Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

Komoly nézeteltérés alakult ki a tekintetben idősebb és ifjabb Bezerédj Ist­ván között. Az apa fiával vitatkozva a juhtenyésztést favorizálta és a ménest akarta felszámolni. A lőállományt a híres kápolnai, Csapó és Viczay ménesből származó tenyészállatokkal frissítették fel, de vásárolt Bezerédj Hőgyészen is, pl. 1830-ban egy angol mént és egy angol kancát csikójával, 1829-ben Bábolnán egy török-spa­nyol csődört. A lóállomány pontos számát nem tudjuk, az 1820-as években 38 kan­cáról számol be Bezerédj. 1828-ban egyszerre 30 kanca volt vemhes. Közben jelen­tős eladásokra is sor került. Az egyik Esterházy 2000 ft-ért és két kosért vásárolt két fekete lovat tőlük. 1825-ben gr. Festetics kosokkal fizetve 12 tenyészlovat vásárolt. 1830-ban zsidó kereskedőknek adtak el lovakat. 417 A szarvasmarha- és lótenyésztés fontossága ellenére nem érte el a juhtenyész­tés dimenzióját a Bezerédj birtokon. Az állományról nem maradtak fenn kimuta­tások. Hidján 1821-ben 1100 bárány volt a szaporulat. Az 1820-as években évi 100 mázsa gyapjút nyírtak, ez kb. 5000 állatnak felel meg. Az állomány ettől kezdve nem növekedett, sőt talán némi csökkenés is bekövetkezett. Jegenyésen és Hidján 1847-ben 8463 font a gyapjúhozam. Jelentős számú juhot tartottak a bérelt kápol­nai birtokon az 1830-as években. 1839-ben 1300 db volt Szerdahelyen az áttelelő ál­lomány. Az árak Tolnában valószínűleg alacsonyabbak lehettek, mint Sopron me­gyében, mert rendszerint lent vásároltak, majd hajtottak fel állatokat Szerdahelyre. Igen nagy volt az elhullás, különösen a bárányoknál. 1821-ben 1100 bárányból 100 db pusztult el, 1829-ben 493-ból 47 db. Járvány idején a kb. 10%-os elhullás to­vább emelkedett. 1828-ban 720 bárányból már az első napokban 120 pusztult el. Az állatok fajta szerinti megoszlása hasonló a más birtokosoknál tapasztalt­hoz. 1840 körül az egyik pusztán kb. 220 db finomgyapjas és 490 durvagyapjas, ha­zai fajtájú anyajuhot tartottak, vagyis itt sem érte el a spanyol fajta az összállomány 1/3 részét. 418 ' Az 1830-as években Bezerédj István még egy, a későbbiekben jelentőssé váló ágazatot indított be. Egy 1829-es vármegyei határozat nyomán selyemtenyésztésbe fogott: Hidján eperfákat ültetett, Eszékről tojásokat hozatott. A tenyésztésbe a bir­tokán élő lakosságot is bevonta. Fáradozása az 1840-es évekre kezdett beérni, 1844­ben az iparkiállításon kitüntetést kapott az általa kiállított selyemre. 419 Valamennyi tengelici közbirtokos számára gondot jelentett a munkaerő kér­dése. Bezerédj részben nagyszámú béres és cseléd szegődtetésével oldotta meg. A hidjai és jegenyési pusztákon hat cselédház, kettő juhászlak, kettő tiszti lak, kul­csárlak, kertészlak, hajdúlak, kovácslak, gazdalak állt. 1836-ban a hidjai és apáti uradalom 2711 pft-ot fizetett ki konvencióra és napszámra. Napszámosokkal vé­geztették a szőlőmunkákat (ültetés, metszés, kapálás, bekapálás), a szántóföldi munkák egy részét (trágyaterítés, szántás, krumplitöltögetés, krumpli- és babsze­dés), a rét tisztítását, kaszálást, gyűjtést, boglyázást, asztagozást, kukoricamorzso­lást, lucernacséplést, lencséplést, birkanyírást, fuvarozást. Ugyanebben az évben 631 pft-ot fizettek ki tolnai, faddi, kölesdi, medinai kézműveseknek kőműves-, ács-, csizmadia-, üveges-, kovács-, téglavető-, szíjjártó-, bognár-, mészárosmun­kákért. A munkaigényes szántóföldi kultúrákat Bezerédj is részesmüvelésre adta ki, ezzel is csökkentek munkaerőgondjai. A gabona betakarítását részes aratók végez­98

Next

/
Thumbnails
Contents