Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

hold rozsot, 88 hold repcét, 30 hold árpát vetettek. Csalamádé után repce, repce és dohány után búza, kukorica után rozs következett. Tavasszal 148 hold bükkönyt, 140 hold repcét, 237 hold árpát, 215 hold zabot, 405 hold kukoricát, 48 hold dohányt, 50 hold kölest, 93 hold burgonyát vetettek ill. ültettek. A vetésterület százalékosan így oszlott meg: kenyérgabona 599 hold 29% takarmánygabona 532 hold 25% kapások 498 hold 24% ipari növények 276 hold 13% szálastakarmány 148 hold 7% Monokultúrás gabonatermesztésről tehát Hidján nem beszélhetünk. A gabona ugyan a szántó valamivel több mint a felét foglalta el, de ez is fele részben a takarmánytermelést szolgálta. A kapásnövényeket és a szálastakarmányt is figyelembe véve a vetésterület nagyobb része állt az állattenyésztés szolgálatában. A váltórendszerű földművelés intenzív trágyázást kívánt. Nincs adatunk róla, hogy a szántó hányadrészét trágyázták meg évente. 1829-ben 150 holdra hordtak ki trágyát február végéig. Ennél többet szoktak, de az elhúzódó őszi szántás és az ökrök betegsége akadályozta a munkát. A trágyázást Bezerédj István terve szerint áprilisban folytatni kívánták. A jelek szerint a részes művelésre kiadott kukorica-, burgonya-, dohány-, repce- és zabföldeket a bérlőkkel trágyáztatták.

413 Bezerédj igásállatainak számát nem ismerjük. Mivel számottevő robottal nem rendelkeztek, az igaerő biztosítása időnként gondot okozott, amelyen többféle módon igyekeztek segíteni. A feles művelésű kukoricát őszi szántás fejében adták ki, igyekeztek az ökröket jó erőben tartani, megpróbálkoztak bivalyok, tehenek igázásával, sőt lovakat is használtak szántásra.

414 Bezerédj Istvánnak - a többi intenzív gazdálkodást folytató földbirtokoshoz hasonlóan - jelentős marhaállománya volt. 1820-ban az igásökrökön kívül 25 üszőt, 20 tinót, 6 bikát tartottak. Ez a szám később nyilván emelkedett, mert Szentiványi, idős Bezerédj István sógora, a tatai Esterházy uradalom inspectora 30 tehén, ill. 70 üsző megvásárlására tett ajánlatot. A magyar fajta tehenek mellett jól tejelő svájci fajtát is tartottak. E tehenek napi tejhozama 28 icce (22,41) volt. Mivel jelentős volt a takarmánytermesztés, nem csupán kiselejtezett ökreiket hizlalták. Míg másutt penészes szalmán, pelyván tartották télen a marhákat, itt reggel és este szecskát, délben szénát kaptak.

415 A Bezerédjek állattartásukban az ekkor dívó monokultúrás juhtartással ellentétben egyidejűleg három ágazatot is fejlesztettek: a juh-, a marha- és a lótenyésztést. A korszerűen gazdálkodó birtokosoknál a marhatenyésztés fejlesztését nem az elavult szemlélet, hanem a fenyegető marhavész akadályozta. Távol a jelentős fogyasztóktól persze nem alakulhattak ki tejgazdaságok, a szarvasmarhát elsősorban húsáért és trágyájáért tartották. Az adott takarmánymennyiséggel gazdálkodva azután a piaci lehetőségeknek megfelelően módosították a három ágazat - ide sorolhatjuk negyedikként a kevésbé jelentős sertéshizlalást is - közötti arányokat.

416 7 97