Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Zalati-Gaál István: Újabb adatok a neolitikum kultikus-szakrális életéhez a Dunántúlon I. A mórágy-tűzkődombi edénytemetkezések

lábak is erősen zsugorítottak. A sírhoz tartozhatott a 97.1 lelet: 54 cm-re a csontváz arcrészétől helyezkedett el egy lapos kerek tál, mely a föld nyomásától szétrepedt. Ebben egy újszülött ÉK-DNy-i irányban, jobboldalán zsugorított csontváza feküdt. Lengyel Imre biokémiai és K. Zoffmann Zsuzsanna antropológiai vizsgálatai szerint a 97.1 lelet csontváza koraszülött leánygyermeké. A szerogenetikai elemzések szerint a 97. gyermek és a 97.1 újszülött vagy csecsemő biológiai (vértestvéri) rokonságban állhatott egymással. Feltűnő, hogy edényben eltemetett gyermekek a lengyeli körön belül csak Mórágy-Tűzkődombon kerültek elő eddig. Nem ismeretes, hogy ezek a gyermekek (újszülöttek, csecsemők) természetes módon haltak-e meg, vagy szándékosan ölték-e meg őket áldozati célból. A tárgyalt mórágy-tűzkődombi leletek esetében egyrészt edénytemetkezésekről van szó, másrészt kisgyermekek különleges bánásmódjáról. Noha nem a vizsgált témához tartozik, meg kell említeni, hogy a mórágy-tűzkődombi sírcsoportokban több példa is ismert arra, hogy bizonyos gyermekeknek, főként Inf. I életkorú leányoknak különleges helyzetük, szerepük lehetett a lengyeli késő neolitikus kora rézkori közösségben. így pl. a 9. sírban eltemetett leány mellett csont sarlófoglalat volt, a 43. sírban a leánycsontváz arcrésze előtt állat alakú agyagoltárt („mécsest") találtunk, a 46. sírban pedig egy ovális őrlőkő feküdt a leánycsontváz koponyája alatt. Ilyen leletek egyetlen más sírban sem fordultak elő. Ezeket a sírokat és a velük összefüggő kérdéseket korábban már részletesen tárgyaltuk. Az edénytemetkezéseknek viszonylag nagy számban való előfordulása a mórágy-tűzkődombi sírcsoportokban a hely központi szakrális-kultikus helyzetével is összefüggésben lehet, és azzal is, hogy a lengyeli népesség itt is létesített nagykiterjedésű köralakú sáncművet. Ilyen, kultikus szerepű földműveket minden nagyobb, földrajzilag centrális fekvésű és központi helyzetű településen, illetve annak közelében építettek a lengyeli kultúra idején. Az említetteken kívül a sok kutyatemetkezés, kutyaáldozatra utaló lelet, az őstulok kultikus szerepére utaló objektum is utal a mórágy-tűzkődombi lengyeli település szakrális fontosságára és szerepére. Mindez esetleg összefüggésben lehet azzal is, hogy a feltárt sírcsoportokban szokatlanul kis számban kerültek elő férfitemetkezések, illetve az általában férfisírokat jellemző nehéz csiszolt kőeszközök. A délkelet-, közép- és nyugat-európai neolitikumból ismert hasonló jellegű leletek taglalása után a következők vonhatók le: A nyugati vonaldíszes kerámiában általánosak az edényben vagy csak magukban eltemetett koponyák. Olyan leletek is ismertek, melyek a kultikus kannibalizmusra, véres emberáldozatra utalhatnak. Nem ritkák a nyugati vonaldíszes kerámiában a kisgyermekek különleges bánásmódjára utaló leletek sem. Hasonló jelenségek előfordulnak azonban a késő neolitikus festett kerámiás kultúrkör és a kora rézkor kultúráira is. Edénytemetkezések egész csontvázakkal azonban ismeretlenek a nyugati vonaldíszes kerámiában is és nyugatabbi utódkultúráikban is, annak ellenére, hogy utóbbiak genetikusan követik a nyugati vonaldíszes kerámiát. Edénytemetkezések a késő neolitikumban csak a lengyeli kultúrában és az azzal részben vagy egészben egyidős közép- és délkelet-európai kultúrákban jelennek meg (Cicarovce, Traian stb.). A görög szárazföld esetében nagy valószínűség19