Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

A sok egybecsengő megállapítás evidenciává tette a középbirtokos nemességről szóló ítéletet, és sokáig nem bátorított a közhellyé kopott megállapítások mögötti valóság közelebbi vizsgálatára. Az utolsó két évtizedben ismét megélénkült az érdeklődés a téma iránt.

5 A kutatások nem kecsegtetnek az eddig kialakult felfogás teljes revideálásával, de a beható vizsgálatok hozzájárulhatnak egy árnyaltabb kép kialakításához, a végbement folyamatok jobb megértéséhez, a korábbi - nemegyszer politikailag motivált - ítéletek szubjektív mozzanatainak lehántásához. Az első kérdés, amely felvetődik, magának a fogalomnak a tisztázása. Bár a kifejezés használata igen elterjedt, egyes szerzők korántsem teljesen azonosan értelmezik. A zavart az okozza, hogy a fogalomnak két, egy jogi és egy gazdasági-társadalmi mozzanata van. A jogi oldal világos, nemes, tehát rendelkezik a Werbőczy által megfogalmazott sarkalatos kiváltságokkal - ítélet nélkül nem tartóztatható le, csak a koronás király hatalma alatt áll, vagyonával szabadon élhet, azaz adó- és vámmentes. Az egytelkeseket, armalistakat, jobbágytelken lakó nemeseket már 1848 előtt sújtó adók őket nem terhelik.

6 Nem tartozik az arisztokráciához, tehát köznemes. Annál több a zavar a vagyoni kategóriák megítélésében. Eredendően az arisztokrata fogalmát a nagybirtokoséval, a köznemesét a közép- és kisbirtokoséval társítjuk. A18-19. században azonban már léteznek pusztán csak címet birtokló arisztokraták, másrészt akár 20 000 holddal is rendelkező köznemesek. Kenessey a néhány száz holdat birtoklókat tekinti igazi középbirtokosnak, az ezer hold felettieket pedig már az arisztokráciához közelítőknek.

7 Keleti Károly még lejjebb engedi a középbirtok alsó határát. A 30-200 hold közöttieket kis középbirtoknak, a 200-1000 hold közöttieket valódi középbirtoknak, az 1000-10000 hold közöttieket nagybirtoknak, a 10 000 hold felettieket pedig latifundiumnak tekinti.

8 Szegfű Gyula a középnemesi minimumként a 800-1000 holdat jelölte meg.

9 Wellmann Imre a 100-1000 hold úrbéres földdel rendelkező nemest tekinti középbirtokosnak a 18. században. Mivel az úrbéres terület aránya a Dunántúlon 15% körül volt, az általa megadott érték 650-6500 holdnak felel meg. A középbirtok jellemzőjének tekinti Wellmann a szétforgácsoltságot. Egy-egy falu általában több birtokos tulajdonában volt, s a birtokosnak több helyen, nemegyszer több megyében volt a birtoka.

10 Szabad György az 1000-5000 holdas birtokosokat nemesi származású nagybirtokosnak nevezi, a 200-1000 hold közöttieket tekinti a nemesség derékhadának, vagyis a középbirtokosságnak a jobbágyfelszabadítást követő időszakban.

11 Hasonlóképpen vélekedik Hanák Péter is. Bár számadatokat nem ad meg, a köznemesség elitjét a nagybirtokosokhoz sorolja ő is. Ha anyagilag nem is, társadalmilag a középbirtokosságba tartozónak tekint olyan kisebb birtokosokat, birtoktalanná vált értelmiségieket is, akiket a származás, a hagyomány, az érdekek szálai fűztek hozzájuk.

12 Bár az egyes felfogások között igen jelentős eltérések vannak, a különbségek csökkenek, ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses meghatározás mely időpontra vonatkozik. A legmagasabb számok, Wellmann adatai a 18. századra, Kenessey, Keleti Károly, Szabad György, Hanák Péter 1000 holdban maximált felfogása pedig az 1848 utáni időszakra vonatkozik. Egyedül Szegfű Gyula nézete tér el ettől jelentősen, aki 800-1000 holdban a középnemesi kategória nem felső, hanem alsó 6