Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Koppány Tibor: Ozora és uradalmának építészete a 18. században. (Adatok Tolna megye építészetének történetéhez)

létén is. Az 1700 körül összeírt rác lakosságnak egy-két évtized múlva nyoma sincs, viszont feltűnnek a német ajkú telepesek. Az új lakosság számára a régi, a sokszor elpusztult falvak helyét jelölik ki, legtöbbször ott, ahol legalább romjaiban megmaradt a középkori templom. Az új telepesekkel indult meg azután az uradalmak gazdasági újjászervezése. A folyamat építészeti oldalát jól illusztrálja Ozora és a hozzá tartozó uradalom újjáépítésének története, benne az új uradalmi központ és a mezőgazdasági termelés központjainak, a majorságoknak szervezése és felépítése. Az így kényszerű szükségből fellendülő uradalmi építészet sokféle feladatot kapott. A gazdálkodás irányításához és ellenőrzéséhez jól működő szervezet kellett, annak élére pedig uradalmi tisztikar, a szervezet számára hivatalok, a hivataloknak hely és épület, a tisztviselőknek lakás. A gazdálkodást irányító sokféle szakember és az azt ellátó sokféle mesterember elhelyezésére, az alkalmazottak és az iparosok számára a lakásokon kívül műhelyek, a települések számára pedig középületek. Ozorán a dél-dunántúli Esterházy-uradalmakat összefogó inspektornak és számvevőnek, az ozorai tiszttartónak, a számtartónak, a pénztárosnak, az uradalmi ügyvédnek, a sáfárnak, a kasznárnak és az erdőmesternek éppúgy kellett lakás, mint a kezük alá beosztott írnokoknak, gyakornokoknak, valamint az erdészeknek, a kertészeknek vagy az uradalmi iparosoknak: a kovácsnak, a lakatosnak, az asztalosnak, a pintérnek, a téglavető mesternek. Ozorán belőlük állt az állandóan itt lakó alkalmazottak sora, s a 18. században a legtöbbjük uradalmi házban lakott, uradalmi műhelyben dolgozott. A központhoz tartozó többi uradalomból időnkint berendelt tisztviselők és egyéb alkalmazottak elhelyezésére beszálló-vendéglőre volt szükség. Az uradalom borát saját kocsmájában mérték. Annak ellátására pálinkaégetőt és sörfőzőt emeltek. Mindezek mellett az uradalom gondoskodott a mészárszék épületéről, az engedélyével itt letelepedett rác és zsidó kereskedők üzleteiről. A 18. századi nagybirtok kiépítésében a legelőkelőbb helyet természetesen a földesúri székhely megépítése foglalta el, még abban az esetben is, ha az ott csak ritkán jelent meg. Ebben a korban ez mindig parkos környezetben elhelyezett barokk kastély volt. A településből kimagasló és attól el is különülő kastély elkészültével egyidejűleg épültek meg az uradalmi tisztviselők és iparosok említett, általában földszintes házai, amelyek a templommal és a plébániával, az iskolával együtt már rendszerint maradandó anyagból, téglából épültek. A kastély körül mindig megtalálható a belső majorság, a határban pedig több külső, s azokban az állattartás és a földművelés épületei. Az egyházi szervezet újjáéledésével megkezdődött az uradalmak kegyurasága alá tartozó templomok és plébániaházak építése is. A Tolna, Somogy és Baranya megyék tekintélyes részére kiterjedő, 18. századi Esterházy-domínium így lett a Balatontól délre fekvő mezővárosok és falvak jelentős építtetője. Az újjáépülő Magyarország 18. századi építészetének formavilága, alaprajzi, tér- és tömegformálása annak a barokk stílusnak a keretébe tartozott, amely a megelőző évszázadban gyökeresedett meg a töröktől meg nem hódított országrészben. A barokk stílusnak akkor is, a 18. században is, a tőlünk nyugatra levő Habsburgtartományok, elsősorban azonban Bécs volt a kiindulási helye. Az egykori hódoltság elpusztult területére onnét jöttek a telepesek és onnét érkeztek az újjáépítéshez szükséges iparosok is. Német, cseh, osztrák, ritkábban olasz és francia földről jöttek, s az ott kialakult európai barokk stílus változatait hozták magukkal. A hazai barokk építészeten belül külön színfoltot képvisel az uradalmak építészete. Művészeti szintjében, építészeti gazdagságában természetes módon meg 232