Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 13. (Szekszárd, 1993)

V. Péterfi Zsuzsanna: A Bátaszék–Kövesd pusztai későrómai temető

sze, a hengeres, hasáb alakú üveggyöngy, kizárólag zöld színű. A fülbevalót viselő elhunytak mindegyikén találtak gyöngysort, ezek együttes előfordulása gyakori, megszokott jelenség.

38 6. Gyöngyök A női és kislánysírok döntő többségben volt üveggyöngyből fűzött, néha bronzkapoccsal összefogott nyaklánc. A változatos formájú és színű üveggyöngyök mellé (lencse alakú kék és zöld, henger és hasáb alakú kék és zöld, gömb alakú különböző színű, dinnyemag alakú kék stb.) több esetben társult bronz-, csont-, kagyló-, vagy borostyángyöngy is. A 18. és 143. sírban a gyöngysorhoz egy-egy bronz lunula is tartozott, míg az 52. sír ezüst lunulája (mely elveszett) mellett nem találtak gyöngyöt. Az üveg-, csont-, bronz és borostyángyöngyökből fűzött nyaklánc viselete a későrómai időszak temetőiben általánosan megfigyelt jelenség,

39 s többnyire középre fűzött lunula is többször előfordul e sírokban. Egyedül a 76. sírban fekvő elhunytnál találtak kék színű, lecsapott sarkú, ún. kuboktaéder alakú üveggyöngyöt, s ugyanakkor a temető legkésőbbi érmei is itt fordulnak elő: Iovianus-, Valentinianus- és Valens 363-375 között vert pénzei. Ezt a halottat koporsóban temették el. Ez a temetkezési típus temetőnkön belül nem jellemző, mindössze öt esetben fordult elő, s ezek közül is csak a 76. sírban feküdt nő. Az ilyen típusú gyöngyöket Somogyszil (52. sír) és Ságvár (200, 201, 305. sír) temetőjében is a Valentinianus-dinasztia érmeivel együtt találták,

41 s valószínűnek tűnik, hogy ezek a IV. század második felében-végén gyakoribbak, bár meg kell említeni, hogy Keszthely-Dobogón a IV század első feléből származó érmekkel kerültek elő. A kutatás ezeket a kuboktaéder alakú, kék üveggyöngyöket idegen, elsősorban gót etnikumhoz köti, mivel párhuzamaikat koranépvándorláskori anyagban is megtalálhatjuk.

43 Külön kell szót ejteni a gyöngyökön belül a gerezedelt díszű üveg-,

44 valamint a nagy, ún. szemes- vagy ráfolytatott díszűekről, melyek nemegyszer együtt fordulnak elő. Minden esetben gyermeksírban volt megtalálható ez a típus, számuk 1-4 között mozgott a síron belül. (48, 54, 55, 132, 138, 143, 144, 145. sír). A 48. sírban II. Constantius-, a 132. sírban Constans-, a 138. sírban Galerius Maximianus és Maximinus Daia-, valamint a 145. sírban Constantius-, II. Constantius- és Constans-érmek segítenek e gyöngytípusok időbeni elhatárolásában, tehát úgy tűnik, elsősorban a IV század második felében jelentkeznek a sírokban. A pannóniai párhuzamok szintén gyermeksírokból ismertek, számuk itt sem haladja meg a síronkénti 5-6-ot.

45 Nyilvánvalóan nem véletlenül gyermekek vagy csecsemők mellékleteként találjuk ezeket a gyöngyöket, elképzelhető, hogy baj elhárítás (rontás) ellen látták el a szülők gyermekeiket az ilyen díszesebb gyöngyökkel. Az 57. sír volt az egyik, ahol a gyöngyök bizonyíthatóan nem nyakláncként kerültek a sírba, mivel azok a bal lábszár tájékán keültek elő (250 db ép és sok töredékes) egy kb. 18 x 22 cm-es foltban. Valószínűleg ruhára, tarsolyra vagy valamilyen más funkciójú textilre (bőrnyomokról vagy attól eredő elszíneződésről nem szól a dokumentáció) lehettek felvarrva sűrűn egymás mellé. Sajnos, miután egy teljesen feldúlt sírról van szó, többet nem lehetett erről megállapítani. A 13. sír esetében - a sírleírás szerint - a gyöngyök a ruha nyakát díszítették. 85