Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

3. Diadém (párta) Négy sírban (13, 70, 119, 138. sír) lehetett megfigyelni homlokon viselt fejdíszt. A kis, préselt, aranyozott bronz lapocskák és aranyozott bronz keretbe foglalt üvegbetétek eredetileg textil vagy bőr szalagra lehettek felerősítve. A 138. sír kivételével mindegyik esetben lány-gyermek vagy fiatal lány, egyébként is mellékletben gazdag sírjában voltak. A 13-as és a 70-es sír érem-melléklete elveszett, a 119-es sírban nem volt pénz, a 138-as sírban a lábhoz tett érmek pedig a temetőben a legkorábbiak: Galerius Maximianus és Maximinus Daia 308 és 312 között vert érmei. Sajnos éppen ez a sír nem szerepel a térképen. A publikált későrómai temetőkben úgy tűnik, ritkábban fordul elő ez a viselet. Hasonló darab került elő Somogyszil temetőjében a 96. számú gyermeksírból,

31 valamint az intercisai temető 1134-es számú tégjasírjából, melyben szintén egy kislányt temettek el.

32 4. Hajtű A 13. és 101. sírban l-l, a 119. sírban 2 db csontból, a 40. sírban egy csontból és egy bronzból, a 69. sírban pedig egy bronzból készült hajtű volt. Közülük a 40. és a 69. nő, a többi fiatal lány sírja. A IV. századi temetőanyagban nem túl gyakori mellékletet képviselnek a hajtűk.

33 A bátaszéki darabok - egy kivételtől eltekintve - Lányi 66. tábla 7-es típusának változatai.

34 A 101. sír csonttűje már egyedi példánynak bizonyul, végződésén egy kicsit elnagyoltan faragott női arc és mellkas ábrázolásával. Egy rendkívül hasonló dísztű került elő Intercisából az 1957-1969 között folytatott ásatások során.

35 A 13. és 70. sír éremmellékletei már nincsenek meg, a 101. sírban 3 db Constantinus-, 1 db II. Constantinus- és 1 db II. Constatius-érem volt. Kivétel nélkül mindegyik sírt, melyben hajtű is volt, gazdagon ellátták kísérőleletekkel, egyikből sem hiányzott az üvegmelléklet, az üvegpohár, korsó, balsamarium vagy éppen mindhárom egyszerre volt megtalálható a sírban. E sírok a temetőn belül nem egymás mellett, egymás közelében helyezkedtek el, hanem az egyes sírcsoportokban feküdt egy-egy ilyen típusú melléklettel eltemetett nő vagy kislány. 5. Fülbevalók Kétféle fülbevalótípust lehetett a temetőn belül megkülönböztetni. Az egyszerű ún. hurkos-kampós záródásút (18, 54, 98, 133, 138. sír), melyeket általában bronzhuzalból, az 54. sírban ezüst-, a 98. sírban pedig aranyozott bronzhuzalból készítettek. Ezen fülbevalótípusok nagyrésze - a közölt későrómai sírok leírása szerint - elsősorban fiatal lány vagy gyermek mellékleteiként kerülnek elő. Előfordulásuk a IV. század harmadik harmadára tehető.

36

. Érmet csak a 138. sír tartalmazott, mégpedig Galerius Maximianus és Maximinus Daia vereteit, amely - mint már említettük - a temető legkorábbi érmei között szerepel. A másik, szintén hurkos-kampós záródású, de bronz- és gyöngycsüngős fülbevalótípus a 69, 76. és a 82. sírból került elő. A 76. sírban Iovianus-, Valentinianus- és Valens- 363-375 között vert érmeivel találkozunk. E típus is a későrómai temetők jellegzetes viseleti tárgyai közé sorolható, melyek csüngődí84