Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

borát mérték. Sörfőző és pálinkaégető volt mellette. A vár alatt állt a provizor háza, amelyet Erkényi Ferenc tiszttartó építtetett 1735-ben. Később a házat éppúgy az uradalomnak adta el, mint Árvay István provizor azt az általa emeltetett házat, amelyben 1740-ben az uradalmi kádár lakott. Külön konyhás-szobás, alápincézett téglaházban lakott az uradalmi vadász és külön a mészáros. Ugyancsak téglából épült az az istállóval is rendelkező épület, amelyet Szecsődy Mihály lakatos számá­ra romjaiból állítottak helyre. Fából épített, egyszerű házban lakott az ökörpásztor, a kocsis és az istállós, mindhárom uradalmi alkalmazottként. Az összeírás ezután említi Tóti-pusztát és 1739-ben emelt épületeit, istállóit, a Sión átvezető töltést és hidat, az annak két végén álló és egy harmadik malmot. Utolsóként írták össze a plébániát a hozzá tartozó három pincével, az attól balra fekvő Egry-kúriát és végül a Szent Kút-völgyben az egykori kolostor és templomá­nak akkor még magas falakkal rendelkező romjait, az előtte levő és kővel kifalazott kúttal együtt. Az 1720-as években meginduló újjáépítés mesterei közül a templom 1728-ból származó tervrajzát aláíró kőművest már említettük. A teljes nevén Johann Georg Wimpassinger a század közepéig volt az Esterházy-család hercegi ágának építő­mestere. Egy 1751-ből fennmaradt tiszttartói jelentés szerint az alsó-ausztriai Bruckból szerződtették 58 és Kismartontól Ozoráig, sőt a Baranya megyei Szentlő­rinc uradalmáig foglalkoztatták. Az általa épített templomok, uradalmi lakóépüle­tek, magtárak, istállók és más gazdasági épületek közül soknak a terve megtalálha­tó az Esterházy-levéltár tervtárában, valamint több kastélyé és udvarházé is. 59 Fel­tételezhetően ő volt az ozorai vár újjáépítésének tervezője is. Wimpassinger vállalkozó és céhes építőmester, aki maga készítette a rábízott épületek tervrajzait, szervezte és irányította azok megépítését. Az Ozorán említett Carl Jungbert kőművespallér valószínűleg az ő embere volt. Az ácsmunkákat az egyébként ismeretlen Paul Willig mester és név nélkül szereplő pallérja vezetésé­vel annak legényei végezték. Velük 1740. július 17-én számoltak el az ozorai urada­lomban és Kurdon végzett munkájukért, amelyet azonban nem részletez az erről szóló pénzügyi elszámolás. 60 Az építkezések minden esetben helyi javaslatok alapján, a hercegi birtokok Kismartonban székelő központjának rendelete nyomán indultak meg. Amint arról már szó esett, 1722-ben tették az inspektorok feladatává az uradalmak épületeinek fenntartását, 1734-ben pedig a meglevők összeírását és műszaki állapotuk felülvizs­gálatát. Pál Antal herceg 1751-ben rendelte el, hogy minden építési ügyben készült felterjesztés, kérelem vagy jelentés mellé tervrajzot kell csatolni. 61 Egy évvel ké­sőbb külön szabályozta, hogy a felterjesztett terveket költségvetésekkel és árajánla­tokkal együtt az azokat készítő mestereknek, valamint az inspektoroknak is alá kell írniuk. 62 Az ozorai uradalom számos építési adatot tartalmazó iratai közt az építkezé­sek szervezésére vonatkozók nincsenek, ezért azok lebonyolításáról nincsenek is­mereteink. A kor kialakult építési szokásainak és más nagybirtokok ez irányú mű­ködésének ismeretében azonban valószínű, hogy az ozorai uradalomban is azok­hoz hasonló módon bonyolították az építkezéseket. A18. századi nagybirtok sok­rétű építkezései megvalósítására általában külön munkaszervezetet, az uradalmi építési hivatalt hozta létre. Ennek élén az uradalom tisztikarába tartozó építész vagy építőmester állott, akinek a keze alatt önálló iroda készítette a tervrajzokat és az azokhoz csatolt költségvetéseket, szervezte és irányította az építkezéseket és ve­237

Next

/
Thumbnails
Contents