Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

zad végi filoxéra miatti új szőlőtelepítések talajmunkája - rigolírozás - során a helybeliek a Kálváriától délre eső területeken több helyen is zsugorított csontváza­kat, és kis, fekete színű kancsókat, tálakat, 46 az Öreg-hegy fennsíkján pedig mintegy száz méter sugarú körben habarcs- és kőtörmeléket találtak. 47 Mint azt Szelle leírja, a Török Auréllal együtt végzett ásatás során három ép csontváz mellett 15 koponyát is találtak, amely szerinte egy „elhagyott keresztény temető"-t valószínűsít. 48 Az épületekre utaló romokat ő a török hódoltság előtt itt álló, a pécsi püspökség 1009-es alapító oklevelében is említett Zemogni település plébániatemplomához köti. 49 Hőké Lajos szerint ez egy másik monostor volt, az 1135-ben a II. Béla király alapította, a Csonka-toronynál épült bencés apátság mel­lett. 50 Szelle az öreg-hegyi plébániatemplom két kápolnája közül az egyiket a Kál­váriára helyezi. A Kálvárián egyébként Ottendorf Henrik 1663-as rajza is egy épületet ábrázol. Marsigli 1721-ben készült térképe a Kálváriát nem tünteti fel, azonban Földvártól északra ábrázol egy négyszögletes alaprajzú építményt. Érdekes módon nem ott, ahol a hadászati szempontokat figyelembe véve lennie kellene, nem a domb tetejé­re, hanem a domb oldalába helyezi. Kozák Éva szerint ez a Csonka-torony semati­kus alaprajza. 51 Szandtner Pál jogszigorló a II. világháború előtti években a szegedi egyetem régészeti gyűjteményének ajándékozta a Duna földvári oldalán, a Petőfi-csárdával szemközti partoldal omlásából előkerült kőeszközöket, ansa lunátás és mészbeté­tes edénytöredékeket, a vatya és a nagyrévi kultúrára jellemző tárgyakat. 52 Az elmúlt években Dánó Lajos helyi gyűjtő, múzeumbarát talált néhány fel­színi leletet, többek között egy töredékes LEG II AD feliratú bélyeges téglát, egy nehezen olvasható köriratú római kori bronz pénzérmét és egy bronzkori fűrész­lapdarabot a teli területén és környékén. Ezeket a múzeumnak ajándékozta. Ugyancsak az ő segítségével került gyűjteményünkbe a Kálvária alatti partomlás­ban talált, rátett bordákból kialakított emberi arc ábrázolású edény (LXVTII. 1-2.) és számos edénytöredék is. A korábbi kutatások, megfigyelések adataiból kitűnik, hogy a Kálvárián az ős­kori telep mellett római és középkori leletek is voltak. A római korban feltehetően egy őrtorony állhatott ezen a stratégiailag rendkívül fontos ponton. Erre utalnak a törmeléken kívül Szelle Zsigmond 10x10 méteres körülárkolt részre vonatkozó megfigyelései is. 53 Az omlásban és a felszínen talált leletek a rézkor, a kora és középső bronzkor időszakának településére utaltak. A telephez tartozó temető a Kálváriától délre, az Öreg-hegy platóján volt, ahol sajnos a 60-80 cm mély forgatások során elpusztítot­ták a sírokat. Ezt erősíti, hogy terepbejáráskor a felszínen nagyrévi és középső bronzkori edények egészen apró darabjait és emberi csontdarabokat találtunk. Az ásatás rövid története ^_ A Tolna megyei Duna-szakaszon több jelentős, a vízmosás miatt folyamato­san pusztuló bronzkori teli telep van. 54 A dunaföldvári határban fekvő Hajdúles, Macskalyuk (a szakirodalom Vilmospuszta néven is ismeri) lelőhelyek mellett kü­lönösen a Kálvárián lévő őskori teli telepet veszélyeztette a partfal állandó omlása. A leszakadt partfalban látható vastag nagyrévi rétegsor gazdag leletanyaga, vala­mint a lelőhely földrajzi elhelyezkedése és a korábbi adatok alapján is a Kálvária 39

Next

/
Thumbnails
Contents