Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről
dése. Mivel itt a felszín nyesésében mutatkozó foltok mutatják az esetleges gödrök jelenlétét - s ezek a tulajdonképpeni metszetek esetlegesek. (Pl. egy szemétkupac metszete is kerek foltként jelentkezik, egy gödöré szintén, nem is szólva arról, hogy a gödör betöltésének éppen mely rétegénél történik a nyesés.) A gödrök körvonalát és indulását teli telep esetében legnagyobb biztonsággal sokszor csak az állandó vízszintes és függőleges metszetek kombinálásával lehet megfogni. így dolgoztak Nováki Gy.-ék Bölcskénél, illetve ennek a módszernek számítógépes változata egyre jobban terjed Nyugat-Európában és a tengerantúlon is. 56 Előnye, hogy pontosan meg lehet állapítani a gödrök, beásások indulását, helyét, jól követhetők a rétegek. Azonban a keskeny, többnyire csak 1 m széles sávokban történő feltárás során felszeletelik pl. a házakat, gödröket - tehát mindig csak 1 m széles csíkot látnak azokból. A modern technika lehetővé teszi a nagy felületek rekonstrukciós rajzának elkészítését is, a felületi összefüggések értékelését - azonban nálunk ehhez egyelőre hiányzik mind a számítógépes, mind az anyagi bázis. Anyagközlés Dunaföldvár-Kálvária I. SZELVÉNY Az 5x2,5 méter méretű I. szelvényt a keresztek mögötti részen elkülönülő kis domb közepén jelöltük ki. Az előzőleg 10 m hosszan megnyesett partoldal felé 0,5 m széles tanúfalat hagytunk (1. ábra). Már a folyó felőli szakadás nyesésekor feltűnt, hogy a metszetben fehér, mészhabarcsos, sóderes folt van. A metszet alapján arra következtettünk, hogy a törmelékes beásás nem túl mély, ezért - bár a törmelék 20 cm mélységben megnyesett felszín még elég kevert volt - az építési törmelék foltját elkezdtük egy helyen bontani, és a törmeléket követve megpróbáltuk megállapítani a beásás irányát, pontos elhelyezkedését. Az építési törmelék vonalát követve egy 90-100 cm széles alapozási árkot bontottunk ki. Az árok a Duna felőli oldalon északkelet-délnyugati irányban érte el a szelvényt, majd 90 fokkal délkeletre, utána északkelet-délnyugati irányba, majd ismét délkeletre fordult, végül pedig délnyugati irányban kifutott a szelvényből. Az alapozási árok betöltésében a meszes, kavicsos habarcsdarabok, mészkőtöredékek között Árpád-kori cserépbogrács darabjai, valamint őskori edénydarabok voltak. Az árokban eredeti helyén maradt néhány kváderkő, és ezek alapján következtetni lehetett az alapozás menetére. Először meszes, kavicsos habarcsot öntöttek a kiásott alapárokba, s erre rakták rá a löszbabákat, egy-két téglatöredéket tartalmazó falazóréteget, vagy kvádereket. A kibontott alapfalhoz délkeleti oldalon még egy alapozási árok csatlakozott, melynek délkeleti végét nem lehetett megfigyelni. (Feltehetően egy katonai fedezékkel vágták el - erre utal az itt talált sok lőszer.) Az alapozási árok a többi szelvényben sehol sem folytatódott. Az alapozási árokban talált mészhabarcs, s az alapozási módszer arra utal, hogy itt feltehetően egy római kori épület volt, amelynek nagy része már a Dunába szakadt. A feltárt alapfalrészletek alapján az épület rendeltetését nem lehet megha41
