Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)
el, hanem tetemes adósságokat is csinált. A vármegye által kiküldött bizottság igazoltnak találta a feleség vádjait: jeles jószágait szakszerűtlenül irányítja, vagyoni állapota naponta hanyatlik. Ráadásul mind az apai, mind az anyai végrendelet korlátozta vagyonkezelési szabadságát. Nem teljesítette szülői kötelezettségét, semmivel sem járult hozzá férjhez ment lánya kiházasításához, ami pedig törvényes kötelessége lett volna. Költséges és felesleges épületek emelésével herdálj aj ö védelmét. A zár elrendelésével a másik érdekelt megye, Sopron is egyetértett. A két megye együttes javaslatára a kancellária 1834. július 10-én elrendelte Dőry Ádám vagyonának bírói zár alá vételét, zárgondnokául pedig feleségét nevezte ki. Az energikus feleség férje férfiúi hiúságát sértő döntés elleni tiltakozását elhárítva azonnal munkához látott. Ő maga Sopron megyében élt, Tolna megyei megbízottjává legidősebb fiát Frigyest, megyei alügyészt nevezte ki. Számba vette a birtokok jövedelmét. A kamatok fizetése után fennmaradó 14362 ft 1/4 részét férjének, 2/4 részét magának és gyerekeinek tartotta meg, 1/4 részt pedig az adósságok törlesztésére fordított. Számítása szerint az adósság 13 év alatt, vagy ha jobb gazdálkodással a jövedelem megnövekszik, hamarabb is kifizethető. A bírói zár feloldásáról nincs adatunk. Annyi bizonyos, hogy az éber feleség közbelépése itt még idejében történt, s a családnak ez az ága megmenekült az anyagi romlástól. Dőry Ádám leszármazottai évtizedek múltán is a megye tekintélyes birtokosai között szerepeltek. 232 Dőry Paulai Ferenc özvegye 1828-ban önkéntes sequestrumot vállalt, amelyet 1829-ben bekövetkezett halála után fiai is folytattak azzal a céllal, hogy a birtokot terhelő adósságokat csökkentsék. A zárgondnok Bezerédj István volt. Mint a zárolt birtokot általában, ezt is haszonbérlővel üzemeltették. 1833-ban Bezerédj István lemondott zárgondnoki megbízatásáról, mivel az örökösök időközben nagykorúvá váltak, sőt Dőry Károly meg is nősült. A birtokukhoz jutó fivérek - Károly és Vince - nem vállalták az adósság lassó törlesztésével járó kényszerű önmegtartóztatást, és a jószág egy részét eladták, 233 de a megmaradt rész még elégséges volt a középbirtokosi státus megőrzéséhez. Dőry Imre 1840 táján katasztrofálissá váló anyagi helyzetével korábban már foglalkoztunk. 1840-ben a vármegye bizottságot küldött ki Csapó Dániel vezetésével vagyoni viszonyainak tisztázására. Birtokának nagyobb részét feleségével közösen és adósságokkal terhelten szerezte. Megromlott házasságuk miatt nem volt remélhető, hogy tartozásaikat ki fogják fizetni. A Csapó-bizottság javasolta zárgondnok kijelölését a javak megmentésére. A feladat nem volt népszerű, sem Vizsolyi Eduárd, sem Tassy Gábor nem vállalta, végül Gyimóthy Simont nevezték ki. A bírói zárat nem tudták azonnal foganatosítani, mivel a Zala megyében lévő, közös szerzeményű szenttamási és bucsai pusztát először fel kellett osztani a házastársak között. 234 Nincs tudomásunk a bírói zár feloldásáról, de Dőry Imre reménytelen anyagi helyzetében a sequestrumnak már sem értelme, sem jelentősége nem volt. Dőry György oldalági rokonait egy hirdetés riadóztatta, amelyben eladásra kínálta fel birtokát. A család seniora, id. Dőry Vince királyi tanácsos ezért 1838. szeptember 10-én vagyonzárat kért Tolna megyénél Dőry György ellen. A megye ide is Csapó Dánielt küldte ki. Megállapítása szerint Dőry Györgynek valóban nagy adósságai vannak, ezek azonban jövedelméből és saját követeléseiből fedez54
