Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
ért, 1834-ben 45 pft-ért vett földet. Ugyancsak 1834-ben Kiss János 31 pft-ért adta el birtokát Úzdon. 1839-ben Sztankovánszky Imre 45 pft/hold áron vett földet Kajdacson, Csapó Dániel pedig 55 pft/hold áron Baracson. 263 Az 1830-39. közötti évtizedben tehát az általunk ismert vételár 31-55 pft között mozgott, átlaga 41,5 pft, jóval alacsonyabb, mint az 1818. évi 67 pft. A gyér adatok miatt azonban aligha következtethetünk a földárak zuhanására 1818. és az 1830-as évek között. Az 1830-as dekádon belül azonban tagadhatatlanul egy lassú növekedési tendencia bontakozott ki. Az irányzat az 1840-es években is folytatódott. Zichy János 50 pft/hold áron vett földet Hidján 1840-ben. Dőry Gábor akkortájt már 57 pft-ot fizetett holdanként. Bezerédj István pedig 67 pft-ért vásárolt Tengelicen 1843-ban. Három évvel később pedig már 81 pft-ért vette holdját, igaz a birtokhoz egy major és szőlő is tartozott. A földárak emelkedésére utal, hogy 1839-ben ezt a birtokot 26 385 pft-ra értékelték, hét évvel később pedig 38 200 pft-ért kelt el. 1847-ben Csapó Vilmos Szeniczey Ferencnek és Vizsolyi Jánosnak 87 pft/hold áron adta el dunaszentgyörgyi birtoka egy részét. Ennél alacsonyabban alakultak az árak a rossz talajadottságok miatt Paks környékén. Kurcz Ferenc 43 pft-ért vett földet Tahy Ádámtól, Gebhardt Gibart 53 pft-ért Betsky Lajostól. Horváth Vince bölcskei birtokát 50 pft/ hold értékben vették bírói zálogba 1844-ben. 264 Az 1840-49-es időszak vételeinek átlagára 61 pft, 20 pft-tal magasabb az előző évtizedénél és ugyanannyival Ditz 1848 előttre vonatkozó, nyilván országos átlagot tükröző adatainál. 265 A létrejött adásvételek áraitól elkülönítve tárgyaljuk a birtokbecslésekben szereplő földárakat. Önkéntes vagyonbecslést a birtokosok nagyobb összegű hitelek felvétele előtt kértek, bizonyítandó a bank, takarékpénztár, az alapítvány számára a kölcsön fedezetének meglétét. A becslőbiztosok által is akceptált érdekük az volt, hogy minél magasabb értéket mutassanak ki. Ugyanez a törekvés érvényesült az eladósodott birtokosoknál bírói zár foganatosítása esetén. Kiss Antal 9 4/8 telkét 14 000 pft tartozással terhelték. A zár alá vett birtok valós jövedelme 522 pftot, az adósság kamata 840 pft-ot tett ki, tehát nem nyújtott fedezetet a tőke kamataira sem. 266 Dőry Gábor királyi táblai ülnök szántói a vagyonbecslés szerint 80-120 pft-ot, rétjei 60-100 pft-ot, 1 jobbágytelke 600-1000 pft-ot értek. Harmincholdas teleknagysággal számolva a jobbágyföld holdját 20-23 pft-ra becsülték, ami közel áll a Ditz által megadott 20-25 pft/holdhoz, ugyanakkor az allódiális földek becsült értéke 2-3-szorosa az országos forgalmi adatoknak. 267 Hasonlóak az arányok Dőry Miklós birtokánál is. 1 hold úrbéres föld értéke 22,3 pft, míg 1 hold allodiálisé 104 pft. 268 A Ditz által felállított 2:1 értékaránnyal szemben az 5:1 arány az allódiális gazdálkodás fejlettségére utal. Az allódiális és urbáriális részt is magában foglaló átlagérték Dőry Ádám birtokánál 1834-ben 67 pft, Dőry Miklós esetében 1845-ben 72 pft/hold, lényegében megfelel a birtokforgalomban realizálható értéknek. 269 A vagyonbecslésnél kétféle eljárást alkalmaztak. Dőry Miklós esetében a kereslet-kínálat függvényében, tapasztalati úton kialakult földárakat vették alapul, s az így nyert tőke 6%-os kamatát tekintették a birtok jövedelmének. Dőry Imre 1840. évi birtokbecslésénél a jövedelemből indultak ki és azt 6%-kal tőkésítették. 270 64
