Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A középbirtok jövedelmi viszonyai A birtokjövedelmek A földbirtok fokozódó eladósodása időszakában, amikor a birtokon eszközölt beruházásokat is jórészt kölcsönből finanszírozták, kulcskérdéssé vált a birtok jövedelmezősége, vagyis a birtokban megtestesülő tőkeérték és a tiszta jövedelem aránya. Ha ugyanis a birtok haszna nem haladja meg a beruházásra fordított kölcsöntőke kamatait - amely csupán néhány nagybirtokos számára volt 5%, a többség 6%-ot fizetett, az uzsorakamat pedig ennek többszöröse volt - akkor minden hitelből finanszírozott beruházás csak növelte a földbirtokos terheit, a megtérülés esélye nélkül. A dilemmát Kiss Pál úgy fogalmazta meg: „Hogy a gazdaságból haszon származzék, ahhoz megfelelően fel kell szerelni a birtokot. Ehhez kölcsönre van szükség, ennek kamata azonban felemészti a jövedelmet."

309 A nyomasztó helyzetben egyrészt a hitel kortársak és szakirodalom által is gyakran megfogalmazott drágasága, másrészt a föld árának jövedelméhez képfest magas volta fejeződik ki. A föld viszonylagos felértékeltsége a feudális viszonyok között hozzá tapadó előnyökkel magyarázható: birtoklása meghatározta tulajdonosa jogi és társadalmi státusát.

310 Árfelhajtó hatása volt az ősiségből fakadó birtokforgalmi megkötöttségeknek is. Korszakunkon végighúzódik a birtok értékmeghatározás két módjának viaskodása: a feudális szellemű, amely a birtokban nemcsak jövedelemforrást lát, hanem a vele járó társadalmi presztízst is megfizetteti; és a tőkés logika szerinti, amely a földet ugyanolyan tőkebefektetésnek tekinti, mint bármi egyebet, következésképpen ugyanazt a jövedelmezőséget várja tőle. E felfogás a föld értékét a belőle származó jövedelemből vezeti le, a tiszta hozam 6%-os tőkésítésével. A feudálisjog- és normarendszer akadálya volt egy szektorsemleges tőkepiac kialakulásának. Jellemző a régi felfogás mélyen gyökerező voltára, hogy a föld szabaddá tételét követően, még az 1850-es évek végén is élt az a gyakorlat, amely a föld értékét elszakította a belőle származó jövedelemtől. Ditz szerint a 100-120 pft holdankénti földár az 1850-es évek elején nem állt arányban a föld tiszta hozamával, hanem magasabb volt annál.

311 Végső fokon a más normák szerint működő agrár-és financiális szféra volt az oka annak a jelenségnek, amit a kor nemessége a kereskedőtőke által történő kiszipolyozásként élt át. A föld értékének és jövedelmének kusza viszonyát csak konkrét vizsgálatok tisztázhatják. Sajnos a hiányos és helyenként szubjektív adatbázis itt is akadálya az egzakt elemzésnek. A jövedelem területre vetítése elfedi a föld minőségéből jogi helyzetéből, művelési ágból fakadó különbségeket. Adataink között igen nagy eltérések vannak attól függően, hogy azok szántóra vagy számos kevésbé produktív művelési ágat is felölelő egész birtokra vonatkoznak-e. A rosszul gazdálkodó Dőry Ádám több mint 6000 holdas Tolna megyei birtoka az 1830-as évek első felében évi átlagban csupán 5219 pft-ot, holdanként 0,81 pilot jövedelmezett.

312 Dőry György 1626 holdas jószága 7956 pft, holdanként 3,2 pft hasznot hajtott az 1835-ben készült jövedelembecslés szerint. 1841-ben 310 holdra zsugorodott 71