Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

V. Kápolnás Mária: Kísérlet a moldvai csángók hazatelepítésére

megváltást lát". A Bukovinából érkező menekültek azt állították, hogy a románok mindenkit kényszerítettek a költözésre. A kiürítendő vidéken a férfilakosságot lótól 50 évesig összeterelték és külön szállították; valószínűleg katonai szolgálatra készítették elő őket. A magyarok menekülésének előkészítését csak nagy titokban tudták végezni, nehogy a románok megakadályozzák. Ez a titokzatosság és a propaganda hiánya az egész akció sikerét eleve megkérdőjelezte. Besenyő a magyar vezetést hibáztatta ezért, mert hivatalosan nem tettek lépéseket a hazatelepítés érdekében. Szervezési munkájának eredményességéről sajnos semmi konkrétumot nem tudunk, mert beszervezett emberei jelentését néhány nappal későbbre várta. Ez azonban nem szerepel a levéltári iratok között. Májusban Besenyő újabb jelentésben számolt be a fejleményekről.

43 A bukaresti török követtől olyan értesülést szerzett, hogy a szovjet csapatok által elfoglalt területekről a németeket és magyarokat a Szovjetunió belsejébe költöztetik. Ezt Szabó Sándor is megerősítette azzal, hogy ennek célja a partizántevékenység megakadályozása és a hiányzó munkaerő pótlása (német mintára).

44 Bakó megyében - amely ekkor 50-100 km-re esett az arcvonaltól - a románok menekülési tilalmat rendeltek el, de közvetlenül a szovjet előretörés után egyes falvakban kiürítési parancsot adtak ki. A lakosság készen állt a menekülésre, ám a harcok elcsendesülése után visszavonták a parancsot. Előtte 8 nappal a román kormányhatóságok rendeletet köröztek, melyben felszólították az állami tisztviselőket, hogy családtagjaikat költöztessék az ország belsejébe, mert „az esetleges kedvezőtlen fejlemények" erre később már nem biztosítanak lehetőséget. Besenyő kétszeri moldvai utazásakor 16 faluban szervezett be megbízottakat. Szerinte a csángók örülnének a magyar kormány megkeresésének, ő is úgy gondolta, hogy a románok kiengednék a magyarokat, saját menekültjeik elhelyezése érdekében.

45 Szabó Sándor alezredes, a külügyminisztérium tisztviselője korántsem osztotta Besenyő Sándor optimizmusát. Meggyőződése szerint a csángók eddig nem gondoltak még a menekülésre, s ha rászánnák magukat sem biztos, hogy Magyarország irányába mennének, mert a román propaganda nagyon kedvezőtlen képet festett rólunk.

46 Besenyő is említette azt a híresztelést, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt területeken a néptől elvették a földet és a grófoknak adták; bezárták az összes román templomot és iskolát. Ez a híresztelés nem is volt teljesen alaptalan, de hasonlókat Dél-Erdélyről is el lehetett mondani. Ha mégis a tervek szerint Magyarország felé vennék az irányt akkor nagyon szigorú megkötésekre kell felkészülni. Ugyanis a legutóbbi erdélyi átvonuláskor még a halottakat sem engedték eltemetni, mert az embereket szám szerint vették át a határon, s Dél-Erdélyben ugyanígy adták át. Gulth József német birodalmi ezredes úgy vélekedett, hogy a csángó gazdálkodók és uradalmi cselédek nem akarnak jönni, sőt sokan azt is letagadják, hogy értenek magyarul. A siker érdekében kifejtett propagandát Szabó Sándor szintén rendkívül kevésnek tartotta. A magyar külügyminisztérium külpolitikai meggondolások alapján egyáltalán nem javasolta a román kormány megkeresését, mert a kérdés puszta felvetésével felhívnák a figyelmet a moldvai csángókra, és az Észak-Erdélyen keresztül tervezett kiürítés irányát megváltoztatnák.

47 Nem fűztek reményt a megegyezéshez, de ha mégis létrejönne, csakis rendkívül súlyos feltételekkel. Hiába kötné Magyarország a Besszarábiából, Moldvából, Bukovinából menekülő románok átengedé288