Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

gyai a Kápolnay család kezére kerültek, bonyhádi jobbágyait árverésre bocsátva, azok magukat megváltva önnön zálogbirtokosaikká váltak. Zsibriki és ófalui jobbágyait, 120 hold erdőt Jankovich Katalin javára vettek zálogba 1623 Ft értékben. De zálogban voltak szántóföldjei, lakóháza, terményei is. A bútorokat csk azért nem foglalták le, mert azok felesége tulajdonát képezték.

228 Zárgondnokság Az örökség és nevének reputációja miatt aggódó család időnként közbelépett, és zárgondnokságot kérve próbálta megállítani a vesztébe rohanót. A megye ilyenkor bizottságot küldött ki az érintett személy vagyoni helyzetének és gazdálkodásának megvizsgálására, majd ennek előterjesztése nyomán döntött, hogy kérie az uralkodótól a zárgondnokság elrendelését. Perczel Gábor vagyona 1836 előtt már egyszer zár alatt volt, de ez alól az udvari kancellária felmentette. Vagyoni állapota ennek nyomán tovább romlott, ezért a közgyűlés, tekintettel az uralkodói parancsra, Perczel Gábor számos gyermekére, a hitelezők követeléseinek biztosítására 1836-ban ismét zár alá vette birtokát. A végrehajtást nagyon kíméletesen végezték. Perczel Gábor maga jelölhette ki zártartóját, akinek évente számadást kellett adnia, ti. Perczel Gábor megtarthatta magának a gazdaság irányítását. A zártartó engedélye nélkül azonban nem köthetett terhelő szerződést, nem vehetett fel kölcsönt, és megtiltották neki javai eladását.

229 Nem tudjuk, hogy a második zárgondnokság meddig tartott, de az 1840-es években már nincs nyoma. Ifjú Perczel Ignác javait már 1816-ra annyira megterhelte, hogy az ófalui kilenceden kívül egyéb jövedelme nem maradt. Zártartójának rokonát, a kajdacsi Perczel Istvánt nevezték ki, aki a közben felnőtt árvák vádja szerint elhanyagolta nevelésüket, ruhátlanul, fagyoskodva, éhezve éltek, sőt 54 hold majorsági földjüket is kisajátította 1836-ban.

230 Kiss János ellen felesége, Petőcz Aloyzia kért vagyonzárlatot 1827-ben, amibe ő önként beleegyezett. Mivel apósa, Petőcz József a kurátorságot nem vállalta el, ideiglenesen a kiváló gyönki gazdát, Magyari Kossá Sámuel főszolgabírót nevezték ki. A sequestrumot Kiss János katasztrofális eladósodása tette szükségessé. 47 618 pft adósságának fele, 24000 pft zálog formájában volt lekötve, a másik fele után kamatot is kellett fizetnie a megmaradt birtok - kb. 200 hold allódium és 20 jobbágytelek - 765-1888 pft jövedelméből. Ez képtelenség volt, hiszen 23 618 pft tartozás 6%-os kamata önmagában 1416 pft-ot tett ki. A tiszta jövedelem 1/6 része pedig a zárgondnokot, utóbb Dőry Gábort illette. Dőry a neki járó tiszteletdíjról lemondott, a pénzt letétbe helyezte Kiss János gyermekei javára. A birtok eddigi bérlői pedig több év előre lefizetett bérleti díj visszafizetésétől is elálltak - nyilván meg akarták tartani adósuk fizetőképességét. A zár alá vételre azonban már túl későn került sor, így sem ez, sem a hitelezők és a zártartó segítőkészsége nem segíthetett. Kiss János sorsában osztozott testvére, Ferenc is. Ellene valamivel később rendeltek el bírói zárat, de az még halálakor, 1835-ben is fennállt.

231 Dőry Ádám ellen szintén felesége, Cseh Julianna kezdeményezett zárgondnokságot 1833-ban. Férje nemcsak jelentős, szüleitől örökölt tőkepénzét költötte 53