Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

sét a csángók kiadásának feltételéhez, mert átvonulásukat nem tudják megakadá­lyozni. A követség felkészült arra, hogy egyes magyarokat útlevéllel lát el, de tömeges jelentkezésükre nem számítottak a hadizóna miatt. (Zsidóknak, cigányoknak és románoknak nem adtak útlevelet.) Az útlevéllel rendelkezők a határ átlépésével gyakorlatilag minden vagyonukról lemondtak. A követség és a magyar vezetés ré­széről azonban ez nem volt döntő szempont, mert úgy értékelték, hogy a befoga­dás elsősorban politikai és nem gazdasági kérdés. A bukovinai székelyek áttelepí­tésekor is hiába történt megegyezés, vagyonukat nem sikerült megmenteni. Az út­levéllel ellátott magyaroknak Csíksomlyón kellett jelentkezni, ahonnan egészség­ügyi vizsgálat után Újdombóvárra irányították őket. Újdombóváron az emeletes elemi iskolát készítették elő a menekülők befoga­dására. Dombóváron pedig a Római Katolikus Kör, a Vasutas Társaskör, a Vasutas Dalkör és a Katolikus Legényegylet épületeit, melyekben 300 személy elhelyezését tudták megoldani. Újdombóváron az átvonuló tábor 1000 személyt volt képes el­látni, ahol katonai konyháról élelmezésük is biztosítható volt. 48 Bonczos Miklós a moldvai csángók hazatelepítését 1944 nyarán már csak úgy látta megvalósíthatónak, ha igénybe veszik a németek segítségét. 49 Júniusban Csík­szereda főispánja is azt javasolta Bonczosnak, hogy telepítsék haza a moldvai ma­gyarságot. Az ebben való közreműködésre alkalmas személynek Zellner altábor­nagyot tartotta, aki Debrecenben tartózkodott, mint a tiszántúli hadműveleti terü­let német főparancsnoka. A főispán szerint az ő parancsa ellen a románok semmit sem tudnának tenni. Bonczos beszélt Ricsóy-Uhlarik Béla magyar hadműveleti kormánybiztossal, hogy vegye fel a kapcsolatot a német altábornaggyal. Ez június 23-án meg is történt. Arra kérték, hogy támogassa a csángók hazatelepítésére kez­deményezett magyar lépéseket. Zellner altábornagy ezt megígérte, viszont kérte a hivatalos magyar külügyi lépéseket is. 50 Valószínűleg erre válaszul készíttetett a berlini magyar követség összefoglalót a csángókra vonatkozóan. Ebben ismertették számukat, múltjukat, áttelepítésükre tett eddigi intézkedéseket. 51 Egyidejűleg felkérték a külügyminisztériumot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Közben Romániában is érezhető változások, hangsúlyeltolódások történtek. Ennek egyik konkrét megnyilvánulásaként június 27-én Robu püspök látogatást tett a magyar követségen. A püspök a vatikáni nuncius által Alsótömösön tartott konferenciára érkezett. Traub követségi tanácsos szerint feltűnő volt a régi merev­sége és a mostani szívélyessége közti különbség. A püspök elmondta, hogy bár a román-vidéki csángók közvetlenül a front mögé kerültek, egyelőre a helyükön ma­radtak, csupán a gazdagabbak menekültek el részben Fogarasra, részben Munté­nia egyes városaiba. Minden faluban maradt egy lelkész, a többi pap a teljesen le­égett Jassy-i szeminárium tagjaival Balázsfalvára ment. Szerinte a menekülés to­vábbi iránya Magyarország lesz. 52 Besenyő Sándor elképzelése szerint, ha nem sikerül a németeknek megállíta­ni a szovjet támadást, a lakosság tömeges menekülésére, beözönlésére lehet szá­mítani. Katonai vonalon mindenesetre offenzívára gondoltak Moldva térségében. A kormánybiztosság és a katonai parancsnokság megtervezte a menekülés le­bonyolítását. A Székelyföld parancsnoka leszögezte, hogy ő a Hargitától keletre eső katlanokban többnapos tartózkodást és csoportosulást nem engedhet meg, mert arra a hadi felkészülés érdekében szüksége van, és a katonai szállítások miatt 19 289

Next

/
Thumbnails
Contents