Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 19. (Szekszárd, 1996)

Kőhegyi Mihály–Szabó Géza: Wosinsky Mór szakfelügyelői tevékenysége és a századforduló vidéki múzeumai

Versecz városa eddig is a legjobb indulattal viseltetett múzeuma iránt, mit eléggé kimutatott azzal, hogy helyiségen kívül évi 1000 koronával segélyezte múzeumát. Felmerült már a kérdés, hogy a város a gyermekkert helyiségét s annak emeletes épületét engedi át múzeum czéljára. Az ügy lebonyolítását a képviselőválasztások akasztották meg midőn Seemayer polgármestert országgyűlési képviselővé választották. Biztos kilátás arra, hogy ha a Főfelügyelőség felhívja Versecz városát kincset érő, raktározott gyűjteményeinek méltó elhelyezésére, az új polgármester ambitióval fogja megragadni az alkalmat a különálló múzeum megalkotására. Minden kellék megvan ahhoz, hogy a verseczi múzeum hazánk provinciális múzeumai között kiváló helyet foglaljon el. Van szakembere, van anyagi eszköze s vannak régészeti kincses bányái. Millekker Bódog egyike a leglelkesebb s legmunkásabb szakembereinknek. A múzeum eddigi gazdag leleteit nemcsak maga gyűjtötte össze, de irodalmilag is feldolgozza. Versecznek közvetlen környékén van 7 kiválóan fontos telep, melyet boldog boldogtalan fosztogat s mégis kimeríthetlennek látszik. A városi és államsegélyből - miután Millekker nem győzi annak felhasználását - meg az 1899. évről is van felhasználatlan összeg. Szükséges volna e környék fontos telepeinek szakszerű átkutatására, Millekker készségesen támogatná is azokat. De csak a nemzeti múzeumból kérne szakembereket, mert a néhány évvel ezelőtt itt államsegéllyel dolgozott régészek nem egészen önzetlen kutatásában megrendült a bizalma. A múzeumban, hol helyszűke miatt csak szemelvények vannak kiállítva, a tárgyak a lelőhely feltüntetésével számozva vannak, a bekötött naplóba pontosan bejegyeztetnek s az összes acták gondosan őriztetnek, múzeumi vagy régészeti egyesület nincsen. A látogatók száma évente körülbelül 1000-re rúg. 6 Zomborban a régészeti egyesületnek gyűjteményei a vármegyeház II. emeletén vannak elhelyezve. Az itt rendelkezésre bocsátott két szoba egyikében tartja az egyesület üléseit is. Elegendő volna e hely az eddigi tárgyaknak, de az a legnagyobb hátránya, hogy a főispán lakása fölött van, ki nem tűri a legcsekélyebb zajt sem s így ha a főispán otthon van még a múzeum tisztviselői sem mernek felmenni, a nagyközönségnek pedig egyáltalán tiltva van oda a feljárás. A gyűjtemény tehát nincsen a nyilvánosságnak átadva. A vármegyének a múzeumegylet iránti jóindulta teljesen ki van merítve azzal, hogy e hozzáférhetetlen helyiséget adta. A kormány már kilátásba helyezte Zombornak, hogy egy törvényszéki palotát építtet. Ha a törvényszék a vármegyeház óriási épületéből kiköltözik, akkor szép földszinti helyiséget kaphatna ott a múzeum s meg lehetne azt a nagyközönségnek nyitni. Maga a gyűjtemény ha nem is nagy, de érdemes volna a megnyitásra. Agyűjtemény 3 szekrény régiségből, néhány néprajzi s kegyeleti tárgyból, egy érmészeti gyűjteményből s 3 szekrény könyvből áll. A könyvtár kivételével a gyűjtemény egészen rendezetlen, de miután úgy sem hozzáférhető, nem is sürgettem annak rendezését. A főkönyvet pontosan vezetik, leltára is volna, de az egészen hasznavehetlen. A custosban sok jóakarat és buzgóság van, de sajnos régészettel soha sem foglalkozott s így az államsegélyt is kénytelen a vármegye egyes dilettánsai között kiosztani, kik az egy Cziráky Gyula kivételével - ki Bogojevónál eredménnyel ásat, s publicálta is leleteit - egészen helytelen irányban próbálkoznak ásatni, eredményt alig tudnak felmutatni, de még be sem számolnak. Az egyesület küldött ugyan egy embert a régészeti curzusra, de az semmit sem tesz s egészen távol tartja magát a múzeumtól. Az egyesületnek van ugyan 245 pártoló s 35 alapító tagja, de élete csak tengődés, választmányi ülésein is alig jelenik meg 3-4 ember. Miután csak úgy van kilátás arra, hogy a zombori múzeum iránti érdeklődés újra feléledjen s gyűjteménye fejlődés képessé legyen, ha a nagyközönség azt láthatja - felhívandó volna az egyesület, hogy addig is míg más helyet kap, tegyen lépéseket a vármegyénél az iránt, hogy legalább hetenként egyszer a közönség megtekinthesse azt, mert az állami segélyezésnek első feltétele az, hogy a segélyezett gyűjtemény a nagyközönségnek hozzáférhetővé tétessék. * * * Felügyelői útján Wosinsky mindenütt igyekezett tanácsokkal szolgálni, sokszor valóságos előadásokat, ásatási bemutatókat tartott a megkívánt szakszerűség elérése érdekében. Ezeknek legtöbb esetben volt is foganatja, s a szíves invitálásra később sok múzeumőr kereste fel tapasztalatcsere céljából a példaszerűen működő szekszárdi múzeumot. Jelentéseiben is tükröződő szakmai felkészültségének, széles látókörének elismerése volt az is, amikor röviddel körútja 30