Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

mát nem tudjuk, Tengelic mellett tekintélyes juhállománnyal rendelkezett Csapó Baracson is. 1838-ban 800 élő bárány volt a szaporulat, ez egy kb. 2000 db-os összállományra enged következtetni.

406 Mivel Csapó Dániel sem tengelici, sem baracsi birtokán számottevő robottal nem rendelkezett, igen tekintélyes volt alkalmazottainak száma. 1831-ben tengelici jószágán 44-en szerepeltek a konvenciós listán az ispántól a juhászbojtárig. Ebben a szakács kivételével nem foglaltatik benne a belső személyzet, de a két kocsis, két mindenes, 1 lovász, 3 kertész szegődtetése kétségkívül összefügg azzal, hogy Tengelicen volt a család lakóhelye. A béresek száma 20 fő, a juhászoké hat. Szerepel a jegyzéken néhány iparos is: 1 molnár és két segítője, egy kovács és egy faragóbéres. Az alkalmazottak összesen 2130 vft készpénzt és nagyobb részben természetbenijuttatást kaptak. A külső gazdaság teljes munkaerőköltsége Csapó számadása szerint Tengelicen 6000 vft-ot, Bölcskén és Baracson 7671 vft-ot tett ki 1829ben. Tengelicen ugyanebben az évben iparosoknak és napszámosoknak kifizettek 1285 vft-ot. Az aratók és nyomtatók természetben kapott bérét nem számolva az állandó alkalmazottak és a napszámosok, iparosok közötti munkaerőköltség kb. 5:1 arányban oszlott meg. A néptelen pusztákon állandóan kísértettek a munkaerőgondok. 1835-ben hiány volt nőtlen béresekben Tengelicen, 1831-ben Baracson nem kaptak szeptemberben nyomtatókat, mert a szomszédos pusztákon még folyt a betakarítás. Ugyanitt 1838-ban szénakaszálókban volt hiány, ami a gazdatiszt, Fekete Demeter szerint megdrágította a napszámbéreket.

407 Csapó általában nem betakarítás után, hanem csak a következő évben, amikor az árak a legmagasabbak voltak, értékesítette terményeit. 1826-ban áprilsban, 1827-ben júniusban, 1835-ben és 1838-ban pedig csupán szeptemberben adta el előző évi búzáját. 1826-ban 2000 pm repcét értékesített, holott az az évi termése csupán 1500 pm volt, tehát legalább 500 pm eladásával több mint egy évet várt. A búza, rozs felvásárlói között találunk ugyan környékbeli - paksi, dunafbldvári, székesfehérvári, veszprémi - kereskedőket is, de állandó vevői a pesti és budai kereskedők ill. molnárok voltak. 1835-ben pl. 800 pm búzát adott el egy pesti kereskedőnek 5 vft/merő áron, 1838-ban 1200 pm-t 9 2/4 vft-ért egy óbudai molnárnak. Mivel a közelben nagy olajütőkapacitás volt - főként Gyönkön - a repcét általában megyebeli kereskedők vásárolták meg. 1826-ban a 2000 pm repcét 3 vft/pm áron szintén egy gyönki kereskedő vette meg. A termények szállítása a Dunáig szekéren, onnan tovább hajón történt. A gyapjút veje, Kiss Pál közreműködésével általában bécsi kereskedőknek adta el. A kereskedők arra törekedtek, hogy a gyapjút - lehetőleg rögzített áron - előre lekössék. Csapó 1833-ban három évre megállapodott Lämmel bécsi kereskedővel, majd a szerződést 1837-ben újabb 3 évre meghoszszabbították. A második szerződés szerint Lämmel 120 pft/q árat fizetett a gyapjúért.

408 Csapó Dániel birtokának jövedelme döntően a juhtenyésztésből és a gabonatermesztésből származott. Éves számadásai alapján az alábbi táblázatot készítettük bevételeinek főbb tételeiről: 93