Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

JEGYZETEK: K: Illyés-hagyaték 2 fólió, 202x324 mm, fehér levélpapíron, gépirat autográf tintajavításokkal és aláírással. 1. Normái mint nyugdíjas a Geelongi Deakin Egyetem Bölcsészeti Karának hallgatója. 2. A fényképeket 1923-ban Rosy Rey készítette Illyés Gyuláról, jelenleg a Simontornyai Vármúzeum tulajdonában vannak. 3.1972-ben 20 évi állami szolgálat után Normái végkielégítést kap nyugdíjazásakor. Ezt az összeget 1985-ben egy európai körútra fordítják és akkor eljutnak Magyarországra is. 4. „Itt állok és nem tudok mást tenni." 5. Ld. 14. sz. levél, 4. jegyzet. 17. NORMÁI ERNŐ - ILLYÉS GYULÁNAK Melbourne 1974. aug. 1. Kedves Gyula! Eléggé rapszodikus ütemű, egész felnőtt életünkön át folytatott levelezésünk folyamán egyszer voltam azon a ponton, hogy ifjúságunk elején még megfelelő „Gyuszi" megszólítást, az általad is favorizált, komoly, meglett emberekhez méltó „Gyulával" cseréljem fel. Hogy végül is csak most eléggé előrehaladt koromban teszem ezt, annak a magyarázatát, azt hiszem elfogadod és megérted. A „Gyuszi" megszólítás számomra kitörölhetetlenül egybeforrt agyamban kis Bajza utcai lakással, ahol hazakísérve Téged megismertem Édesanyádat,

1 aki számomra - a saját édesanyját nemrégiben elvesztett 15 éves fiú számára

2 -, határtalan finomságával az édesanyák szimbólumává vált. Személyében is nagyon szerettem és így soha sem felejtem el, utolsó beszélgetésünket lakásotokon párisi látogatása alkalmából.

3 A „Gyuszi" megszólítás ezzel volt összeköttetésben... Szükségesnek tartottam elmondani ezt, bár lehetséges, hogy észre sem veszed a névcserét. Lényegében a levelem megírására elég hosszú hallgatásod késztetett. Nem mintha ellensége lennék az egyoldalú levelezésnek, de nem tudom a hallgatás okát és körülményeit, sötétben tapogatódzok az okai felől. Nem tudom nem e betegséged, vagy túlságos elfoglaltságod akadályoz-e az írásban, vagy talán leveled elveszett, mert itt az utóbbi hónapokban lejátszódott postássztrájk, sokszor történt ez. Éppen ezért nagyon szeretném tudni, hogy hogyan is állok, ami a levelezésünket illeti. Ugyanis még ma sem tudom, hogy az ötvenes évek elején helyesen értelmeztem e hallgatásodat. Akkoriban, a rákos daganatot eltávolító műtétem után,

4 miután kellőleg felépültem beszámoltam levélben, mit történt és írtam, hogy Ausztráliába szándékozom kivándorolni. Választ nem kaptam és valahogy ezt úgy értelmeztem, hogy esetleg különböző és Rajtad kívülálló okokból nem tartod időszerűnek levelezésünk folytatását. Ma, erre gondolva, nem találom kizártnak, hogy esetleg elveszett levelem, és én félreértettem hallgatásod. Nem akarom megismételni ezt a nyilvánvaló hibát, mert nem szeretném, hogy nagy nehezen megtalált kapcsolatunk újra megszakadjon. További hallgatásodat természetesen most sem értékeltem másképp. így hát várom leveled. Időközben már befejeztem Visszaemlékezéseimet és elküldtem a párt Párttörténeti Intézetének kérésüknek megfelelőleg, betartva ígéretemet. Hogy mit fognak csinálni vele, ki e adják, nem tudom. Nagyon szeretném elküldeni számodra a 319