Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Solymár Imre: „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós elejtetett, áldozata lőn a vallási-politikai harcnak"

esperese, kihez 1892-ben január 20-ika körül azon bizonyos levelet intéztem, amelyet, sajnos, nem kopíroztam, és eredetiben nem tudok felmutatni, január 8-án egy képviselőtársunk, gróf Szápáry Lászlónak és a fórendház tagjának, gróf Esterházy Miklós Móricznak saját kezűleg írt levelében, önmagától, anélkül, hogy nekem, vagy bárkinek erről tudomása lett volna, kijelentette, hogy Perczel Dezsőtől nem volt és nincsen reverzálisa, ő reverzálist nem adott. Tudomásom van róla, hogy ez a levél 9-én adatott fel... Mondhatom, hogy erről a levélről Hortoványi Józsefnek, a Magyar Állam szerkesztőjének szintén van tudomása. Jellemző az egész eljárásra, hogy míg Anderle plébános nyilatkozatát közzétették, addig Wosinszky Mór esperesnek nyilatkozatát elhallgatják." Majd elmondja a legújabb pletykákat, három verzió is él, az egyik szerint az eredeti levél a hercegprímásnál, a másik szerint gróf Esterházynál, a harmadik változatnál a Magyar Állam szerkesztősége „kezében van". „Ezennel nemcsak ünnepélyesen beleegyezem abba, hogy levelemet közzétegyék az indiszkréció vádja nélkül, bármennyire magánjellegű is az, sőt a közzé tételt egyenesen kérem, megkövetelem." - mondja. Az ülés után, kifelé haladtában gróf Esterházy Miklós Móricznak odavágja a folyosón: „Igazán aljasság ilyet tenni egy emberrel!" (Mások szerint azt mondta volna: „Te ne is beszélj, felőled megvan nekem a magam véleménye!") Emiatt azután párbajra kerül sor, „egyházpolitikai párbajra". Öt-öt öltéssel varrják össze Perczel szemöldökét, úgy vonul elegánsan, fekete selyemmel átkötött fejjel. De hol az a levél? Mi van, vagy legalább mi volt benne? Utólag már tudjuk, az apari plébánián, a felhalmozott régészeti leletek mögött, lecsúszva hevert. Wosinsky napokig kereste, nem találta... Közben csúnyán gyanúsítgatták: hallgat, mert elhallgattatták! (Rájátszik erre egy titokzatos üzenet, melyet a sajtó a távirdatitkot félrerúgva szerzett meg. ) Mások gúnyosan élcelődnek: hasznot, vagy előnyt remél a hallgatásból? A botrány egyre dagad, egyre több lap ír az ügyről. Végre előkerül a levél - akkor meg nem hajlandó közzétenni. Nyakába akadt a hurok, folytatja az erkölcsi öngyilkosságot! - bömbölik egyes lapok. - Nem is Perczeit védi, hanem saját magát, mert „rászedte" a kerület papságát, becsapta őket. Egyedül marad, szinte minden paptársa ellene fordul. Egymás után kerítik elő, s közlik a sajtóval a kezükben lévő ilyen-olyan dokumentumokat. Ezenközben 35 „leleplezett" képviselő kilép a kormánypártból - köztük Kammerer Ernő is -, ám Perczel marad. Nem fogadja el levelének reverzálisként való értelmezését. Az indulatok magasra csaptak. A Magyar Állam c. lap „A Wosinszky-ügy" rovatcím alatt folytatta a „sárdobálást".

54 Hogyan érintette a sajtóbotrány, az országos közfigyelem Wosinsky egyházi helyzetét? Személyes, illetve tudósi sorsa - emiatt - hogyan is alakult? „A jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós - elejtetett, áldozata lőn a vallási-politikai harcnak." Elejtetett, de csak rövid időre. 1893 novemberében még csak az volt köztudomású, hogy a Szekszárd belvárosi plébánia megüresedik, Hanny Gábor apátplébános pécsi kanonokká való kinevezése miatt. Hanny tói ott a katolikus közélet szervezését várták, s valóban, hamarosan létre is hozta a Katolikus Kört Pécsett. Ki lesz az utóda? A szekszárdi hívek kérvényével, 1500 aláírással ekkor hattagú küldöttség ment a pécsi püspökhöz, Mikó György szekszárd-újvárosi plébános érdekében. „.. .Okos dolog is minden lehetőt elkövetni, hogy ez állást az általánosan kedvelt újvárosi plébános nyerje el" - írja a Tolnavármegye című lap. Dulánszky Nándor püspök azonban - ki maga is Mikót pártfogolta volna - kitért a kérés elől. E plébánia kegyura a 45 Az 1892. évi országgyűlés Képviselőházának naplója. 15. kötet. Pesti Könyvnyomda Rt., Bp., 1894. 364-365. (279. országos ülés, 1894. jan. 20.) Lásd még: Perczel Dezső nyilatkozata. Válasz akakasdi plébános levelére. = Pesti Napló, 1894. jan. 20., 3-4. p. 46 A két változatot lásd: Parlamenti párbaj. = Magyarország, 1894. jan. 23., 9. p. - Egyházpolitikai párbaj. = Szekszárd Vidéke (a továbbiakban: Sz.V.) 1894. jan. 27., 3. p. 47 A párbajról, a sebesülésről, a kötésről: Az Esterházy - Perczel ügy. = Pesti Napló* 1894. jan. 22., 1. p. - Egyházpolitikai párbaj. = Sz. V., 1894. jan. 27., 3. p. - Perczel Dezső Bonyhádon. = Pécsi Újság, 1894. febr. 1., 1. p. - Ez utóbbi szerint ünneplése másnap is tart. Ekkor mondja, hogy „Bonyhád az ő szeretett fészke, ahol őt ismerik és ahol ő is mindenkit ismer." Köszöntő beszédet mond : Engel Sándor bonyhádi kereskedő magyarul és németül, Gyalog István gimnáziumigazgató magyarul. - A bonyhádi Szabadelvű Párt mindvégig kiáll Perczel mellett. Január 21-i értekezletük jegyzőkönyvét közöltetik a sajtóval, miszerint „Perczel Dezső urat az ígéret és szószegés vádja nem terhelheti..." A pártszervnek ekkor Kramolin József az elnöke, Forberger László gimn. tanár a jegyzője. Lásd: Magyar Újság, 1894. jan. 23., 4-5. p. 48 M.Á., 1894. jan. 24., 2. p. 49 A távirdatitok-ügy: gr. Zichy Nándor Wosinskyhoz intézett délutáni sürgönyének szövegét másnap délelőtt litografált példányokban osztogatták a Képviselőház folyosóján. Lásd: Egy távirat sorsa. = Pécsi Közlöny, 1894. jan. 28., 3. p. - Egy esperes a Magyar Állam ellen. Wosinszky Mór nyilatkozata. = Magyar Újság, 1894. jan. 26., 4. p. 50 Becsület és gyanúsítás. Vezércikk. = Pesti Napló, 1894. jan. 21., 1. p. 51 A Perczel-ügy. = M.Á., 1894. jan. 27., 2. p. 52 Anderle közölte a kerületi ülés két 1893. évi jegyzőkönyvét: M.Á., 1894. jan. 25., 1-3. p. - Weisz János nagymányoki, Boros Aurél szálkai plébános levele: M.Á., 1894. jan. 21., 1-2. p.; jan. 30., 1. p. 53 Perczel „...ennek daczára bennmaradt a pártban, sőt az egyházpolitikai javaslatok egyik legfőbb védője és később Bánffy kormányának belügyminisztere lett. Perczel példáját többen követték arra hivatkozva, hogy a választások alkalmával csak az elkeresztelési kérdéssel kapcsolatban tettek ígéretet." Salacz Gábor, 1938. Akilépésekről lásd még: Budapesti Hírlap, 1894. jan. 21., 5. p.; jan. 23., 7-8. p. 54 A „Mór, a mór" olcsó szójátékkal: M.A., 1894. jan. 27., 2. p.; a „fegyverül sárt nem ragad" kifejezés: TVM., 1894. jan. 28., 5. p. 55 Hanny Gábor (1830-1923) életrajzát lásd: Blandl György, 1936. 148-150. Ő alapítja meg a Katolikus Kört Pécsett, melynek hármas célja a sorakozás, tömörülés, katolikus öntudat. Lásd: Pécsi Figyelő, 1894. jan. 23., 2. p.; Pécsi Közlöny, 1894. jan. 30., 2. p. 56 A politika áldozatai. = Pesti Újság, 1894. febr. 9., 2-3. p.