Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

század végére jellemző s a kereszténység terjedésével is kapcsolatba hozható. A legkésőbbi érmek is a temető DNy-i részén fekvő 76 sírból kerültek felszínre (Iovinaus, Valentinianus, Valens 363-375 között vert érmei). A pénzforgalom tehát nagyjából a 370-es évek végén szakadt meg, s a temető megszűnése is az ezt követő évtizedekre tehető. A éremmellékletek többsége a század közepéről-második feléből származik, s a kísérőleletek is erre az időszakra datálódnak. A sírokból származó viseleti és használati tárgyak párhuzamai megtalálhatók számos pannóniai későrómai temetőben, de különösen a provincia déli területein feltárt temetőkkel mutatnak erős rokonságot (pl. Pécs és környéke, Ságvár, Somodorpuszta, Somogyszil). A mellékletadás, a leletek síron belüli helyzete is jellegzetes IV. századi képet tükröz. Az agyag- és üvegedények elhelyezésében sem a gyermekeknél, sem a felnőtteknél nem lehet különösebb rendszerességet megállapítani, mindössze annyi tűnik fel, hogy az agyagedényeket, s ezen belül is különösen a korsókat, kancsókat szívesebben tették a lábakhoz, vagy a sír lábfelöli végébe. A nők sírjának már említett gazdagabb mellékleteinél a viseleti tárgyak, ékszerek, de elsősorban a használati tárgyak elhelyezése nem tűnik annyira kötöttnek, mint a férfiaknál. Csupán a karperecek esetében jelentkezett itt is az a IV század közepétől megjelenő viseletbeli jellegzetesség, hogy a bal karon mindig több, a jobbon kevesebb karperecet hordtak, s ha volt vaskarperec, azt is minden esetben a bal karon viselték. Ezenkívül a hegyes vaseszközök lábnál való elhelyezése volt mindig következetes. A gyermekekkel eltemetett ékszerek és tárgyak elhelyezése méginkább szubjektív vonásokat hordoz s feltűnő néhány kislánysír gazdagsága. A férfisíroknál, amellett, hogy mellékletben szegényesebbek, mely sokszor a női öltözködés színesebb voltával is magyarázható, sokkal kötöttebb a tárgyak elhelyezése. A fibula mindig a jobb vállon volt, az éremcsomó a balkéznél, sokszor bőrzacskóra utaló nyomokkal, a veretes öv a bal láb mellett lefektetve, a vaskés pedig minden esetben a lábak mellett, vagy között feküdt. A melléklet nélküli temetkezések többsége is a férfisírok közül került ki. Magában a provinciában is a melléklet nélküli sírok száma a század folyamán emelkedő tendenciát mutat, melynek oka egyrészt kereshető az életszínvonal csökkenésében, a gazdasági hanyatlásban, de számolni kell a kereszténység terjedésével összefüggő rítusváltás lehetőségével is, bár a női sírok gazdagsága korántsem csökken ilyen mértékben, sőt esetenként még nő is.

120 Miután a bátaszéki temető esetében is tapasztalható ez a jelenség, feltételezhető, hogy legalábbis a temető D-Ny-i részén fekvő sírok halottjait, vagy azok egy részét, keresztény rítus szerint temették el. Ezen a területen található ugyanis a gazdagabb női sírok jó része, s itt helyezkedik el a melléklet nélküli sírok döntő többsége is, s nem utolsósorban ezen a részen feküdt a 108. sír Krisztus-monogrammos fibulát viselő halottja. A sokszor keresztény temetkezési rítushoz kötött ún. kancsó-pohár együttes hét sírban fordult elő a temetőben, de inkább a korábbi sírok között. Elsősorban nők és gyermekek mellékletben egyébként is gazdagabb sírjában lehetett megfigyelni, férfinál pedig csak egy esetben (21. sír). Úgy tűnik tehát, hogy temetőnkben sem lehet ezt egyértelműen a kereszténységhez kötni, mint ahogy megkérdőjelezhető más temetők esetében is. Tehát a bátaszék-kövesd pusztai temetőt a csontvázas temetkezési rítussal a IV század első felétől a IV század végéig használhatták kb. 2-3 generáción keresztül. Felhagyásának okára csak a 96