Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)
uradalmi számtartó. 47 Ugyanebben az évben kötöttek szerződést az ozorai tetőfedő mesterrel az újonnan épített döbröközi plébánia befejezésére. 48 És ebben az esztendőben kelt Esterházy Pál Antalnak az a rendelete, amelyben birtokain mindenütt szorgalmazta a templomok építését. 49 Ozorán további uradalmi épületekről maradtak adatok. Az először 1688-ban összeírt - és valószínűleg jóval korábbi eredetű - két vízimalmot 1736-1737-ben az uradalom az ozorai lakosok robotjával és szerződtetett molnárokkal építtette újjá. A két-két kerékre járó malmok a Sión átvezető híd két oldalán voltak és fából készültek. 50 Az uradalmi kocsmát 1717-ben építették téglából. Az 1732-ben ugyancsak téglából emelt megyei szállásházról, az 1735-ben épített provizori házról 51 és az 1736. év végére elkészült kékfestő hengerműről tudunk, ahova pincehelyi kékfestőit költöztette át az uradalom. 52 A kékfestő műhelynek a Sió közelében kellett lennie. Ott volt a posztómalom is, amelyet az iratok először 1743-ban említenek, bár az 1740-es összeírásban már szerepelnek a posztócsapók. 53 Végül 1739-ben említik először a Sió túlsó, már Veszprém megye területére eső oldalán a tóti pusztai majorságot, ahol akkor a ménest tartották. Az uradalmi épületekkel szemben a kastély és a templom alatt meghúzódó település házai fából épültek. Ozora, amint arról már szó esett jog szerint mezőváros volt, tehát bizonyos fokú önkormányzattal rendelkezett, építészeti képében teljesen falusias maradt. A 17. század végén még ismételten megerősített jogaikat az uradalom a következő század első felében sorozatosan megnyirbálta. A földesúrhoz és a vármegyéhez küldött, ebből eredő panaszok derítenek fényt Ozora 18. századi településképére. 1737-ben az uradalom megvonta a malmok jövedelméből járó összeg egynegyedét. A város panasza szerint „Kegyelmes Urunkk Contractussa mellett Sio vizén négy kerékre tett Malmot épéttünk pénzen vett fánkbul, melyekk csinyállassa oly keservessen essett, hogy a szegény Lakosoknak az ujai között gyütt ki az vér, s éhen szomjan csinálttuk". Ez évi másik panaszuk pedig így szól: „az Méltósághos Urasság Tisztjei hírével egy Város Házátt pénzen vett fainkbul csinyáltattunk, melly Háznak föl Épitesse a szegény Városnak 150 forentokban" volt, de azt Gaál Gábor inspektor az ugyancsak fából épült kocsmával együtt lebonttatta. 55 A század első felében tehát a malmok, a kocsma, sőt a városháza is fából volt. Tarnóczy tiszttartó 1743 februárjában arra vonatkozóan kért utasítást a kismartoni központtól, hogy mivel a lakosság házai karbantartásához szabadon használhatja az uradalom erdőit és ez a szokás az erdők kipusztulásához vezet, mitévő legyen. 56 A válasz ismeretlen, a későbbi adatok azonban azt bizonyítják, hogy a jobbágyházak építőanyaga változatlanul a fa maradt. Ozora és az ozorai uradalom barokk kori kiépítésének korát az az összeírás zárja, amelyben többek között felsorolták az uradalom épületeit 1740-ben. 57 Az összeírás szerint a kétségtelenül falusias mezővárosban 15 posztókészítő, 8 takács, 6 szabó, 3 szűcs, 3 csizmadia, 1 gombkötő, 4 varga, 4 fazekas, 2 bognár, 2 kovács, 1 szíjgyártó, 1 lakatos és egy asztalos lakott és működött. Az uradalmi tisztek lakásául és irodái számára épített várkastély, a templom és a plébánia mellett két uradalmi bérházat is összeírtak. Az egyiket évi 60 forintért a görög kereskedő, a másikat a veszprémi Salterer kovácsmester bérelte 90 forintért. Az összeírásban az utóbbit a mészárszék követi. Ezután az 1717-ben épített kocsmát sorolták fel, benne négy szoba, egy kamra, konyha és alatta pince volt, istálló tartozott hozzá. Az 1732-ből származó megyei szállásházban Szent Mihály napjától Szent Györgyig az uraság 236
