Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

tűnt a legfontosabb lelőhelynek. Sajnos, egyben a leginkább pusztulásra ítéltnek is: a löszfalban lévő mély, függőleges repedések egy újabb jelentős omlásra figyelmeztettek. Ezért a helyszíni szemle utáni nyáron leletmentő ásatást kezdtünk a leginkább veszélyeztetett Kálvárián a régészeti leletek feltárására és a rétegsor tisztázására. A következő évben már mint tervásatást folytattuk a munkát. A múzeum igen csekély anyagi lehetőségeit a dunaföldvári művelődési ház által szervezett táborral és a művelődési minisztérium anyagi támogtásával sikerült kiegészíteni. Az ásatás konzulense Bandi Gábor volt, de majdnem minden évben megtekintette a feltárást Bona I. is. A feltárást végző tanárok és diákok mellett munkánkat a szegedi régészhallgatók, egy-egy nagyobb földmunka alkalmával pedig a magyar és a szovjet hadsereg katonái segítették. Az öt ásatási idény során 8 szelvényben összesen mintegy 250 m

2-en kezdtük el a kutatást, és több mint 100 m

2-en elértük a szűztalajt is. Az eredetileg külön kezelt I-II-IV. szelvényeket a pincebeszakadások miatt beszűkült részen 1987-ben összevontuk, s az innen előkerült leleteket ettől kezdve I-IV. szelvényjelzéssel különítettük el. Az V-VTVII. szelvényekben 1989-től sajnos nem tudtuk folytatni a munkát, mert a két ásatási szezon között a lakosok szeméttel töltötték fel ezeket a szelvényeket. A VIII. szelvényben viszonylag nagy, egybefüggő területen sikerült feltárni a teljes rétegsort. Munkám során csak a két teljes egészében feltárt szelvény, az I-IV. és VIII. szelvények objektumainak leleteit kívánom részletesen ismertetni. A kényszerűségből félbehagyott III., V-VH. szelvények leletei közül ezúttal csak a legfontosabb, legjellemzőbb tárgyakat emelem ki. A feltárás megkezdése előtt a leszakadt partfalat megnyestük, s a rétegsor előzetes ismeretében terveztük meg az ásatás menetét. A metszetből jól látszott, hogy a felső rétegeket nagyrészt elpusztították a középkori és a 2. világháborús bolygatások. Az alsó, korai bronzkori vízszintes rétegeket is sűrűn szakították meg a későbbi gödrök foltjai. Az ásatás során végig a ma általánosan elterjedt szintkövetéses módszerrel dolgoztunk - figyelembe véve lehetőségeinket, s a lelőhely sajátosságait. Minden egyes, a feltöltődésben vízszintesen futó vékony elszíneződés - réteg - egyenkénti feltárására nem volt sem pénzünk, sem módunk. A metszet elemzése egyébként is azt mutatta, hogy az egyes rétegek csak kis felületre terjednek ki, mert sok a későbbi bolygatás, beásás. Célszerűbbnek tűnt a nagyobb felületen biztonságosan követhető padlószintek, égett rétegek, omladékok, letaposott járószintek szerinti feltárás. Ebben az esetben a beásások felderítésére is nagyobb esély mutatkozott. A gyakran nem, vagy nem egyértelműen elkülöníthető elszíneződések miatt csak a padlóval, égett réteggel, gödörrel stb. zárt leletegyütteseket tekintettem következtetések levonására alkalmas anyagnak. Különösen a felső rétegek gödreinél néhány esetben még így is előfordult, hogy egy-két más korú edénytöredék keveredett bele. A feltárás során a hitelességet tekintettem a legfontosabbnak. Inkább kevesebb, de egyértelműen zárt anyagot akartunk feltárni. Következtetések levonására különösen a házak padlóján, a gödrökben kibontott leleteket, illetve a két, egymást fedő, jól megfogható padlók közötti feltöltődés anyagát tartottam alkalmasnak. Azokon a részeken ugyanis, ahol az egyes padlószintek nem voltak fedésben - más feltárások kapcsán is az a tapasztalatom -, gyakoribb a gödrök anyagának kevere40