Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Zalati-Gaál István: Újabb adatok a neolitikum kultikus-szakrális életéhez a Dunántúlon I. A mórágy-tűzkődombi edénytemetkezések

gel feltételezhető, hogy a pithostemetkezések szokása a kora neolitikumtól a késő neolitikumig töretlenül tovább élt, amint erre a Tsangli, Lerna-i, Rakhmani és Soufli Magula-i leletek is utalnak. A jelenség autochton továbbélése a lengyeli kultúra esetében ellenben nem valószínű, mert edénytemetkezések a Starcevo és a Kőrös-kultúrák, illetve a lengyeli kultúra közötti időszakból nem kerültek elő a Kárpát-medencében. Az összes tárgyalt mórágy-tűzkődombi edénytemetkezés a „szokványos" csontvázas temetkezések között helyezkedett el, így nem valószínű, hogy építési áldozatokról lenne szó. Egy kivétellel - a korábban feltárt koponyatemetkezést is ideszámítva - minden esetben csőtalpas tálban feküdtek a csontvázak. A mórágy-tűzkődombi edénytemetkezések interpretációja rendkívül problematikus, akárcsak más, „kultikusnak" meghatározott jelenségé, leleté a neolitikumból és rézkorból. Az interpretációhoz a görög őskorra vonatkoztatható legkorábbi írásos adatok is nyújthatnak némi segítséget. A lehetséges néprajzi párhuzamokkal már korában (1984) foglalkoztunk a koponyatemetkezések kapcsán. A leletkörülmények a mórágyi leletek esetében arra utalnak, hogy az emberáldozatok valamilyen formájával állunk szemben. Feltételezhetők összefüggéseik a zsengeáldozatokkal („primitial-áldozatokkal"), a termékenységi rítusokkal. 20