Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 16. (Szekszárd, 1991)

logba adta, maga is zálogbirtokos lett. 1843 decemberében került birtokába 30 638 pft­ért sógora, Nedeczky György dombi részjószága, 210 s már 1834-ben megszerzett kb. 300 holdat birtoka szomszédságában Dunaszentgyörgyön. 211 Dőry Gábor holdanként 47 pft-ért vette zálogba 1840 körül unokatestvére, Dőry György birtokának egy részét, majd röviddel később 10 pft ráfizetésével végleg az övé lett. 212 Vizsolyi János egy 7000 vft-os követelés révén jutott bírói zálogként Dőry Imre birtokának egy részéhez. 213 A Kápolnay Antal haláláig igen jómódúnak számító Kápolnay család 10 V 8 jobbágytelket bírt zálogban Cikón és Majoson a Perczel családtól. 214 Végigtekintve a zálogbirtokosok listáján, feltűnő az azonosság a pénzköl­csönzéssel foglalkozó, tőkeerős családokkal. A családok egy része pénzkölcsönzés folyamányaként jutott a birtokhoz, mivel adósa fizetésképtelen lett, a többség azonban már eleve zálog szerzésére törekedett, hiszen amennyire hátrányos volt a zálogba adó számára, annyi előnyt kínált ez a zálogba vevőnek. Vizsolyi János 7000 vft = 2800 pft kölcsön révén 90 hold zálogbirtokhoz jutott, 1846-ban. A birtok meg­szerzésének költsége holdanként 31 pft-ot tett csupán ki, amely a föld valóságos ér­tékének csak egy része volt. Nemeskéri Kiss Ferencnek egy vármegyei deputáció által 100000 vft-ra értékelt birtoka kiváltásához unokatestvérének, Kiss Pálnak 20 000 vft-ra lett volna szüksége. 215 A Styrum-Lymburg alapítvány 19 600 pft adós­ság fejében 555 holdnyi birtokot és 242 ft regáléjövedelmet vett zálogba Dőry Imré­től, 216 vagyis 35 pft holdankénti árat számított fel. A zálog tehát a birtok gyarapítá­sának legolcsóbb, bár tagadhatatlanul némi kockázattal járó módja volt. Attól általában nem kellett tartani, hogy a nagyon eladósodott tulajdonos ki­váltaná földjét, de egy szemfüles, tőkeerős rokon a zálogösszegért magához vált­hatta e birtokot. Pl. Perczel Béla - a későbbi miniszter - kiváltotta nagybátyjának Perczel Gábornak Berger Dávidnál zálogban lévő lakóházát udvarral, kerttel, 8 hold szántóval. Perczel Béla annyira biztos volt a dolgában, hogy a 2400 pft-os zá­logbirtokra egy 7000 pft-os új lakóépületet emeltetett. 217 Perczel Ignác már 1796­ban ill. 1805-ben és 181 l-ben zálogba adta birtoka egy részét, 230 holdat 5665 pft ér­tékben (24,6 pft/hold), majd egyik fia, József testvére örököseinek kizárásával a zá­logba adott részt kiváltotta, s végleg megszerezte. 218 A zálog kiváltásának kockázata még kisebb lett, ha valamely atyafitól vették zálogba a birtokot, ez esetben ti. nem kellett tartani a rokonok megajánlási jogától, ill. csupán felülfizetéssel juthattak a záloghoz. Olyan esetekre, mint amikor Dőry Károly, László, József kiváltották id. Dőry Mihály örököseinél zálogban lévő 35 hold földjüket, 219 ritkán került sor. A zálogba adás általában a birtok végleges el­vesztésétjelentette ebben a korban, mivel tulajdonosa nem volt képes kiváltani. A rokon és birtokostárs szorult helyzetét azután felhasználhatta a zálogbirtokos a jó­szág de jure megszerzésére is. A már idézett példában Dőry Gábor mindössze 10 pft/hold ráfizetéssel megvásárolta a zálogban bírt allódiumot. Alapi Horváth Vin­ce 14000 pft-tal tartozott Dőry Lajosnak. 1844-ben bírói zálogképpen lefoglalták bölcskei, madocsai, szentandrási, vejtei (Pest m.) birtokát, és átadták a hitelező­nek. Dőry Lajos a zálogot továbbadta adósa testvérének, Horváth Imrének, aki egész egyszerűen saját birtokával együtt eladta Nagy Lajosnak és Kurcz Ferenc­nek. 220 Horváth Imre teljesen jogszerűtlenül járt el, de nyilvánvalóan azért tehette meg, mert nem kellett tartania a zálogvisszaváltástól. 51

Next

/
Thumbnails
Contents