel a „Tolnamegyei Közlöny" cikkírója ekkor, megkönnyebbülten. Életpályájának völgységi szakasza lezárult. Április közepén már a szekszárdi Porkoláb-völgyben ásat, s nyomára akad a sokat emlegetett római útnak, amely a hegyeken keresztül vezetett. - 14 éven át, 1908-ban bekövetkezett haláláig ő a szekszárd-belvárosi plébános; a millenniumi vármegyei monográfia szerzője, az első megyei múzeumigazgató, az elismert tudós. Mikó György plébános 1894. július 22-én, 54 éves korában váratlanul elhalálozik. Perczel Dezsőpedig 1895. január 15-től - a magyar belügyminiszter. 72 Hatásvadászó megfogalmazás, hogy a „Vadember"-ben szállt meg, majd még az éjjel visszautazott Aparra, „.. .honnét Dél-Franciaországba megy, több heti tanulmányútra." Wosinszky Mór Pécsett. = Pécsi Újság, 1894. febr. 2., 2. p. - Különös egybeesés egy álnéven megjelent cikk, a február 11-i „első csodás megjelenés" évfordulóját említve. Gregorius: Lourdes. = Pécsi Közlöny, 1894. febr. 18., 2-3. p. - Wosinsky lourdes-i zarándokútját konkrétan említi: Tolnamegyei Közlöny, 1894. márc. 4., 5. p. A Mária-kultusz lélektanáról: Jánosi József, 1935. 73 Antalóczy Lajos, 1991. 56-62., Lantos-Kis Antal, 1958., Szeghalmi Elemér, 1958. 74 Halála 50. évfordulóján, a Vigíliában megjelent cikk szerint is „.. .a Szeplőtelen Fogantatás évében, 1854-ben született Tolnán... Születési évének túlvilági fényei beragyogták egész életpályáját: a Mária-tisztelet végigkísérte egész életén." Kunszery Gyula: 1957. 122. 75 HaughBéla, 1908., 19., Ortvay Tivadar, 1908., 2-3. 76 Lasserre Henrik, 1884. - II. kiadása: Bp., 1903. - A hagyomány szerint az Akadémia azért mellőzte, mert e fordítás is a munkásságához tartozott. Szentföldi útjáról is jelentetett meg útibeszámolót: Wosinsky Mór, 1888. - Arra nézve, hogy itthon nem volt olyan becsülete, mint külföldön, lásd szekszárdi káplánja, a későbbi pécsi püspök: Virág Ferenc, 1937. 209. 77 Wosinszky Mór esp. Pécsett. = TVM., 1894. febr. 4., 4. p. Távozása után új plébános került Aparra, Lengyelre. 78 A jótékony célokról lásd: Sz. V., 1894. márc. 31., 3. p. és a Tolnamegyei Közlöny, 1894. ápr. 1., 6. p. 79 Papi korona és jubileum Szekszárdon. = Tolnamegyei Közlöny, 1894. máj. 27., 1-2. p. 80 Völgységből való távozása után három völgységi publikációja jelent még meg: „Apar, 1893. november" keltezéssel a varasdi népvándorláskori sírmezőről (AÉ., XIV. 1894. 169-170.); a cikói sírmezőről (AÉ., XVII. 1895.); végül a závodi sírmezőről (AÉ., XVI. 1896. 12-30.). Hogy az események után Szekszárdon is serényen dolgozik a megyei monográfián: TVM., 1894. ápr. 1., 5. p. Fontosnak tartotta a szekszárdi r. k. hitközségnek elmondani: „A munkától sohasem irtóztam, a kényelmes tétlenséget egész életemben nem ismertem, de azért ne higyjék, hogy munkásságom csupán a tudomány és irodalom terére szorítkozik. Papi hivatásom méltó betöltését tartottam mindig legelső kötelemnek. Pap voltam mindig elsősorban, s az is leszek mindenkor. Csak papi hivatásom méltó betöltése után szabadon maradt perczeimet használtam fel arra, hogy Tolna vármegyének, a melynek én is szülöttje vagyok, munkásságommal hírnevet szerezzek..." Haugh Béla, 1908. 79. 81 Híradások ásatásairól: Sz. V., 1894. ápr. 21., 2. p. - Tolnamegyei Közlöny, 1894. ápr. 15., 5. p.- A római út kérdéséről lásd: V. Péterfy Zsuzsanna, 1989. 12-13., V. Péterfi Zsuzsanna, 1994. 82 A Dunatájban megjelent cikkem után {Solymár Imre, 1994.) Töttős Gábor írása hívta fel figyelmemet Mikó váratlan, korai halálára: Töttős Gábor, 1994. Mikót méltatja még: Szabó Géza, 1994. - Hogy Haugh sem tudott Mikó közeli haláláról, lásd: i.m. 70. p. - Végül megemlítem, hogy az első három egyházpolitikai törvényt Perczel Dezső belügyminiszter javaslatára, 1895. október 1 -én léptette életbe a kormány. Salacz Gábor, 1938. 372. 54